Március 31 - április 6

Nem sokra emlékszem a hétköznap történtekből, de arra igen, hogy végre akadt annyi munkám, hogy estére kellemesen kifáradjak, és hogy az irodában naponta legalább 20szor megkérdezeték, izgulok-e, ideges vagyok-e meg úgy egyáltalán hogy állnak az esküvői előkészületek. És ha nem vagyok ideges akkor miért nem, ha nem izgulok minden másodpercben akkor miért nem és majd úgyis lesz valami amit az utolsó pillanatban kell elintéznem az esküvővel kapcsolatban. Péntekre odáig jutottam, hogy már menekülhetnékem támadt a sok kérdéstől és mintegy megelőzésképpen elkezdtem hangoztatni, mennyire visíthatnékom van attól ha valaki rákérdez izgulok-e. Bejött a tatika, nem kérdezték többet, de a kérdések így sem apadtak el, csak megváltoztak kicsit. Az új téma a helyszín, a meghívottak száma és hasonló érdekességek lettek. 

Két kollégám segítségével végre lezárult a haj-smink szervezés is, igen jó áron, igen jónak tűnő szalonban foglaltam magunknak időpontot 12-e délelőttre. Karen és Elmarie az első telefonhívásokban segítettek, mivel nem voltam biztos abban, hogy a kiszemelt szalonban beszélnek-e angolul, így afrikaansul hívattam fel velük a fodrászt és a sminkest is. A két Anyu korabeli nő rettentően szívesen segített mindenben, nagyon cukik voltak és néha talán lelkesebbek is mint én :)

Pénteken már délben leléptem a munkahelyemről, mert André cégének hétvégi partijára voltunk hivatalosak. A parti Johannesburgtól kb 1 órányira délre, Vanderbijlparkban az Emerald Casinoban volt. Hogy pontos legyek, nem a kaszinóban, hanem a köré épített mindenféle léteseítményekben. A management tagjai a szállodában kaptak szállást, a többi dolgozó pedig a bungalókban. Mi is a szállodában lettünk elszállásolva, ami bár nagyon kényelmes volt és király reggelit is kaptunk, de a közvetlen kollégák társaságára jobban vágytunk volna. Főleg mivel a kis házakban hatalmas buli ment éjjel és nappal is :) 

Vanderbijlpark egy tipikus ipari város, sok sok gyárral, kohókkal, égetőművel, és alaposan megtervezett úthálózattal. A város szektorokra van osztva, a szektorok további egységekre, és csak ezután következnek az utcanevek. Egy cím tehát úgy néz kivalahogy, hogy 20 xy Road, CE (Central East), E (East), Vanderbijlpark. Igazán praktikus :) Szerencsére sok növényt is terveztek a mérnökök, a tágas utak mellett rengeteg fa sorakozik. Ez persze nem elég ahhoz, hogy elvegye az ipari város kinézetet, de legalább megtöri azt. A levegő pedig, nem meglepő módon, nagyon szennyezett. A város szélén egy óriási területen terül el az Emerald Casino & Resort. A kaszinó mellett szálloda, fedett aquapark, mini állatkert, szafari jellegűen megtekinthető legelésző vadak, egy tó, minigolf és egy bungalós nyaraló szektor is tartozik. A bungalók közelében folyik a Vaal folyó, ami mellett sok sok kesekeny stég, hatalmas nyílt zöld terület és egy klubház is van.  

Péntek este nagyszabású fogadással indult a céges hétvége. Óriási teremben trendi dekoráció, hatalmas kivetítő, terülj-terülj asztalkám, beszédek, köszöntők, ajándékok az arra érdemeseknek, és pár mutatvány is volt. Kezdetnek pl tűzzsonglőrök fogadtak minket a bejáratnál, akiket egy igen kellemes kék welkám koktél szürcsölgetése közben nézhettünk míg az asztalhoz nem hívtak mindenkit. A főfogás idejére élőzenét kaptunk, két gitáros srác pengetett és énekelt mindenfélét, kifejezetten jó minőségben. Talán a legnagyobb durranás a legutolsó attrakció volt, 4 jó alkatú, izmos, kellemesen kigyúrt félmeztelen srác olyan dobshow-t produkált, hogy a végén mindenki állva tapsolt nekik. Az egyik sarokban egy photo-boot nevű sátorka várt minden érdeklődőt, ahol alkalmanként 4 db képet készítettek rólunk. A képeket azonnal ki is nyomtatták piciben egy keskeny fotópapír csíkra egy profi fényképnyomtatóval, és még egy kis mágnest is ragasztottak a lapocskák hátuljára, hogy pl hűtőszekrényre fel lehessen őket tenni. Nálunk is azonnal a hűtőre kerültek a képek, mint a két sorozat :) Igazán élveztük a fotózást, főleg, hogy kellékeket is szolgáltattak a bódéba bemerészkedőknek. Vicces kalapok, szemüvegek, póthajak, sálak sorakoztak egy hatalmas asztalon, pont a bejutásra várakozók sora mellett, így bőven jutott idő a legmegfelelőbb darabot kiválasztani. 

