2016. dec 18.

14-17/2016 - Április

írta: Afrikaland
14-17/2016 - Április

Hurrá, hurrá, újra dolgozom, aktív vagyok, imádom!!! Mira édesen elvan Mariannal, Andrénak kiegyensúlyozott asszonyka ölelése jár minden nap, egyszóval mindenki bódog. De tényleg. Az egyetlen hátulütője ennek az egész délután dolgozósdinak, hogy fél napom úgymond "kiesik", már nem mehetek akármikor a piacra vagy a szigetre Ciliékkel sétálni. Bármi is van, annak délelőtt kell történnie, ettől eltérni nem lehet, sőt, legkésőbb 1-re itthon kell legyek. Ez nem hangzik olyan vészesen, de pár hét után rá kellett döbbenjek, hogy rengeteg mindent csináltunk, csak időben úgy szét voltak a dolgok szóródva, hogy észre se vettem, és most, hogy minden délelőttre sűrűsödött, alig van szabadidőm és nagyon minimális lett a pihenőidőm is. Pedig azt hittem, majd most, hogy mindent egy szabályozottabb mederbe tereltünk, több időm lesz, haha és milyen hatalmasat tévedtem!

Gyors tevékenységracionalizálás után max heti 2 alkalommal mentünk már csak a piacra meg egyéb boltokba, max 1 alkalommal sétáltunk a többiekkel, általában 1 napra tettem minden hivatalos dolgot, ha volt egyáltalán, és ha jól alakult a program, akkor 1 délelőttöt itthon tudtunk tölteni. Ilyenkor közös játék, mosás, pakolás, pihenés, miegymás volt a program. Mivel Mirát heti 3 délután levitte Mariann, nem volt már kötelező minden nap a délelőtti séta, hiszen a friss levegőzést aznapra együtt elintézték. Annyi könnyítés járt áprilisra, hogy péntekenként még nem dolgoztam, hanem a szülési szabadságom alatt felgyülemlett szabadnapokat töltöttem. Igen, igen, van olyan, hogy szabadság alatt felgyülemlett szabadnap :) De a lényeg, hogy szép hosszú, napos délutánokat töltöttünk péntekenként a Hajógyári szigeten.

Végre bejött a kellően jó idő ahhoz is, hogy a telekre mehessünk és akár egy egész napot ott tölthessünk. Mentünk is, André füvet nyírt, én pedig a kisházban piszmogtam, pihentem és Mirával foglalkoztam. Amikor Anyu is velünk jött, akkor én is kint dolgoztam a kertben, segítettem Andrénak, irtottam a gazt, összeszedtem az ezer éves műanyag szemetet amit még a dinoszauruszok szórtak el, a fene beléjük hogy műanyaggal szemeteltek, vagy éppen bodzát szedtem. A bodzából aztán fincsi szörp készült, mindenki imádta, alig van már belőle :)

Hosszas nyáladzás és pár nap nyűgösködés után, pontosan a 6. hónap fordulóján előbújt az első fogacska. Pár napra rá követte a párja is, cukker kis gyöngyszemekként figyeltek Mira szájában, felturbózva az amúgyis cukker mosolyát. Na nem mintha azt kellett volna turbózni, mosolyka mindig jókedélyű, vidám baba, szinte alig nyűgös vagy rosszkedvű. Nagyon könnyű vele, talán túl könnyű is :D

A munkahelyemen jól alakultak a dolgok. Nagyon élveztem, hogy újra dolgozhatok, de az igazán nagy haszonélvezők a kollégáim voltak, akik úgy vártak már mint egy messiást. Mit nekem visszarázódási idő, meg szép fokozatos feladatátvétel, ha! Két hét sem telt el, annyi melót adtak oda-le-vissza, hogy az bőségesen kitöltötte a 4 órámat, sőt. Változatos feladatokat kaptam, volt közötte izgi meg marhára nem izgi, de mindent szívesen vettem át és csináltam, és/mert nagyon nagyon jól esett újra naponta a csatatérre menni.

Virtuális csatatér persze, mert itthonról dolgoztam minden nap. Valakinek ugyanis nagyobb szüksége volt a személyes jelenlétemre mint a kollégáimnak :)

img_20160421_132130.jpg

Szólj hozzá

havi Magyarország 14-17/2016