11/2014 - Huszonnyolcadik hét
Március 10 - 16
Munka, munka és csak is a munka. A hétvégét leszámítva nagyjából ezzel a pár szóval tökéletesen jellemezhető a hetem. Nem panasz, sőt, nagyon örülök, hogy végre van mit csinálnom, és most már nem is fáradok le annyira mint az előző héten. Persze pénteken este nem volt nehéz elaludnom :)
Ezen a héten is végig, egészen péntekig egyfolytában zuhogott az eső, de még ha éppen nem is esett akkor is minden szürke, nyirkos és hűvös volt. Brr. Olyan, mint otthon ősszel, csak a csapadék egy kicsit több. Esténként is sokkal jobban lehűl a levegő mint régebben, mostanában leginkább 15> fokot mérnek éjjelente. Végül szombat reggel nagy meglepetésre, hosszú kihagyás után végre megint napsütésre ébredtünk.
A hétköznapok során 6-kor csörög az órám, és legkésőbb negyed 8-kor indulok munkába. Az utazás hossza a dolgozóig elég változatos, teljesen időjárás és forgalmi akadály függő. A sok eső miatt nagyon megszaporodtak a kátyúk, a korábbiak pedig jól elmélyültek. Ez jelentős lassító tényező, az amúgy 10 perces út akár 40 percig is tarthat sajnos. Más opcióm pedig nincs, gyalogolni és iránytaxizni ugyebár nem szabad, más útvonalon meg túl nagy kerülő és ugyanaz a dugó lenne. A munkából megpróbálok 5 előtt kicsivel elszabadulni. Ez a délutáni forgalom miatt különösen fontos, mert ha nem indulok el 5 előtt akkor sokkal érdemesebb még egy órát várni...
Az új napirend még alakulóban van, de sajnos pár dolog, amik korábban simán belefértek a mindennapokba, most háttérbe szorultak. Ilyen például a blog írás is amire nem mindig jut időm. 1-1 cikk normális elkészítése legalább 2 órámba telik, hosszabb szövegek esetében akár 3 óráig is. Még akkor is, ha egy, az agyamban előre megérlelt témának látok neki. Este vacsora után nincs ennyi időm, mert inkább Andréval és a kutyákkal vagyok, mint a tabletemmel. Próbáltam úgy írni, hogy André mellettem tv-t néz, a kutyák meg mellettem/körülöttünk fekszenek, de csak közepes sikerrel a komoly figyelem elterelő hatás miatt :) Én tényleg próbálkozom legalább heti 2 cikket felrakni, de nagyon nehezen jön össze. A cél persze továbbra is a heti 3 bejegyzés lenne, de lehet, hogy az most egy darabig nem fog menni.
Már csak azért sem, mert szinte mindegyik hétvégén dolgunk van az esküvővel kapcsolatosan. Most éppen André unokatestvérét, Barrie-t látogattuk meg. Ő az, aki az esküvői ceremóniát tartja és a papírjainkat kiállítja majd. 3,5 órás út után érkeztünk meg Zeerustba a családjához. Innen már csak kb 50 km a botswanai határ. Érkeztünk után nemsokkal ebédeltünk egyet, lájtos szendvics-paradicsom-sajt volt a menü. Ebéd után elintéztük a formaságokat, átadtuk a papírjainkat, vett tőlünk ujjlenyomatot a regisztrációs könyvbe és megbeszéltük a ceremónia részleteit is (pl mit fognak a többiek énekelni, milyen hosszú legyen, angolul vagy afrikaansul szeretnénk, stb). Nemsokkal később ellátogattunk egy vadász-lövész-4x4 paradicsomi farmra körbenézni, hogy aztán egy domb tetején, ciderrel és borral a kezünkben érjen minket a naplemente. A farm után gyorsan grilleztünk egyet egy gázmelegítős vaslapon, elég hamar meglett a vacsora. Másnap reggel ugyan kipihenten és magunktól, de viszonylag korán ébredtünk, így még együtt tudtunk reggelizni Barrieval, aki fél 9-kor indult a templomba a vasárnapi ceremóniát előkészíteni és az előkészületeket felügyelni.
Tessa és Astrix legnagyobb örömére koradélután már otthon is voltunk. Hazafelé más útvonalon mentünk, hogy megnézzük, tényleg olyan teli van-e a Hartbeesport tározó, mint ahogy azt mondják. Az utóbbi hetek erős esőzései miatt sok tározó megtelt, némelyek olyannyira, hogy a víz egyszerűen túlfolyik a gátak tetején. Olyan tározóról is hallottam amelyik nem bírta a terhelést és először csak megroggyant, majd a víz szétfeszítette és a teljes építmény összeomlott. Azon a folyón az amúgyis szokatlanul magas vízállás mellé még egy hatalmas árhullám is párosult, elöntve több települést is. Visszatérve, a Hartbeesport tározónak sincs sok hátra a túlfolyásig... Másfél hónapja amikor utoljára arra jártunk a gáton átmenő autós híd alatt jócskán mélyen volt a víz, csekélyke áteresztéssel. Most a legmagasabbra van állitva az összes áteresztő rész, a víz a híd alatt alig másfél métrenyire van. Még 20-30 centi és a gát teljes szélességében túlfolyik majd a víz, pedig így is hatalmas mennyiséget eresztenek tovább a folyón. Mintegy 150 centit emelkedett a víztükör az elmúlt hetekben, ami igen igen látványos - a parti építmények nem erre a vízszintre lettek tervezre.
Sajnos otthon felejtettük a fényképezőgépünket, így sem Barrie városáról, sem a meglátogatott farmról, sem a tározóról nincsenek képeink...
Március 15-én nem csak a magyar nemzet ünnepelt, hanem mi is :) Egészen pontosan 1 évvel ezelőtt ismertük meg egymást Andréval és bár nem volt szándékosan így szervezve, a dombtetős-naplementés momentum kiváló aláfestést szolgált ezen jeles alkalomnak <3