Április 7 - 13

A hétfőm rögtön úgy kezdődött, hogy két kolléga is, mintegy köszönés helyett, kérdőre vont, mit keresek az irodában az esküvőm utáni első munkanapon. Amikor mondtam nekik, hogy egy héttel el vannak tévedve, gyorsan csendben maradtak és azóta sem kérdeztek semmit :) Bár az izgulok-e típúsú kérdések nagy örömömre elmaradtak, hirtelen mindenki a helyszín és a nászút iránt kezdett el érdeklődni. Nem, sajnos nem megyünk (most) nászútra. Ennek több oka is van, többek között, hogy ki kell majd még fizetnünk a hazaköltözést illetve otthon is lesz egy esküvő, ami szintén nem két fillér. Mondjuk, hogy a nászút most nem prioritás, majd elgondolkozunk rajta, ha túl leszünk mindenen és André papírjai is rendben lesznek. 

Azt nem mondom, hogy nem izgultunk egész héten, de nem minden percben. Reggel persze széles mosollyal keltünk (és kelünk még mindig) és este azzal is feküdtünk (és fekszünk még mindig), és napközben is hasonló volt a helyzet, de ez azért mégsem minden percbeni izgulás és/vagy stresszelés. Munka után esténként pedig az utolsó simításokat végeztük, azaz listát írtunk a csütörtöki és a pénteki teendőkről, emlékeztettük André anyukáját és tesóját arról, mit kell Kroonstadból és Ventersburgból a helyszínre hozniuk, valamint megpróbáltunk résztvevőket szevezni azok helyére akik kedden délután lemondták az esküvőt. Olyan embereket hívtunk, akiket szívünk szerint vendégül szerettünk volna látni az elejétől kezdve, de a pénztárcánk nem engedte.

Szerdán végre visszakaptam a ruhámat a varrónőtől. Szükség volt egy kis ruhaigazításra, mert amióta januárban megvettem a ruhát (március kivételével), elég sokat edzettem, aminek következtében hasfronton laza, combtájékon pedig szoros lett a viselet. Egészen annyira, hogy igazítás nélkül leülni sem mertem a ruhában, annyira feszült rajtam :) Végül éppencsak egy kicsit kellett belőle kiengedni, hogy jó legyen, hogy le tudjak benne ülni de mégse lógjon rajtam mint egy zsák. A varrónő gyerekei teljesen odáig voltak értem, utolsó alkalommal játszottam is velük egy kicsit amíg Phindi az utolsó öltéseket és vasalásokat végezte. 

Kollégáim nagy meglepetésemre ajándékkal is készültek számomunkra. Kaptam egy nagyon szépen megcímzett borítékot, benne egy kedves üdvözlőlappal, amit egész sokan aláírtak. A borítékban még nagyobb meglepetésemre pénz is volt, mindenféle címletekben, szerintem mindenki adott bele egy keveset. Alfredtől és Ntesengtől pedig egy hatalmas zacskóban két doboz ajándékot kaptunk, amiket sok ölelés és jókívánság közepette adtak át nekem. 

Csütörtökre készen lett a vendégkönyvünk is, amit egy kedves barátnőm, Kósa Nóra művészi hozzájárulásával tudtunk csak megvalósítani. Nóra nagyon szépen és profin rajzol, képeit a www.facebook.com/norasdrawings oldalon lehet megtekinteni és akár rendelni is tőle. 

André már csütörtöktől, én pedig péntektől voltam szabad. A nagy szabadságot André egy röpke 3 órás munkácskával kezde az irodában, aztán nekiugrott a számára közösen összeállított csütörtöki to-do listának. Délelőtt találkozott egy saleses nővel egy költöztető cégtől árajánlat ügyében, aztán elment a bérelt férfiruhákért, aztán beszélt Jonathannal a bonsaiokról, aztán elment vásárolni, majd végezetül átvette a rendelt virágokat. Persze semmi sincs közel egymáshoz, elég sokat kellett furikáznia a városban, és estére jobban elfáradt, mintha egész nap csak a dolgozóban lett volna. 

