Itt van az ősz itt van újra, ráadásul André szerint hidegebb is, mint szokott lenni. A hideget érzem, köszönöm, éjjelente simán lehűl 10 fokig és reggel 6-ra sincs még olyan meleg, hogy az embernek kedve legyen az ágyából kikászálódni. Napközben azért szépen felmelegszik, 20-25 fokig is felfuthat a hőmérő, és ragyogóan süt a Nap, de amit érek vele, ha nappal az irodában vagyok, munkaidő előtt és után meg alapvetően minden hűvösebb és igen gyakran nyirkos?
...
Április 7 - 13
A hétfőm rögtön úgy kezdődött, hogy két kolléga is, mintegy köszönés helyett, kérdőre vont, mit keresek az irodában az esküvőm utáni első munkanapon. Amikor mondtam nekik, hogy egy héttel el vannak tévedve, gyorsan csendben maradtak és azóta sem kérdeztek semmit :) Bár az izgulok-e típúsú kérdések nagy örömömre elmaradtak, hirtelen mindenki a helyszín és a nászút iránt kezdett el érdeklődni. Nem, sajnos nem megyünk (most) nászútra. Ennek több oka is van, többek között, hogy ki kell majd még fizetnünk a hazaköltözést illetve otthon is lesz egy esküvő, ami szintén nem két fillér. Mondjuk, hogy a nászút most nem prioritás, majd elgondolkozunk rajta, ha túl leszünk mindenen és André papírjai is rendben ...
Március 31 - április 6
Nem sokra emlékszem a hétköznap történtekből, de arra igen, hogy végre akadt annyi munkám, hogy estére kellemesen kifáradjak, és hogy az irodában naponta legalább 20szor megkérdezeték, izgulok-e, ideges vagyok-e meg úgy egyáltalán hogy állnak az esküvői előkészületek. És ha nem vagyok ideges akkor miért nem, ha nem izgulok minden másodpercben akkor miért nem és majd úgyis lesz valami amit az utolsó pillanatban kell elintéznem az esküvővel kapcsolatban. Péntekre odáig jutottam, hogy már menekülhetnékem támadt a sok kérdéstől és mintegy megelőzésképpen elkezdtem hangoztatni, mennyire visíthatnékom van attól ha valaki rákérdez izgulok-e. Bejött a tatika, nem kérdezték többet, de a kérdések így sem apadtak ...
Március 24 - 30
Pörögnek az események, sűrűsödik a napirend és Apa is megérkezett szerdán! Na de, ne szaladjunk ennyire előre. A szokásosnál is unalmasabb hétfő után a keddi nap sok meglepetést tartogatott számomra. Ugyebár mindenki kedden kapta a fizetését a cégnél, jogosan vártam tehát, hogy az én számlámról is kapok egy sms-t, hogy megérkezett a pénzem. Nem érkezett azonban egy üzenet sem... Reggel az irodában érdeklődtem, hogy is van ez, mire kibökte a főnököm, hogy ohh bocs, elfelejtették mondani, hogy majd csak 31-én kapok fizetést. Délutánra kiderült, hogy hibásan vitték fel a szerződésem adatait a munkaügyön, és tényleg 25-én kellene fizetést kapnom, de mivel csak 1 hónaposként jelenik meg a szerződésem, 31-én fogok. ...
Március 17 -23
Rögtön tornával kezdtük a hetet, mert André a pickupját bezárta a nagy valamibe ahol parkolni szoktunk, a lakat kulcsát pedig az autóban hagyta :D A tulajdonosok reggel fél7-kor még alszanak, ahogy a munkásokat sem látni sose 7 előtt, tehát ezt kettőnknek kellett megoldani. Szerencsére a nagy valami belseje nem tetőig érő falakkal van tagolva, így az én parkolórészemből a falra felmászva, majd legalább 2 métert ugorva André bokatörés nélkül jutott el a kocsijáig. A kulcsot aztán pedig csak lazán átdobta a falon, hogy kiengedhessem őt a gigantkus fészerből :)
...
