Két kegyetlenül fájdalmas gyulladás, szétázott pólók garmada és egy teli fagyasztónyi "fölös" tej után úgy döntöttem, társadalmilag hasznos leszek és hivatalos tejleadó anya leszek. Mira így is kap annyit amennyit és amikor csak kíván, hízik is tőle rendesen, de amíg van mellette bőven maradék ami nem kell neki, az másoknak nagyon sokat segíthet. Nem volt ez szokatlan gondolat a családban, öcsémnek is voltak tejtesói, rögtön ikrek, szóval gondoltam, miért ne?

Miután alig 2 hónappal Mira születése után decemberben először felvetődött a gondolat, hogy mi lenne, ha a fölös tejet tovább adnám rászorulók részére, utánajártam a lehetőségnek. Később többször és alaposan átbeszéltük a témát Andréval, mert bár ő személy szerint semmit nem tesz hozzá a dologhoz, max figyeli a gyarapodó fagyasztott készletet vagy csodálkozik a mennyiségen amikor fejek, meg "engem etet", pedig annyit eszem mint egy ló meg egy elefánt együtt, férjként és apaként igenis köze van hozzá, hogy mi történik azzal amit a természet az első körben az ő gyerekének szánt. Aztán én még egy darabig morfondíroztam magamban, hogy leadjam-e, nem lesz-e marcera, pro és kontra, meg bla bla bla, de minden nap amikor egy újabb pakk ment az amúgyis púpozott fagyasztóba, erősödött bennem az elhatározás, hogy ez így lesz szép és jó.

(ez nem a mi hűtőnk, a guglin találtam, de nem voltunk messze tőle...) 

Amikor egyik nap délelőtt szó szerint a nyakamba zuhant egy halom fagyasztott tejeszacskó, nna akkor döntöttem végleg el, hogy belevágok, és néztem utána a pontos részleteknek, hogy hogyan lehetek hivatalos tejleadó anya. Felmentem a Heim Pál Kórház erre vonatkozó honlapjára, telefonáltam ide meg oda, kaptam egy jelentkezési lapot a védőnőtől, amit közösen ki is töltöttük, és szépen sorban intézkedtem a hiányzó egészségügyi vizsgálatokról. Még az OEP oldalát is megnéztem, mi is a hivatalos szabályozás :) 

Szerencsére nem volt sok extra tennivaló, mert a terhesgondozós vizsgálatok közül egy csomót elfogadtak, de azért egy friss HIV teszt és székletvizsgálat természetesen kijárt. Mindezt az anyatejgyűjtő állomáson el is lehetett intézni, nekem csak anyagot, meg az utóbbihoz egy beutalót a háziorvostól kellett szolgáltatni hozzá ;)

Gyorsan, alig pár nap alatt lezongoráztunk mindent, és bekerültem a nagy könyvbe, én lettem a 2-es számú anya a III. kerületből!

Egy szép január végi kora reggelen csöngetett először a tejes srác, és átadta a welkám pakkot. Innentől kezdve heti két alkalommal, nagyjából mindig ugyanabban az időben jött a Zoli, majd később a Peti. Mindig kedvesen és udvariasan csöngettek és köszöntek, és a jellegzetes, 2-es számmal ellátott kék vászonszatyrukba rakták óvatosan az üvege(ket)t, adtak cserébe másik üveget, majd rövid adminisztráció és pár aláírás után után ismét udvariasan elköszöntek és mentek a dolgukra. Mindez keti kétszer 5 perc, nem is rossz, ugye? 

Persze azért a reggeli randevúknál többre volt szükség, hiszen be kellett tartsak egy csomó higiénés szabályt ahhoz, hogy a leadott tejem elfogadható, és további felhasználásra bárkinek odaadható legyen. A welkám csomag pont ezt hivatott biztosítani. Kaptam egy nagyon nagyon részletes tájékoztatófüzetet, hogy mit és hogyan leszek szíves csinálni, benne képekkel, rajzokkal, tippekkel, teendő lista, hogy ha ez meg az rosszul sikerül, stb, a hátulján meg mindenféle telefonszámmal arra az esetre, ha még maradt volna bennem kérdés (nem maradt). Egy flakon neon-almazöld fertőtlenítős folyékony lemosószappant is kaptam, stílusosan egy tejes üvegben, plusz rögtön három steril üveg is jött. 

