Május, május, csodaszép május! Volt itt minden, május elsejei légiparádé, fellépés az Óbuda Napokon, szülinap, névnap, rettentő sok hányinger, egy lehányt fa (igen, nyilvánosan), éjjel 45 perc alatt elkészített és feladott adóbevallás, a végén pedig esküvőőő!!!

Rögtön erős programmal kezdődött a hónap, elsején pénteken ugyanis kimentünk a Duna partra a Red Bull által szponzorált Nagy Futam fedőnevű repülős parádét és az utána következő autós-motoros kavalkádot megtekinteni. Nagyon szép napunk kerekedett, még időjárás szempontból is, mert bár délutánra felhős meg szeles lett az idő, esni mégsem esett. Már délelőtt elmentünk a Batthyány téren is túlra, valahol a Halász utca környékén vertünk tanyát, és az Európa hajó orránál lógattuk a lábunkat a Duna fölé az amúgy rettentően koszos korlátnak éppenhogy nem nekitámaszkodva. Ekkoriban bár még pici hassal voltam, de már kényelmetlen volt csak úgy bárhol bármilyen pozícióban üldögélni, de szerencsére vittünk magunkkal egy takarót, amire a popómat helyezhettem. A takaró mellett a hátizsákban lapult egy méretes doboznyi háztartási keksz is, meg majd 2 liter tea, biztos ami biztos alapon. Jelzem, mind elfogyott, és nem André ette-itta meg a készletet :D

Ekkoriban bukkant fel a "labilis érzelmi állapotom" is, ami nagyjából annyit tesz, hogy kb bármin képes voltam (és még vagyok...) elpityeredni. Például azon is, hogy megjelenik egy harci helikopter. Vagy egy másik. Szerencsére azért a harmadik helikopternél meg Kimi Raikkonennél már tudtam kontrollálni a dolgot :) De azóta olyanon is törött el a mécses, hogy nem találtam őt meg a Spar-ban (elég hamar és ettől bénának éreztem magamat), mert ő előre ment tejet meg vajat vételezni a kosárba míg én pisiltem, és nem volt ott ahol gondoltam, hanem két sorral odébb volt... nna ezen jót nevettünk és nevetünk minden alkalommal amikor eszünkbe jut. Amikor először randomsírtam akkor persze jól megijedt, de már tudja, elég csak megölelnie, megvárnia, hogy elmúljon, aztán majd úgyis megmondom, hogy mi volt a "baj". Jellemzően jót mulatunk a dolgon, mert tényleg ad-hoc jelleggel jön elő a sírdogálás, és nagyjából bármi kiválthatja, de persze ott vannak a klasszikus esetek is mint pl a szirénázó csecsemőmentő vagy a balesetben meghalt szervdonor gyerekek.

Visszatérve a május elsejei napunkra, nagyon jól éreztük magunkat. Végignéztük a teljes repülős programot, aztán helyet foglaltunk az autós részre is. Igaz, majd 2 órát kellett a kerítés mellett szobroznunk mire elkezdődött a dolog, de André mosolya és izgatott nézése a WTC autókra a versenykamionra és a F1-es autókra minden derékfájást és fáradtságot azonnal törölt. 

Rögtön másnapra is volt esemény, az Óbuda Napok keretében fellépett a LuckyBulls. Természetesen André sem maradhatott ki a produkcióból, sokat gyakoroltak a fellépésre a fiúk-lányok. Vagyis a fiúk meg az asszonyok :) 

A képen a rettentően jóképű LuckyBull mosolyogva figyeli az eseményeket, igazán lucky bula meg lesifotózza őt :)

Konkrét programok terén kis szusszanásnyi idő következett, de nem sok, csak kb 2 hét, mert jött az én névnapom és André szülinapja. Alig 5 nap van a kettő között, így nem "kellett" külön ünnepelni, de azért így is volt ebéd meg vacsora meg torta itt és ott, a család jóvoltából. 

Az áprilisi összefoglalóban beharangozott terhességi hányás kérdés ha nem is teljesen, de azért begyűrűzött a mi életünkbe is, és jelentem tartósan, hetekig keserítette az életemet-életünket. Bár action tényleg alig volt, ráadásul abból egy nyilvánosan zajlott meglehetősen vicces körülmények között és végülis vidám emléket hagyva (eltaláltam egy fát amit azóta kicsavart az egyik nyári vihar, André szerint mert ÉN úgy legyengítettem, hogy nem bírt ellenálni egy kis szélnek :D ), hetekig rombolta az estéinket a rémisztő erős hányinger. Nem más, csak az inger. Kb minden szagra, és csak esténként. Mindegy, hogy André vagy én mit főztünk, mi volt a napközbeni program, fáradt voltam vagy sem, nagyjából 7-től lefekvésig zöld szörnyet éreztem a gyomromban és a torkomban, nna meg aztán ezt megunva a fejemben is. Találtunk azért problémásabb szagokat, mint pl a hurka-kolbász vagy a mézes sült tarja, vagy éppen Ruha kutya bármelyik része, de leginkább potyadéka. Ruha természetesen érezte, hogy valami nem stimmel velem, és minden este próbált vígasztalni és hozzám bújni cukiskodásként, függetlenül attól, hogy André sétáltatta helyettem vagy én küzdöttem meg az esti sétával és a tennivalókkal. Persze szegény azt nem értette, hogy miért tolom el magamtól, vagy jobb napokon csak elfordulok tőle, hiszen ő csak bújni meg vígasztalni akar, és néha igazán szomorú szemeket meresztett rám. Talán ez volt a legrosszabb az egészben, nem is a fojtogató hányinger. Hogy jót is mondjak, ez időszak alatt sikerült kifejlesztenem egy igen praktikus módszert amivel anélkül fel tudom szedni a kutyapottyot, hogy kidobnám tőle a taccsot. Ezt a gyorsaságon és nagylevegőn alapuló, a széljárást is figyelembe vevő módszert azóta is prímán alkalmazom :D

Mivel a 2014-es adószezon nagy részét Dél-Afrikában töltöttem, nem akartam szakértő megkérdezése nélkül elkészíteni az adóbevallásomat. Végül alig pár nappal a határidő előtt kaptam meg, hogy mit is kell csinálnom, és ezzel kb úgy, ahogy volt, el is felejtettem az egészet. Hiába a sok újságcikk meg adóegyszázalék hirdetés, valahogy mégsem esett le, hogy hiába tudom mit kell csinálni, ha nem csinálom meg, gondok lesznek. 20-án kora délután villant belém a hoppá, de valamiért mégis csak este tudtam vele foglalkozni. Ekkor viszont 45 perc alatt készen is lettem, programletöltéssel, kitöltéssel és ügyfélkapus feltöltéssel együtt. Még az 1%-os részt is beleszámítva :)

Fontosnak tartom, hogy minden évben rendelkezzem az adóm 1%-áról, ezt most sem akartam kihagyni, bármilyen kicsike összegről is legyen szó. 

Éééés az esküvő! Vagyis "esküvő", hiszen már volt egy tavaly. De nem baj, mi annyira jók vagyunk együtt, hogy nekünk kettő is lehet :D Azt nem mondom, hogy hosszas szervezés után, de mindenképpen alapos és költséghatékony megoldásokkal csodás kis partit kerítettünk magunknak és a vendégeknek. A helyszín (Sipito Pihenőpark) tökéletesen passzolt az elképzelésekhez. Az ott alvóknak kínált szállás kellemes volt, a menü finomra sikerült, a Daubner torta nagy siker volt, a házilag készült édességek pompásan sikerültek, a felkínált alkoholos és üdítőitalok elegendőnek bizonyultak, a koktélok ízlettek mindenkinek, a vőfély és a DJ sem volt melléfogás, sőt!! Még a fotós is szuper képeket készített, egyáltalán nem lett belőle probléma, hogy nem vérprofi fotóst fogadtunk, és nem is a buli végéig, hanem csak pár órára volt velünk. Ez idő alatt is készült éppen elég kép, emlék, cukiság.

Csodás, nagyon csodás napunk, bulink, éjszakánk és reggelünk kerekedett és nagyon boldogok vagyunk, hogy a család itthoni felével és az itthoni barátokkal együtt ünnepelhettünk!!