Az előző hónapokhoz képest a december már kifejezetten kalandosra sikerült, mert nemcsak sétálni merészkedtem el Mirával, hanem már autóztunk is kettesben! Sőt, először születése óta nélküle mentem el otthonról. Persze nem messzire, csak ide a szomszédba a Flóriánba, ami kb 5 perc gyalog, és 1 órán belül otthon is voltam, és semmi, de semmi nem történt közben, mert végig aludt az Apja vigyázó szemei mellett, de mégis, olyan furcsa volt az egész. Napokba tellett mire feldolgoztam azt az igencsak ellentétes érzés párost, amiben az egyik véglet a juhhhhúúú, szabad vagyok, végre elmozdulok otthonról és az ááááá hol van, miért nincs velem a bébikééém, fussunk haza hozzá volt. 

Érdekes volt akkor is, és új helyzetekben még most is izgalmas utána magamat szemlélni és elemezni, hogy én, aki állítólag erős, meg vagány, meg sziklaszilárd, meg bevállalós és társai vagyok, mennyire meg tudok zavarodni, ha Mira is része és-vagy okozója egy-egy új helyzetnek. Persze nem minden esetben van ilyen, de pl az első 2-3 kinti sétánkat csak úgy tudtam megcsinálni, hogy közben André otthon volt. Mert ha nem volt otthon, nem tudtam elindulni. Hogy miért? Passz, nem tudom. Utána már csak nevettem magamon, és novemberben már minden gond nélkül "hónom alá csaptam" Mirát és sétáltunk amikor csak úgy hozta a kedv. Ez decemberre odáig fajult, hogy már egyedül is autóztam vele, hordozós klubba mentünk meg néha vásárolni. Az első alkalommal így is megremegett a kezem és vagy százszor ellenőriztem, hogy jól be van e csatolva-takarva-akármi a gyerek, de utána már mintegy rutinszerű művelet volt autókázni. 

Sokat mentünk piacra, sétálni, ide oda amoda, jártunk például babamasszázs tanfolyamra is. A helyi védőnői hálózat kínálta a programot heti 1 alkalommal, ahol kiscsoportos, saját babás tanfolyamon sajátíthattuk el a babamasszázs csínját-bínját. Minden kismamának csak ajánlani tudom, szuper dolgokat tanultunk! Mira szerintem élvezte, de ha mégsem, nem adott ennek hangot, és hatalmasakat aludt utána :) Én rettentően élveztem, mert hús-vér emberekkel találkozhattam, és hej, beszélgethettem is velük! Csoda jó otthon lenni a gyerekkel, de bevallom, hiányzik az emberi érintkezés, beszéd, kommunikáció. A tanfolyamon összebarátkoztam egy "sorstárssal", aki mint kiderült, itt lakik velünk egy házban, azóta is összejárunk és jókat sétálunk meg beszélgetünk.

November végén lett készen a szépséges babaszoba dekorációnk. Egy barátnőm festette egyesével az állatokat, a mi kérésünk alapján ő tervezte egyedileg a mintákat. Kudu, pingvin, tarajos sül, orrszarvú, bivaly, oroszlán, makimajom, zsiráf, strucc, gazella, elefánt, viziló, zebra és gepárd, összesen 14 különböző, dél-afrikában is fellelhető állatfigura, szépen vegyesen körbe festve a szobában. Nagyon nagyon jó lett, imádjuk őket! Ha valaki szeretné az illető elérhetőségét, szívesen megadom :) Az állatok alatt komlóbarnával kentük le a tapétát, felettük pedig szép vidám sárgával. A plafon fehér, középen egy színes propellerű lámpás ventillátor figyel. Mira imádja a dekort, gyakran "beszél" az állatokhoz, és figyeli a színes lapátokat is.

Előzetes egyeztetés után, december 14-én ellátogattunk a dél-afrikai nagykövetségre, hogy megigényeljük Mira ottani regisztrációját. André révén ugyanis neki automatikusan jár a dél-afrikai állampolgárság, és mivel a két ország között nincs ebből feszültség, Mira nyugodtan lehet kettős állampolgár. Majd meglátjuk, hogy milyen gyorsan lesznek kész, az ügyintéző 3 hónapot ígért.

A karácsony kellemesen, nyugiban telt. Bombonokat készítettem mindenkinek ajándékba, Anyukám itt volt velünk, betettük Mirát a fa alá, písz. Tesóm sajnos nem tudott Angliából hazajönni karira, de küldtünk neki egy szép nagy dobozt még novemberben :) 

Szilveszter éjszaka pedig egy jóóó nagyot aludtunk. Mirát abszolúte nem zavarta a kint dúló tüzijáték és petárda zivatar, de jobb is, mert így mindenki megmenekült :) csak én ébredtem fel egy kis időre...