2014. aug 20.

32/2014 - Negyvenkilencedik hét

írta: Afrikaland
32/2014 - Negyvenkilencedik hét

Augusztus 4 -10

Hétfőre szabadságot vettem ki, hogy még egy éjszakát a farmon tudjunk tölteni és a szokásos vasárnap helyett csak hétfő délután induljunk vissza Midrandba. Az előző heti leírásban az állatos történetekre fókuszáltam, így kimaradt, hogy mit is csináltunk a farmon és úgy egyáltalán az elmúlt hétvégén. Nagyon fontos eseményeken vagyunk ugyanis túl: André szobájában az utolsó millimétert is átnéztük és vagy elcsomagoltuk vagy kidobtuk, teljesen üres a szoba... és nem megyünk a farmra többet. Ez volt az utolsó utunk, utolsó ott töltött éjszakáink, utolsó reggelink, ebédünk, vacsoránk, Spotty simogásunk, minden! Érzelmileg engem is megvisel a dolog, mert látom, tudom, nem egyszerű egy majd 20 évig lakott szobát, és az imádott farmot otthagyni. Én csak egy éve ismerem a helyet, nem láttam teljes gőzzel működés közben, tehenekkel, csirkékkel, virágzó barackültetvénnyel, de így is nagyon a szívemhez nőtt. Az sem csökkent semmit az érzelmi töltésen, hogy hamarosan mindenképpen ki kéne költözni, hiszen el lett adva és az új tulajdonos nemsokára megérkezik. 

A néha szomorúba forduló pillanatok ellenére is mosolygós vidámságban telt a hétvége. Szombaton délelőtt Welkomban alkatrészeket vasároltunk André benzines távirányítós autóihoz, és az egyiket meg is járattuk rögtön szerelés után a kertben. A kutyák tisztes távolságból figyelték, ahogy Szösz a fiatal birkaterelős collie futkos utána és időnként előle :) Emellett még Hannetjienek segítettünk a saját cuccait csomagolni meg ide-oda pakolni, vasárnap pedig utolsó vacsoránkat töltöttük Lizellékkel. Természetesen grilleztünk, volt putu-pap és spenótpite, valamint az én kérésemre répapuding. Nyammmiii!! Hétfőn reggel André meglátogatta az ügyvédet, hogy mindenféle papírokat aláírjon, aztán pedig betért az orvosához egy általános vizsgálatra. Már régóta terveztük, hogy benevez egy ellenőrzésre, na persze nem azért, mert beteg vagy hasonlók, hanem mert régen volt, és hogy még mielőtt lemondjuk a biztosítását (amire majd 1300 Randot fizetünk be havonta) kihasználja a lehetőséget és "ingyen" mindenféle vizsgálatokat elvégezzenek rajta. Évekig fizette a biztosítást, amit sosem használt ki, hiszen sosem volt olyan beteg se nem szenvedett balesetet, és nehogymár a pénz felhasználatlanul maradjon a biztosítónál. Persze ez az alig fél órás doktorlátogatás, vérnyomás-, vér-, stb vizsgálat nem merítette ki a keretet, de akkor is, frissen ellenőrizve, egészégesen indulunk Magyarországra :)

Míg André a városban volt, körbejártam a farmot és készítettem pár fényképet a házról, a kutyákról, a kilátásról, hogy legyen pár frissen elkapott emlékünk a későbbiekben. Még ebéd előtt bepakoltuk a pickup hátuljába mindent amit csak lehetett, és André cuccai mellett még Hannetjie majd 100 kilónyi kidobandó újságjai is vígan elfértek. Egyszerű, de annál finomabb ebéd után indultunk haza... Mit mondjak, nem beszélgettünk túl sokat a 2,5 órás út alatt... 

DSCF3108.jpg

Délután kihasználva, hogy mind a ketten otthon vagyunk, újabb dobozt raktunk tele. Egész jól haladunk, alig van már valami hátra!