Pénteken reggel 8:30-ra Jonathanék másik telepére volt időpontunk. A másik bonsaisos helyszín igazából a lakhelyüknél van, és legalább kétszer annyi növényt nevelnek ott, mint itt, ahol mi lakunk. A látogatásunk célja az asztaldekorációnknak való bonsaiok kiválasztása volt. Viszonylag könnyen meg is lett az a 9 darab amiket aztán még délelőtt, megtisztítva (értsd csirkepotty granulátum és moha mentesen) és frissen kavicsozva az autónkba pakoltunk. Ha már ott voltunk, körbemutogatták a helyszínt is. Nagyon sokféle és szépséges növenyt nevelnek, és komplett arzenáljuk van mindenféle méretű, bérelhető bonsaiokból. Láttuk az egyik luxusáruházláncnak nevelt virágzó és bogyózó készletet is. Nagyban űzik a bonsai bizniszt :) 

Növényválogatás után beugrottunk a nagyboltba megvenni azokat a tételeket amiket André előző nap nem talált meg, vagy lemaradt a listáról. Szükségünk lett volna ugyanis 10 üveg meggykonzervre az általam tervezett meggyleveshez, de nem voltak egyik olyan polcon sem, ahol azelőtt láttuk őket. Nem igazán értem azt a rendezőelvet, ami mentén a 750 grammos üveges meggybefőtt az 5 kilós szeletelt olivabogyó konzerv és a 10 kilós liszt közé rakatta a polcfelelősökkel a meggyünket, de a lényeg, hogy megtaláltuk őket. 

Következő állomásunk a Pretoria gyomrában lévő western csizmabolt volt, vagyis csak lett volna, ha nem zárták volna be felújítás miatt. Pretoria központjába nem egyszerű eljutni, km-ben sincs közel és sok útfelújítás, csatornázás van épp folyamatban (készülnek a választásokra...), ami kb teljesen beblokkolta az amúgyis nehézkes közlekedést. Western csizma híján alternatív megoldást kellett keresnünk, és a végül megvásárolt csizma sikerét nézve, nem nyúltunk mellé így sem. Én azért sajnálom, hogy nem tudtunk abban a kiszemelt boltban vásárolni, na de, majd ha készen vannak a bolt és az útfelújítással akkor visszamegyünk körbenézni.

Gyors pakolás után fél 2-kor indultunk el Parys felé. André pickupja dugig volt virágdíszekkel, ruhákkal, bőröndökkel, bonsaiokkal, borral, miegyebekkel. Útközben jöttünk rá, hogy aznap még nem ettünk semmit, úgyhogy egy rövid kitérőre beugrottunk az egyik útmenti Wimpybe egy kis harapnivalóért. Hosszas zötykölődés után végül 4 tájban megérkeztünk az esküvő helyszínére, ahol már nagyon vártak minket :) Elmien a helyszíni szervező minden kérdését megválaszoltuk, kipakoltuk az általunk hozott cuccokat, megbeszéltük a dekorációt és közben elfogott minket az izgulás: itt most már tényleg lesz valami!

Pont mikor végeztünk a kipakolással és a fontos részletekkel, megérkezett az első vendég. Estére már egész sokan lettünk, André anyukája, Chris, Apa, Anna, André tesója, férje, gyerekük, Johan és Tiandi, és aztán késő este amikor már a grillezésen is túl voltunk és épp enni kezdünk volna, Barrie és az egyik fia, Kobas is befutott. Nagyon kellemes vacsora kerekedett, jó hangulatban töltöttük az utolsó nem-házas esténket. A sütögetés közben Annával összállítottuk a meggylevest is. Kis bűvészkedésre volt persze szükség, mert nem állt rendelkezésünkre 40 főnyi leves készítéséhez való edényzet. Két részletben teljesítettük a küldetést, amit aztán egy nagy alu valamiben összeöntöttünk éjszakára hűlni.  

