Március 24 - 30

Pörögnek az események, sűrűsödik a napirend és Apa is megérkezett szerdán! Na de, ne szaladjunk ennyire előre. A szokásosnál is unalmasabb hétfő után a keddi nap sok meglepetést tartogatott számomra. Ugyebár mindenki kedden kapta a fizetését a cégnél, jogosan vártam tehát, hogy az én számlámról is kapok egy sms-t, hogy megérkezett a pénzem. Nem érkezett azonban egy üzenet sem... Reggel az irodában érdeklődtem, hogy is van ez, mire kibökte a főnököm, hogy ohh bocs, elfelejtették mondani, hogy majd csak 31-én kapok fizetést. Délutánra kiderült, hogy hibásan vitték fel a szerződésem adatait a munkaügyön, és tényleg 25-én kellene fizetést kapnom, de mivel csak 1 hónaposként jelenik meg a szerződésem, 31-én fogok. Ja és amúgy felmondtam-e mert 2 nap múlva lejárnak a belépőkódjaim, szóval ha nem, akkor hosszabbíttassam meg valakivel. ??? Szerda reggelre bogozták ki a szálakat és javították a felvitt adatokat, majd szerda délután végül átutalták a fizumat :)

Nem sokáig állt a pénz a számlán, pénteken délelőtt kifizettem egy csomó mindent, fodrászt, dekorációbérlést, ügyvédet, és még boltban is voltam. Azért igen jó érzés végre hónapok után fizetést kapni és saját pénzzel rendelkezni!!!

Szerdán nagy izgalomban voltunk Andréval, Apuék este érkeztek Amszterdamon keresztül. Munka után az alapos takarítás utolsó lépéseit végeztük - na nem azért mert koszban fetrengünk alapállapotként, de mégse kutyaszőrös kanapéval akartuk fogadni őket. Az esti reptérlátogatás után éjfélkor kerültünk vízszintesbe. André szegény másnap is a szokásos 5 órakor kelt, ráadásul nem is aludtunk valami kényelmesen a most már erősen eresztő felfújható ágyon. Én szabadnapot vettem ki, hogy egész nap Apuékkal lehessek. Délelőtt autózni mentünk. Megmutattam milyen helyeket érdemes elkerülni és a helyi vezetési szabályokat is magyarázgattam kicsit. Nagybevásárlás után Apa vezetett hazafelé mintegy gyakorlásképpen. Ebéd után elmentünk pénzt kivenni egy közeli automatához, de sajnos nem jártunk sikerrel a bankfiók felújítása miatt. André pár napja arrafelé járt és szerinte még nyitva volt akkor a fiók, hát, annyira nyitva van, hogy még az ablakokon és az automata falnyílásán is áramlik a levegő :) Nem gond, akkor menjünk el és vegyük át a bérelt autót a reptéren! A rendelt idő előtt 1 órával azonban nem volt még készen az autónk, kénytelenek voltunk hazamenni. Vacsora után, amit majdnem elmosott az eső, négyesben mentünk vissza a reptérre. Ezúttal sikerrel jártunk, még jó is, mert Apát kicsit lehangolta a délutáni sikertelenségsorozat.

Pénteken reggel nemsokkal azután, hogy dolgozni mentem, Apáék is útra keltek a Pilanesberg Nemzeti Park felé. Szerencsésen túlélték az első napi vezetést, és sem az elefánt sem a zebra sem az oroszlán nem falta fel őket a parkban. Szombaton láttam őket ismét, azúttal a farmon: Apu és André anyukája találkoztak egymással! Mi egész korán, már déltájban a farmra érkeztünk, ahol segítettünk pakolni és takarítani de leginkább a vacsorát és a másnapi ebédet előkészíteni. Igazi terülj-terülj asztalkám kerekedett, több olyan étellel amit még én sem ettem soha! Szerencsére mindegyik könnyen elkészíthető és otthon is megvan hozzájuk minden szükséges kellék, remélem mindenkinek ízlik majd a pumpkin fritters meg a carrot puding. 

Vasárnap délelőtt autókáztunk egyet a farmon. Körbejártuk az egészet autóval, én vezettem, Ancsa mellettem az anyósűlésen, a fiúk meg a kutyákkal a platón zötykölődtek. Szép nagy ez a 165 hektár, nem is tudtam, hogy a valóságban ez mekkora. Ahogy a szomszéd vadasfarm állatait sem láttam még. Ahogy a kerítés mellett haladtunk, eland-ok és gnúk figyeltek minket árgus szemekkel. A gnúkat itt wildbeast-nek hívják, nem véletlenül, mert amint történik valami, teljesen megbolondulnak és bakolva, körbe-körbe futkosnak felső faroktartással. A vadul kergetőző gnúkat jól ellensúlyozták a tök nyugodt elandok, akik csak állak, néztek, és szimatoltak és csak a fülüket mozgatták. Aztán mintegy vezényszóra az összes elindult az egyik irányba, körülöttük meg a gnúk mint dervisek pörögtek. 

Késő délután hagytuk csak el a farmot, mert miután Apuék tovább autóztak Fokváros felé mi még segítettünk az esküvői dekorációs abroszdíszek és székmasnik kiszabásában. André anyukája segít őket beszegni. Eredetileg én szerettem volna, de amióta Jeannette elköltözött, nincs a közelemben varrógép, a farm meg egy kicsit messze van ahhoz, hogy este csak úgy átugorjak varrogatni :)

Két hét van már csak az esküvőig!!!

Az illusztrációs képen Astrix a kocsi platójáról ellenőrzi épp, hogy jól viselkedünk-e :)