Július 21 - 27

Miután André úgy-ahogy meggyógyult, rajtam volt a sor, hogy gyengélkedjek kicsit. Szerdán reggel már nem voltam túl jól, és mivel délre szédelegtem és a fejem is fájt a jófajta magyar Algopirin ellenére, inkább hazakéredzkedtem pihenni. Jó ötlet volt, a meleg takaró alatt félálomban töltött délután és éjszaka mintha elfújta volna a rossz közérzetemet és csütörtökön már frissen és üdén mentem be dolgozni. Ennyit rólam és a hétköznapok "izgalmairól" :) 

Hétvégén újabb két dobozt pakoltunk be. Most nehezebb dolgunk volt, mint a múlt héten, mert a soros bepakolandó cuccok nem éppen egyenméretűek... Közösen persze megküzdöttünk a miliméterekkel és röpke 3 óra alatt mindkét dobozra sorszám és ragasztószalag került. 

Vasárnap a változatosság kedvéért ismét vendégség volt nálunk, ezúttal Denise-t és Jonathant hívtuk át egy kis birkahús fogyasztásra. A szomszédokat is invitáltuk, de az utolsó pillanatban lemondták a randit. Jonathanék végül 5-ig maradtak, olyan jól érezték magukat nálunk :) Sok sok téma között egészen hosszan meséltek a lakáskiadással kapcsolatos dolgaikról, problémáikról, és kiderült az is, hogy már mindegyik másik lakónál emeltek bért, csak nálunk nem. Merthogy mi milyen normálisak vagyunk, nem követelőzünk, nem törjük-zúzzuk a berendezést, és az a taktikájuk, hogy a normális bérlőktől inkább nem kérnek évene többet, nehogy az aktuális emelések miatt kiköltözzenek. Van olyan bérlőjük, igaz, nem ezen a telken, akinél majd 5 éve nem változtattak érdemben az összegen. 

Beszélgettünk az iskoláztatással kapcsolatos kiadásokról is, amiből szeretnék majd egy külön bejegyzést írni.