Johannesburgtól nem messze a Cradle of Humankind területén van pár tematikus állatfarm. Igen különböző állatokról beszélünk, van pl krokodilos, oroszlános, orrszarvús, de lehet látni közelről vizilovat és fehér tigrist is. Az egyik kedvencem a szafaripark jellegű Lion Farm. Van benne állatsimogató, sok sok oroszlán meg pár zsiráf, strucc, mindenféle antilop, hiéna, gepárd, vadkutyta, sakál és és és szurikáta is!!! A növényevők és a húsevők elég biztonságosan el vannak szeparálva egymástól, és a heti 2 etetésnek na meg az elektromos kerítéses kapuknak köszönhetően nem keverednek az állatok.
A zsiráfoknak van egy simgatórámpa építve, ahol egy kis zöld táppal a kezünkben hatalmas sikert arató zsiráfos képeket lehet ...
Március 10 - 16
Munka, munka és csak is a munka. A hétvégét leszámítva nagyjából ezzel a pár szóval tökéletesen jellemezhető a hetem. Nem panasz, sőt, nagyon örülök, hogy végre van mit csinálnom, és most már nem is fáradok le annyira mint az előző héten. Persze pénteken este nem volt nehéz elaludnom :)
Ezen a héten is végig, egészen péntekig egyfolytában zuhogott az eső, de még ha éppen nem is esett akkor is minden szürke, nyirkos és hűvös volt. Brr. Olyan, mint otthon ősszel, csak a csapadék egy kicsit több. Esténként is sokkal jobban lehűl a levegő mint régebben, mostanában leginkább 15> fokot mérnek éjjelente. Végül szombat reggel nagy meglepetésre, hosszú kihagyás után végre megint napsütésre ébredtünk.
...
Reggelente munkába menet a Jacaranda rádiót szoktam hallgatni. Az út jó esetben csak 10 percet vesz igénybe, de a reggeli fogalomban néha 40 percet is kénytelen vagyok ücsörögni mire beérek. Rádiót hallgatni tehát bőven van lehetőségem. Ezt a rádiót nagyon szeretem, jó zenék mennek rajta, de talán a legjobb benne számomra, hogy az angol mellett afrikaansul is beszélnek benne. Olyannyira, hogy a Jacaranda hivatalosan is kétnyelvű rádió, ahol szerencsére az afrikaanst sem hadarják, hanem teljesen érthetően, akcentus és mindenféle tájszólás nélkül beszélik. Mint minden rádióban, itt is sok a beszéd reggelente, szoktak lenni vicces megjegyzések, hírek, időjárás, játék, szóval a szokásos műsor-alkatrészek. A hatalmas média érdeklődés ...
Januári látogatóim útjának szervezése és tervezése közben felmerült kérdések és válaszok egy csokorban, kérdezz-felelek formában, kiegészítésekkel, magánvéleményekkel (még mielőtt valamelyik légitársaság beperel :)
Szerintem háborús övezetbe könnyebb/gyorsabb hosszú távú netán munkát engedélyező vízumot szerezni mint ide, mert ott legalább értik, hogy tényleg tenni szeretnél valamit és nem csak a napot lopni a sarkon. Értem én, hogy Dél-Afrika védi a népét mindenféle betolakodóktól, volt már épp elég bajuk a betelepülők miatt, de azért a magasan képzett munkaerőt talán mégsem kellene kizárni. Tudom, most örülnöm kéne és repkednem a boldogságtól, hogy végre megkaptam a vízumomat, de sajnos az elmúlt fél év tétlensége és az a sok bosszúság amit ez okozott, pont úgy nullázza le a hurrá érzést mint ahogy a bankszámlámat. Persze, örülök, meg minden, de mégis, ha a vízum szót meghallom, görcsbe rándul a gyomrom.
Dél-Afrikába nem ...