Péntek éjszaka még mi is sátorban aludtunk ami elég hideg de egyben igen romantikus volt. Egy szép nagy sátor, betonozott aljzattal, épített belső tusolóval, wc-vel, saját gázbojlerrel, és mindenféle elektromosság nélkül. A világítást a kikészített petróleumlámpákkal oldottuk meg. Nagyon hangulatos volt! Lefekvés előtt a sakálokat hallottuk, reggel pedig sokféle madár kombinált csicsergésére ébredtünk. A sátor ajtaja elől a szomszédos legelőn gazellák, gnúk, impalák, és egyéb antilopfélék legelésztek békésen. Jól kezdődött a nagy nap :)

A közös reggeli után André anyukája Hannetjie, Anna és én autóba ültünk, hogy Parysben megszépüljünk. Szépülés előtt még gyorsan elfutottam igazolványképet készíttetni, hogy legyen mit beragasztani a nagykönyvbe. A szalonból kicsivel 1 előtt léptünk ki, frissen szárított hajjal, lágy sminkkel és széles mosollyal. A helyszínre visszaérve a hátralevő 2 órát mindenféle, a többiek szerint "most nem fontos, nem a te dolgod, relax!" dologgal töltöttem. Reggel óta izgatott üzemmódban voltam ugyanis, ami nálam azt jelenti, hogy nem bírok egy helyben megmaradni. Körbesétáltam tehát a fogadóteret, hogy megnézzem a dekorációt, beszéltem Pietertje-vel, aki elvállalta az MC szerepét, hogy mit kell mondania ha menthetetlenül bőgősbe kapcsolok a mondanivalóm során, walkietalkieztam Andréval, hogy pontosan mire is van szüksége a csomagjából (ami nálam volt), illetve modellt ültem-álltam Terezának a fotósnak. 

Fél 3-kor Apa és Anna megérkezett az öltözőhelyemre, majd míg Anna és Tereza segítettek felöltözni, a szintén rettentően izgatott Apukám olyan dolgokkal szórakoztatott minket, mint pl hol a zoknija, kell-e övet vennie, miért olyan az inge amilyen, hol a virágom, hol az ő virágja, mi lesz a feladat, és különbenis kösse meg valaki a nyakkendőjét :) Irtó aranyos volt ezzel az egésszel, és direkt vagy sem, de elvonta a figyelmemet a saját, felfokozott izgalmamról, és persze a sajátjáról is. Apa mindig tudja mit kell csinálni, az élettan szigorlatom előtt szintén elég feszült voltam, amit a földrészek vándorlásával és a vulkánok kialakulásával kapcsolatos kérdéseivel oldott a metrón. 

3-ra mindenki készen lett, mi meg erős szipogások közepette elsétáltunk a kápolnáig. Ekkor egy kis smink igazításra volt szükségem, mert a könnyeim csíkokat mostak az arcomra, de végül mínden rendben ment. Besétáltunk (André szerint beviharzottunk) a kápolnába, mindenki kezet fogott és puszizkodott, megvolt a ceremónia, kicseréltük a gyűrűket, aláírtuk a papírokat, majd felszabadultan és mosolyogva kaptuk a szirmokat a nyakunkba. Egy gyors koktélozás és a gratulációk után elmentünk fényképezkedni, majd 5-kor folytatódott a buli a fogadással. Itt most nem részletezném a teljes esküvőt, annak külön bejegyzést szánok. 

11 tájban értünk a "frissházas lakosztályba" és szerettünk volna egy jó meleg fürdőt venni a hívogató kádban, de sajnos nem tudtunk melegvizet csiholni... Reggel ismét madárcsicsergésre ébredtünk, aztán André megpróbálta a gázmelegítőt beüzemelni, de amikor hatalmas, a házikót is megremegtető robbanást generált, akkor feladta a próbálkozást :)

A közös reggelihez mindenki hozzájárult valamivel. A fogadásról maradt húsokat már egy ételmelegítő edényben találtuk a reggelizőhelyen, André pedig bacont, tojást és gombát készített egy vaslapon. Volt mindenféle kenyér, húsombócok Nagymamától, vaj, saláta, cékla, kávé, stb, amit együtt fogyasztottunk el az összetolt asztalok körül. Délre mindenki hazaindult már, így mi is bepakoltuk a cuccainkat a pickupba és elbúcsúztunk a tulajdonosoktól. Hazafelé egy kis kitérővel leadtuk a bérelt dekorációt, aztán otthon ki-és elpakoltunk, majd mindannyian igen korán, 9-kor aludni tértünk. 

Nagyon mozgalmas, izgalmas, BOLDOG, és így utólag rettentően fárasztó hetünk volt :)