A költözéssel kapcsolatos és az indulásig elvégzendő egyéb feladatokra az utóbbi hetekben egy projekt-falat hoztunk létre. Bár nagyon tudományosan hangzik, de viszonylag egyszerű és mégis nagyon nagyon haszonos dologról van szó. Hoztam ugyanis az irodából kis fehér jegyzetelős papírokat, filcet, és fehér ragacsos gyurmát, amivel a cetliket a falra lehet rögzíteni. A papírkákra felírtuk a hátralévő heteket és az egyes teendőket, majd a heteket vízszintesen, a tennivalókat pedig a heteknek megfelelőan alájuk ragasztottuk. Szép látványos és mindig szem előtt van, hogy mikor mit kell csinálni, és hogy mennyi időnk van még hátra. Azóta persze több pontot raktunk már fel, és volt olyan is, amit másik hétre csoportosítottunk át, de sose halasztunk el semmit, csak mert nincs hozzá kedvünk. Amellett, hogy mind a ketten tisztában vagyunk a tennivalóinkkal, hatalmas előnye a falnak, hogy nem felejtünk így el semmit, és, nem kell folyton egymást emlékeztetnünk arra, hogy ki mit felejtett el megint :) Nem mintha vitatkoznánk vagy morgolódnánk egymással, de biztos vagyok benne, hogy ezzel a fallal sok fölösleges stressztől mentjük meg magunkat. 

Péntekre és következő héten hétfőre ismét szabadságot vettem ki, hogy az így kialakított hosszú hétvégén családtagokat és barátokat látogathassunk meg. Pénteken 11 tájban indultunk el, és nagyjából 4 órányi autózás után érkeztünk meg Ladysmithbe André unokatestvéréhez és családjához. Végigbeszélgettük a délutánt, a vacsora készítést, a vacsorát és még utána is, majdnem éjfélig trécseltünk jókedvűen. A két gyerek először autós videójátékozott, aztán előbb a kisebbik, majd egy óra múlva a nagyobb is az anyjuk ölébe mászott és pár perc alatt elaludtak. Nagyon kedves család, két irtó édes fiúcskával. 

Szombaton még dél előtt indultunk tovább Kranskop-ba, André régi jó barátaihoz. André majd 12 éve ismerkedett meg a családdal, és azóta is tartják a kapcsolatot. Az esküvőnkön is ott voltak mind a négyen: Faan az apuka, Angelique az anyuka, Juan a fiuk és Michelle a lányuk. Juan most volt 18 éves, idén érettségizik, Michelle pedig pár évvel fiatalabb csak. A két gyerek a kezdetektől kezdve bálványozta Andrét, Juan pl egy időben csak olyan ruhákat volt hajlandó hordani, amilyet André is :) A bálványozós részt persze már mind a ketten kinőtték, de a szoros kötődés megmaradt. Szinte szünet nélkül beszélgettük végig a náluk töltött 2 napot. A család fő bevételi forrása a Faan által igazgatott 500 hektár faültetvény, és amióta a gyerekek iskolás korúak lettek, Angelique alsós tanárként dolgozik a közeli német iskolában. Természetesen alaposan körbenéztünk az ültetvényeken, Juan vitt minket körbe nagy büszkén autóval. Az birtok majdnem 50%-án blue gum avagy egy eukaliptuszféle álldigál, aminek kettős haszna van: kivágás után a kérgét mint ragasztó-alapanyagot és bőrkikészítő-folyadékot lehet hasznosítani, a faanyagból pedig papír készül majd. 

DSCF3151.jpg

Az 500 hektár nem alkot egybefüggő erdősséget, hanem kisebb részletekben terül szét a környéken. Autózás közben áthaladtunk egy másik tulajdonos éppen ültetésre váró nádcukor ültetvényén is, aminek a közepén egy térképészeti betonpont van. A pontra felmászva nagyon szép kilátás nyílik a környékre, a betontömb aljából pedig ránk :)

DSCF3142.jpg

Szólj hozzá

heti 32/2014