Az első pár napban még bénáztam és kicsit macerásnak éreztem azt a sok mindent amire oda kellett figyelni, pl hogy kézmosás és cickómosás után már semmihez sem szabadott hozzányúlni de még a szemüvegemhez sem, max a pumpához, de aztán egyre jobban belejöttem a lépésekbe. Alig pár nap után, amikor már belefutottam minden olyanba amit el kellett volna kerülni a tökéletes eredmény érdekében, és amik miatt a teljes procedúra újrakezdésére kényszerültem, már ment minden, mint a karikacsapás. Újabb egy hét múlva már az sem zavart, hogy minden este a felszerelésem speciális instrukciók alapján történő kifőzésével bíbelődtem (a maximális higiénia érdekében). Újabb két hét múlva már zavart, így vettünk egy használt mikrós bödönt ami direkt erre van tervezve és ki lehet vele váltani a főzőcskézős részt :D 

Összességében tehát kb 1 hét kellett ahhoz, hogy minden pöpecül menjen és napi kb 20 perc befektetéssel haladjak a cél felé. Na de, mi is a cél? 

A cél kéremszépen az, hogy az elérhető maximális házibarkács sterilitás mellett hetente minimum 2 alkalommal, minimum 200 ml per alkalom friss anyatejet szerkesszek a gyűjtőállomástól származó steril üvegekbe. Azt, hogy tényleg mindent jól csináltam-e, és a leadott tej megfelel a követelményeknek, még aznap ellenőrzik a laborban. Ha minden stimmel, márpedig nekem minden alkalommal minden stimmelt, és többek között erre (is) nagyon büszke vagyok, akkor kiporciózzák a tejet, és továbbítják oda, ahol erre szükség van. 

A szoptatási statisztikákat nézve nagyon sok helyen lehet rá szükség, az OEP oldalán például nagyon szépen fel van sorolva, hogy ki jogosult ilyesmire, de én úgy gondolom, hogy a legnagyobb szükség a koraszülött osztályokon van és lesz, ahol minden csepp plusz anyatej az életet jelentheti. A koraszülött intenzív centrumokban, ahol akár hónapokkal korábban érkezett apró bébikéket is ápolnak, és akik ha túl picikék, akkor 0-24 küzdenek az életükért, ott nagyon nagyon sokat számít, hogy ha csak egy kicsit is, de igazi anyatejet kaphassanak az újszülöttek. Valahogy így, ha nem durvább látványként, mint a képen:

Bár sosem mondták meg konkrétan, hogy hova jutott a leadott tejem, azt feltételezem, hogy koraszülött centrumokba juttatták tovább. Ezért bármikor, amikor nem volt kedvem az egésszel vacakolni, mert igenis voltak napok amikor inkább mást csináltam volna bemosakodás-fejés-tej öntögetés-öblögetés-sterilizálás helyett, akkor ez a gondolat és a fenti képekhez hasonlatos (rém)képek segítettek túljutni a pillanatnyi lustaságomon és már mentem is és nyomtam a fertőtlenítős szappant a kezembe :)

És hogy mit kaptam azért cserébe, hogy én lettem a III/2-es anya? Nagyon sok mindent. Lelki békét, hogy megoszthatom azt, amiből nekem sok van, de másnak kevés adatott. Örömet, hogy segíthettem, mert ez így szép és így jó. Érdekes és új tapasztalatokat. Pár ősz hajszálat, amikor Ruha kutya megzavart a lépéseimben és kezdhettem mindent előről. Megnyugvást, hogy nem csak fölöslegesen a fagyasztónknak fejek, hanem valami hasznosban és jóban vehetek részt. Boldogságot, hogy aprókák és anyukáik életét tehetem könnyebbé, talán picit nyugodtabbá. 

Persze, kaptam a lelki örömök mellé kézzel fogható dolgokat is, pl két mesekönyvet, több köszönőlevelet, a végén egy oklevelet, hogy mettől meddig és milyen mennyiségben adtam tejet, literenként 1800 Ft-ot (most már ha jól tudom akkor 2700 Ft per liter) és hónapokkal később, amikor már szinte el is felejtettem az egészet, a helyi védőnői szolgálattól az Anyatej Világnap alkalmából egy hivatalos programon egy hatalmas ölelést, egy szép csokor virágot és egy ajándékcsomagot. 

És hogy miért írom le mindezt? Mert számomra ez egy nagyon fontos kérdés és egy igen nemes kaland volt, amit szerettem volna megörökíteni. Ha pedig valaki pont emiatt vág bele, vagy csak kíváncsi volt, az egy újabb plusz :)