A dél-afrikai himnuszt hallgatva igen különös érzés ragadja el az embert. Az eleje érthetetlen, a közepe mintha érthető lenne, de inkább mégsem, és a vége, amikorra már tényleg figyelünk a szövegre, az pedig egyértelműen angol, tehát teljesen felfoghatatlan, hogy miért nem értettük az első három részt. Nos, a megoldás a himnusz trükkös szerkezetében keresendő: 5 különböző nyelven írt részekből épül fel. 

1997 óta éneklik a ma is hivatalos himnuszt, amit a korábban használt dalokból, valamint az ország 11 hivatalos nyelve közül az 5 legszélesebb körben beszéltből gyúrtak össze. Maga a himnusz az egymás elfogadását és a megbocsátást is szimbolizálja, hiszen az első két szakasz az apartheid idején, az ellenállást éltető nem hivatalos himnuszból, a Nkosi Sikelel' iAfrica-ból származik, míg a harmadik és a negyedik rész az akkori hivatalos himnuszból, a Die Stem van Suid-Afrika-ból ered. Mindezt tovább színesíti a nyelvi változatosság: az első szakasz első két sora xhosa, a második két sora zulu, a második szakasz sesotho, a harmadik szakasz afrikaans, míg az utolsó, negyedik szakasz angolul szól. 

Egy kis történelem: 1957-ig hivatalos eseményeken a God Save the Queen-t (angolul) és a Die Stem van Suid-Afrika-t (afrikaansul) énekelték. 1957 és 1994 között csak a Die Stem van Suid-Afrika volt hivalatosan elfogadott, ekkor már az afrikaans mellett angol versszakkal is. 1994 és 1997 között a Nkosi Sikelel' iAfrica-t is hivatalossá szavazták, vagyis két dallal rendelkezett az ország. Igaz, André szerint nemzetközi megjelenésekkor még mindig inkább a Die Stem-et énekelték. 1997 óta pedig a fent említett vegyesmix van érvényben.

Az apartheid bukása után, különösen 1990 és 1994 között komoly bonyodalmakat okozott, amikor Dél-Afrika (ismét) nemzetközi (sport)porondra lépett. Hiszen, még mindig csak a Die Stem volt érvényben, de az ugye az apartheidet szimbolizálta, vagyis nem illett (volna) énekelni... Különféle vegyes megoldások születtek arra, hogy mit is kéne ilyen helyzetekben tenni: volt, hogy egy perces néma csöndet tartottak, volt, hogy hivatalosan nem énekelt senki semmit, de a közönség mégis énekelt, volt, hogy fekete kórus énekelt, volt, hogy csak zenét játszottak, szóval mindenféle verzió előfordult, még az Örómóda is :)

Mind a két ének jelentős szerepet tölt/töltött be a környező országok életében. A Nkosi Sikelel' iAfrica egészben vagy részekben összesen 5 ország himnusza volt, vagy az ma is. Dél-Afrika mellett Zambia és Tanzánia a saját nyelvükön ezt énekli, míg Zimbabwe és Namíbia korábban énekelte, de azóta lecserélte új dalokra. 

A Die Stem van Suid Afrika végeredményben 1957 óta érvényes dala az országnak, és egészen 1990-ig, amíg Namíbia/Délnyugat-Afrika dél-afrikai fennhatóság alá tartozott, ott is ez volt a hivatalos himnusz. 

Az egyes költemények kialakulását, teljes szövegét és dallamát az alábbi oldalakon lehet elolvasni, meghallgatni. Érdemes, mert szép, tartalmas versekről van szó, ráadásul az Nkosi Sikelel' iAfrica azt jelenti, hogy 'Isten álld meg Afrikát' :D

http://en.wikipedia.org/w/index.php?title=National_anthem_of_South_Africa

http://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Nkosi_Sikelel%27_iAfrika

http://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Die_Stem_van_Suid-Afrika

Nemzetközi versenyeken a himnuszt mindenki saját belátása szerint énekli. A sportolók általában végigéneklik/tátogják az egészet, de a közönség már nem feltétlenül. Mert bár az emberek többsége ismeri és tudná, nem mindenki énekli az összes versszakot szívesen. Így volt ez a most hétvégi Dél-Afrika vs Argentína rögbimeccsen is. A tv közvetítésen keresztül is világosan lehetett hallani, amikor a gyéren telt stadionban a harmadik versszaknál becsatlakoztak a nézők az énekes mellé, konkrétabban, teljes szívvel rázendítettek a himnuszra. Hátborzongató, ahogy a hirtelen támadt energia még a képernyőn keresztül is átsugárzik és körbefon. 

A bejegyzés illusztrálásához az ország egyik jelképét, a protea virágot választottam. Google fotó, saját fényképem nincs róla...