Szombaton reggel a laza hétvége ellenére már elég korán talpon voltunk, mert rögtön reggeli után Parys-be autóztunk a fodrásszal megbeszélt találkozónkra. Elvileg a sminkessel is találoztunk volna, de szegény lebetegedett, így ő nem jött a szalonba egyeztetni. Nagyon hasznosnak bizonyult még a nagy nap előtt összefutni a fordásszal, mert megnyugtatott minket a tudat, hogy jót, minőségit és kedveset választottunk. A lány alig 15 perc alatt elkészítette a próbafrizurámat, közben pedig a szombati nap lépéseit vettük át igen részletesen. 

A fodrász után visszatérve Vanderbijparkba feltöltöttük az üdítős és alkohol készleteinket, majd még éppen időben megérkeztünk az aznapi programra. Első lépésként minden dolgozó kapott egy céges pólót, a saját profiljának megfelelően. A cég ugyanis 4 alegységből áll, akiket a tulajdonos az idők folyamán megvásárolt, de nem olvasztott teljesen össze. Van kerítésépítős, alapanyaggyártós, mérnöki-biztonságtechnikai és eszközmanagement profil a cégcsoporton belül, és mindenkinek saját színe, logója, vezetősége és feladatai vannak. Az előző napi fogadáson jelentették be egy új cég részvénytöbbségének megvételét, ők az anyacsoport logójával ellátott pólót kapták, a feladatuk számunkra még nem tiszta. Szerencsére elszámolták a pólók számát, így nekem is jutott egy megfelelő méretű darab :) A póló osztás után kb 2 órával kezdődött el csak a program, addig mindenki lazított, iszogatott, beszélgetett vagy csak élvezte a napsütést.

Pólóosztás után:

Készülnek az asztalok a nagy viadalra:

Folyóparti chill az árnyékban és a napon:

Csodálatos kilátás a folyó töltéséről a túloldalról:

A Vaal folyó is szép:

Nagyon jópofa csapatépítős feladatot kaptunk, profi cég szervezte az egészet. 10 fős csapatokat formálva kellett amolyan Master Chef módon közösen főzni az előre megadott alapanyagokból egy előre meghatározott "menüt": rozmaringos-olajbogyós polenta ágyon tálalt húspogácsát, majonézzel és hagymakarikákkal körítve. Az elbírálás a húspogácsa ízén és a tálaláson múlott. Nem nyertünk, de nagyon jól szórakoztunk és azt kell mondjam, nagyon jó csapatot formáltunk a kisebb nyelvi nehézségek ellenére is. Az étel pedig nagyon jóra sikerült és mindenkinek nagyon ízlett. 

Munkában a csapatok:

Készül a versenyfogás:

Komoly szakmai felügyelet:

A közös feladat után ismét pihi következett, majd a korai vacsora után visszatértünk a szobánkba. Én nagyon fáradt voltam, André pedig szeretett volna a többiekkel a kaszinóban szórakozni, úgyhogy egy kis unszolás után végül a kollégái után eredt. Eredetileg bowlingozni akartak de mivel az nagyon drágának bizonyult, inkább bementek a belső terembe black jacket meg valami mást játszani. André nem szerencsejátékos típus, így hamar megunta a többiek nézését és alig 2 óra múlva már vissza is tért a szobánkba. Addig én fáradtan feküdtem a meleg takarók alatt, és egy közepesen izgalmas rögbimeccs mellett blogot írtam. 

Vasárnap szerencsére nem kellett korán kelnünk, így a luxusnak számító 8 órakor mentünk csak reggelizni. Reggeli után összecsomagoltunk és kijelentkeztünk, majd elmentünk a minigolf-pályára egyet játszani. Nagyon élveztem a dolgot, igazán mókásra sikeredett az egész játék. Persze André simán győzött, de nem is ez a lényeg, fantasztikus napsütésben, kellemes melegben, nagyon sokat nevettünk. 

Alig valamivel dél előtt indultunk haza, hogy utána elmehessek szavazni. Apuékkal eredetileg 4 tájban találkoztunk volna Midrandban, hogy együtt menjünk, de mivel később indultak el Kimberleyből mint a 4-es találkozához kellett volna, inkább külön látogattuk meg a követséget. Bár már sokszor szavaztam, most apró gombóc volt a torkomban amikor beléptem a követség épületébe és köszöntöttem bizottság tagjait. Nem tudom miért, talán a helyszín különlegessége miatt, de még sose éreztem így magamat szavazás közben. Maga az ikszek elhelyezése gyorsabban ment mint a hatalmas papírok borítékba hajtogatása és annak lezárása. Érdekes módon zöld borítékba kellett a szavazatomat betenni, amire egy hatalmas 10-es számot ragasztottak. A szám a körzetemet jelenti, oké, de a zöld boríték? Otthon is zöldet kapott mindenki? Kifelé menet André már várt a kapuban és kérésemnek megfelelően készített rólam egy képet a családi emlékezet számára :)

Estére Apuék is befutottak, egy szintén nagyon szép és látnivalókban gazdag hetet tudva maguk után. És persze ők is szavaztak :) 

A Nagykövetség kapujában: