Kettőt pislogtunk és rögtön november lett, pedig azért jóval több dolog történt. Olyannyira több minden, hogy elhanyagolódott a blog, amiért ezúton is ismét elnézést kérek. Próbálkoztam, de nem ment az írás... bizonyára nagy íróknak is van ilyesmi válságuk, bár én csak kicsiben tolom :) A helyzetet súlyosbította, hogy amikor meg kedvem lett volna írni, akkor vagy időm, vagy energiám nem jutott rá, ami szintén nem kedvez a betűk normális folyásának. Nade, elég a nyavajgásból, lássuk, mi minden történt október végéig. 

Munka: Örömmel jelenthetem, hogy már október 20-a óta dolgozom! Hosszan tartó procedúra, több interjú és kisebb fennakadások után végül 20-án újra beléptem a mátrixba. Kezdhettem volna 13-án is, de pár nappal előtte külön felhívtak, hogy nekik mégsem jó a 13-a, mit szólnék a 20-ához. Mondom nekik, rendben van. Jajj hát nagyon köszönik, de akkor nem adnám-e át a kötelező orvosi vizsgálati időpontomat valaki másnak, aki tudna 13-án kezdeni, csak épp nem kapott időpontot a vizsgálatokra, lécci lécci. Na itt egy kicsit morcos lettem, külső szemlélő szerint talán még a szememet is forgattam, hogy mi az, hogy engem egy héttel későbbre raknak, mást meg nem, de végül "megtárgyaltuk" a dolgokat a HR-es csajjal és mert irtó jófej vagyok, az időpont az övék lett. Jelzem, ez nem csak egy ukkmukkfukk vizsgálat, hanem nagyon profi az egész: a cég által kijelölt orvos végzi, és a szokásos elbeszélgetésen és látásvizsgálaton kívül még gyors helyszíní vizelet- és vérteszt, valamint vérnyomás mérés és EKG is van. Miután átadtam az időpontomat, számára tök logikusan megkérdezte a lány, hogy akkor ne csúsztassuk-e el a szerződés aláírását is esetleg. Ezt igazán nem kellett volna felvetnie, mert bár komoly cégről van szó, hülye azért nem vagyok, írjuk csak alá a papírokat szépen időben. Mély levegőt véve kedvesen elmondtam neki tehát, hogy nekem tökéletes a már egyeztetett aláírási időpont, amit NEM szeretnék módosítani. Innentől ment minden, mint a karikacsapás, és azóta is boldogan megyek minden nap a csatatérre :)

Papírok: Nem tudom kinek meglepetés a 8 hónapra kiállított vízumom után, de a magyar anyakönyvezéshez szükséges házassági papírjaink, röpke 5 hónappal a kérelem benyújtása után, október végére sem lettek még készen. Továbbra sem csipkedi magát a Home Affairs, és ha André nem hívogatja őket hetente (néha kétszer is), akkor lehet, hogy még ma sem lennének vele készen. Tehát azóta megkaptunk mindent, de mivel súlyos és komplikált téma ez, komoly következményekkel, külön bejegyzést szánok neki. Előre vetítem, a két pozitívum a történetben a magyar követség segítőkész hozzáállása és a Skype telefonhívások ingyenessége volt. Sok pénzünk úszott volna el, ha nem tudtuk volna Skype-on keresztül a Home Affairs ügyfélszolgálatát "zaklatni". 

Orvosi vizsgálatok: Mivel több, mint egy éve nem voltam orvosnál, rászabadultam a magyar közellátásra. Több fordulóban járultam a háziorvos elé, akitől kértem egy teljes vér- és vizeletvizsgálatra szóló beutalót, átirattattam vele a lakcímemet a rendszerében (ami egyébként kb 2 éve változott meg, de eddig nem volt fontos, hogy ezt tudassam vele), valamint a kb 1 éve lejárt jogosítványom megújításához is igazolta, hogy alkalmas vagyok. Mégjóhogy :D Ezen kívül voltam nőgyógyásznál, és ez itt a reklám helye, tessék szépen évente rákszűrésre menni!!! Az élvezeteket fokozandó elmentem a fogorvosomhoz is egy általános ellenőrzésre, hogy minden rendben van-e. Volt sajnos néhány hónapja egy pár hetes időszak, amikor eléggé fájt az egyik oldalon alul a harapás, olyannyira, hogy napokig csak puhát ettem és majdnem elmentem kint egy fogorvoshoz is, de aztán mégsem mentem, nna és ez a valami azóta nyomtalanul eltűnt. Valószínűleg csak egy rossz harapás okozta rándulás lehetett, mert most a doki nem talált semmi problémát, pedig igen alaposan kereste ám! Másik megelőzős vesszőparipám, hogy tessék szépen évente fogdokihoz menni a biztonság kedvéért. Aki azért nem megy fogorvoshoz mert nem mer vagy eddig csak csúnya bácsikkal/nénikkel találkozott, annak szívesen megadom az enyém elérhetőségét, egy nagyon kedves és jóképű, izmos legény várja majd, fess asszisztensekkel és csini recepciós lánnyal ;) 

Felújítás: Csak azért, hogy ne unatkozzunk, október folyamán felújítottuk a hálószobánkat. Valójában a festés nem volt tökéletes amit még több, mint 2 éve barátilag hoztunk össze többedmagammal, és a falakat is le akartuk szigetelni hamáregyszer, meg egy kábelt elrejteni, szóval szép fába vágtuk a fejszénket. Röviden összefoglalva, lehúztuk a régi tapétát, levakartuk a visszamaradó fecniket, kipótoltuk a sarkokban a panelek érintkezéseinél az elmúlt 40 évben keletkezett repedéseket, kivéstük a lámpához menő kábelnek a kis csatornáját (hogy végre elrejthessük a kábelt), majd felraktuk a szigetelést, felragasztottuk az új tapétát amit aztán át is festettünk, és készen is voltunk! Persze azért nem ment minden olyan gyorsan, ahogy írom :) A tapéta lehúzása az tényleg megvolt hamar, de a kb 4 festékréteggel megspékelt tapéta behajtogatása akkorára, hogy az a szemétledobón le is menjen, napokig tartott. Elég unalmas 2 méteres darabokat, amin az ősöreg festék pattogva-törve hajlik, kb 30 centis négyzetekre hajtogatni. A hajtogatós feladatot én nyertem meg, de André sem járt sokkal jobban, mert ő közben kis spaklival a teljes falazat minden négyzetcentimeterét átböngészte visszamaradó fecnik és koszok után kutatva. Szabad idejében ütvefúróval kialakított egy kis csatornácskát a plafonban, minden elismerésem érte. Ez után következett a repedések és a kábelcsatorna ki- vagy begipszezése. Egyszerű meló, hiszen csak bekeverjük a gipszet amit spaklival beszuszakolunk a résekbe, aztán szépen megszárad magától. Mégis túl macerásnak tűnt az egész procedúra, aztán kesőbb rájöttem, hogy valószínűleg azért, mert rossz gipszet vettem, ami túl gyorsan megkötött :) Gipszezés után a felhasználói utasításoknak megfelelően elkezdtük felrakni a szigetelést. Ez amolyan belső szigetelő "tapéta", közvetlenül a falra kell felragasztani a 4 mm vastagságú, egyik oldalon polisztirol, másik oldalán papír összeállítású valamit, amihez külön spéci ragasztó is dukál. A falat ugyebár korábban előkészítettük, sőt, még a ragasztóból készített higított folyadékkal is alákentünk a területnek, majd a megadott paraméterek alapján André elkezdte felvinni a ragasztót a falra. A ragacs elvileg 10 percig nem szárad be, gyakorlatilag 4 perc sem telt el, és az elsőre felkent részeknél elkezdtett megszilárdulni a massza. Ha pedig szilárd, akkor már nem ragad, márpedig ennél gyorsabban nem tudtuk felvinni a ragasztómasszát a falra. Kb 2 órás próbálkozás és pár cirkalmas szó után feladtuk, és másnap elmentünk a közeli szaküzletbe tanácsért. Ott megnyugtattak, hogy nem mi vagyunk a bénák, hanem a higított ragasztó amit alapként felvittünk nem volt elegendő, vegyünk egy flakon izét, az majd segít. Közvetlenül a ragasztó felkenése előtt áztassuk át az izével a falat, és az majd meggátolja, hogy a beton hirtelen beszívja a nedvességet a masszából, tönkretéve azt. Ezt hamarabb is mondhatta volna valaki, de legalább a ragasztó leírása említhette volna, csupán "csak" egy vacak, bénák vagyunk érzéssel teli estét spórolhattunk volna meg vele. Végül felkerült a szigetelő mindenhova, és csak másfélszer annyi ragacsot használtunk el, mint a gyári kírás :) De tudjuk, a gyári mérések gyakran nem pontosak, a papíron 6 litert fogyasztó autó is több üzemanyagot használ és a mosógép is tovább mos, mint a használati utasítás szerint kéne neki. Következő lépésként kitapétáztuk a szobát. De mivel még soha nem tapétáztunk előtte, segítséget vettünk igénybe. Szerencsére nem telefonos, hanem a közönség segítségét vettük igénybe, Apu egyik kollégájának személyében. Ekkor már október 24-ét írtunk, és a fél napos demó után, hogy mit is kell csinálni, André és a tesóm másnap estére be is fejezte a munkát. Én is próbáltam segíteni, de leginkább csak láb alatt voltam, úgyhogy hagytam őket kettesben alkotni, kimaradva ezzel a tapétaragasztó-gőzös mókából. A festés már tényleg simán ment, a plafonra André egyedül kente fel a fehér festéket, míg a falakra együtt toltuk fel a halványbarna, ipari nevén Komló 30 színt. Épp jókor lettünk készen, mert másnapra hirtelen befutott a konténer és nem tudtuk volna hova rakni a cuccokat. Merthogy, a felújítás idejére kiköltöztünk a szobából. A tapéta leszedése, a fal kapirgálása és a vésőzés során még bent aludtunk, de a többi lépéshez áttelepültünk a másik szobába. Káosz volt a köbön, mert a matracunk pont csak 1 lépésnyi helyet hagyott a földön, a ruhásszekrényt csak a matrac 1 lépésnyivel odébb tolása után tudtuk kinyitni, hogy éppencsak oldalazva, de hozzáférjünk a ruháinkhoz. Ha erre még rájött volna a konténer tartalma, nem tudom, hogy 1. hogy jutottunk volna be a lakásba és 2. hol aludtunk volna. De, minden jó, ha a vége jó, pont kész lett a szoba, amibe egy kiadós takarítás után visszatelepítettük az ágyunkat, hogy végre nyugodtan aludhassunk a szép Komló 30-as szín alatt.

Konténer: A két pislantásnyi időbe azért belefért, hogy a cuccaink Dél-Afrikából Angliába hajókázzanak, onnan meg teherautón eljussanak hozzánk Budapestre. Október első napjaiban futott be a hajó a kikötőbe, azaz mindegy 5 hétig ringatóztak a dobozaink az Atlanti-óceánon. Számításaink szerint kb 2 hetet várt a cucc, mire átesett minden vizsgálaton és beléptették az unijó területére. 29-én koradélután csörgött a telefonom, hogy nemsokára indul a kamion, jó-e az nekünk, ha 31-én délelőtt már ki is szállítanak mindent. Jó volt, persze, szívesen festettünk és takarítottunk 30-án éjjel 11-ig :) A pakolást nem részletezném, a végeredmény a lényeg: minden sértetlenül megérkezett, megtöltve dobozokkal a nappalit, az erkélyt és a kisszobát. Pár napig kis csapásokon közlekedtünk az említett helyiségekben, amíg ki nem pakoltuk a dobozok nagy részét, és majd 3 hétig szagoltuk a kutyapisi szagot, amíg ki nem pakoltuk az összes dobozt. Valószínűleg az angol vámraktárban a már meglévő, a dobozokra írtakon felül egy új, organikus jelölést is kaptunk :)

Felixstowe, a bűnös kutya lakhelye: