Röviden összefoglalva: nem bonyolítják túl a szemétkérdést.

Nagyon sokan egyszerűen csak kidobják az utcára (főleg, ahol nincs szigorúan szervezett gyűjtés) vagy az autóból amijük van, hadd vigye a szél, vagy szedje össze valaki. Régebben volt egy mondás, lefordítva kb azt jelenti, hogy szemetelj csak nyugodtan, munkahelyeket teremtesz vele (mert majd jön valaki aki felszedi és annak ugyebár bére van). Ez a nézet még igen elterjedt, gyakran látni autókból "véletlenül" kihulló mindenfélét. Ennek megfelelően az utak mente elég szemetes, és bár szabályos időközönként tényleg felszedik a szemetet, a felszedett szemét egy nagy nejlonban köt ki, amit az út mellett hagynak az állatok és az időjárás kénye-kedvére. Tehát ha nem jön elég hamar a zsák-összeszedő autó, minden kezdődik előről... Még a legjobb helyeken, parkokban is probléma ez, mert az emberek úgy érzik, eldobálhatnak mindent. Ok, pár park külön felhívja erre a figyelmet, pl a Krügerben adnak külön szemeteszsákot minden belépőnek, de azért nem ez a jellemző. A szél pedig nagy úr, ami a sok figyelmetlen emberrel kombinálva jó kis szemétdombot varázsol bármiből napok alatt. 

A szervezett lakossági gyűjtés nem komplikált. Egyszercsak jön a kukásautó és mindent amit a lakosok kiraknak, azt válogatás nélkül elviszik. Az egyetlen amire talán nagyobb figyelmet fordítanak, legalábbis Johannesburg környékén, az a kerti hulladék, de azt is csak azért mert a legtöbb helyen kertész végzi a "piszkos" munkát és nekik kötelező a növényi hulladékot az arra kijelölt, tök ingyenes helyen lerakni. Az újrahasznosítható hulladék gyűjtése teljesen önkéntes, aminek megfelelően nem túl gyakori szokás. A tengerparti területeken jobban működik a dolog, ott sokkal jobb a propaganda és az egész külön gyűjtést a nejlonzacskók tengeri állatokra gyakorolt káros hatásával támogatják meg. Az egyénnek persze itt sincs semmi haszna abból, ha külön szedi a papírt meg a müanyagot, max az önkormányzat kérkedhet, hogy a szomszédos településekkel szemben ők iksz kilóval többet gyűjtöttek vissza pl üvegből az előző évben. 

Alapjáraton heti egy alkalommal jön a kukás. Nálunk keddenként jönnek, a munkások már fél 8-kor kitolják a kukákat az út szélére amik aztán másnap reggel kerülnek vissza üresen a szokásos helyükre. Nem tudom, hogy pontosan mikor jön a nagy autó, de valószínűleg nem egységes időben, különben nem kellene olyan korán a kukákat kitenni. Az viszont biztos, hogy a kukavizsgálók már kora reggel megjelennek a környéken és mindent átnéznek, alu üdítős dobozok és minden egyéb használható után kutatva. Látszatra nagy hatékonysággal dolgoznak, késő délutánra már általában púposra pakolják a hatalmas kézikocsijaikat mindenféle jóval. A statisztikák szerint is jól dolgoznk, az aludobozok visszagyűjtése majdnem 90%-os. Ebben persze benne vannak a kukavizsgálók, az eseteleges önkéntes szelektálók és a lerakói kézi átvizsgálás is. A helyi alumíniumdoboz gyártók szövetsége nagyon büszke arra, hogy az általuk gyártott dobozok nagyon nagy százalékban visszagyűjtött anyagot tartalmaz. Külön óriásplakátok hívják fel a figyelmet arra, hogy a szomjasak inkáb alus üdítőt válasszanak, mert az kiválóan újrahasznosítható. Én persze nem örülök annak túlságosan, hogy kiszedegetik a szemetet a kukából, mert nagy koszt hagynak maguk után, amit aztán nem szednek fel, max a tulajdonosok, és vagy elfújja a szél, vagy elmossa az eső, vagy csak ott marad a következő hétig. 

A szelektív gyűjtéssel a legtöbben az igen hangzatos, sok helyen olvasható, de tartalommal és tudással fel nem töltött 'Reduce, Reuse, Recycle!' szlogen keretében találkozhatnak. Sajnos azonban a szlogennél több propagandát, hirdetményt, információs füzeteket, stb nem nagyon látni, mert ahhoz a munkahelynek/iskolának saját kreativitás hiányában külön fel kell keresnie egy arra alkalmas szolgáltatót. A legelterjedtebb mód a munkahelyi papírgyűjtés, aminek a hátterében nem igazán a környezetkímélet, hanem az iratok biztonságos megsemmisítése a cél. Persze vannak a kérdésre sokat adó 'zöld' munkahelyek, ahol több választási lehetőség is van, mint pl nálunk a papír/flakonok/egyéb című kiskukák. Nekünk a nagyobb fénymásolók mellett 1-1 iratmegsemmisítő kukát is kiraktak, ami valójában egy sima 240 literes kuka, lelakatolt tetővel és a tetőn egy nyílással. Olyanok mint egy gigantikus persely :)

Bár a lehetőségek legalább itt Johannesburg és Pretoria környékén adottak, mégsem terjedt el a szelektív gyüjtés. Ennek két fő oka van, az egyik, hogy sokan nem tudják hol van erre lehetőség, a másik, hogy anyagilag nem tették (még) érdekeltté az embereket. Ami késik, nem múlik, "csak" ki kell várni, igaz, addigra belefulladnak a saját szemetükbe...

Szelektív gyűjtésre többféle lehetőség is van, némelyik igazán praktikus:

1. Külön gyűjtés otthon, amit saját szállítással egy arra kijelölt telken le lehet adni. Ezeken a telkeken hatalmas konténerek vannak egymás mellett sorban lerakva, és mindegyikre rá van fújva, hogy mit kell beledobni. Ez a saját szállítást leszámítva ingyenes lehetőség.
2. Az első pont változata, hogy a leadóhelyeken fizetnek egyes kategóriákért. A kapott pénz azonban olyan kevés, hogy a nincsteleneken kívül senki mást nem mozgat meg ez az opció. Ők azonban sokat tesznek azért, hogy ilyen módon és ne pl lopásból kerüljön étel az asztalukra. 
3. Külön gyüjtés otthon, amit bizonyos, erre a kérdésre sokat adó hipermarketek kijelölt kukáiba lehet bedobni. Az egyik bolthálózat, a Pick 'N Pay komolyabban felkarolta a gyűjtést, náluk még a legkisebb boltban is van legalább az elemek/égők/patronok számára gyűjtőedény. Ez a szállítást leszámítva szintén ingyenes lehetőség, és igen praktikus is, mert vásárolni mindenképpen elmegy az ember.
4. Külön gyűjtés otthon, amit az arra szerződött cég által szolgáltatott hatalmas nejlonokba kell tenni, amit hetente egyszer elvisznek. Ez ugyebár már fizetős szolgáltatás, viszont nem kell a szállítással fáradozni. 

Helyiekkel beszélgetve kitűnik, hogy nincsenek tisztában a lehetőségeikkel, pedig több praktikus, felhasználóbarát weboldal áll rendelkezésre a hozzájuk legközelebb lévő lerakók megkeresésére. Sajnos ha a lerakó nincs a mindennapi autós rutinjuk mellett akkor az emberek nem tudnak róla, és persze a boltba rohanva sem mindig veszik észre a kihelyezett speciális kukákat. Aztán a szokásos nincs rá időm/nincs rá helyem/elfelejtem stb kifogások következnek. Az egyetlen típus aki mégis tesz valamit azok a megrögzött környezettudatosak, hippik, na és ugye akik ebből élnek. Plusz mi :) A szomszédaim tudják, hogy én külön válogatom amit csak lehet, és hogy berakhatják a saját üvegeiket a gyüjtőládáimba. Hetente találok olyan műanyagot/papírt/borosüveget a ládákban, amiket nem mi vásároltunk. Ennek örülök, mert ha kicsiben is, de teszünk valamit, és velük beszélgetve ők is nyugodtabbak, hogy a megfelelő helyre megy az újrahasznosítható hulladékuk. 

Nem rossz biznisz amúgy (bizonyos feltételek teljesülése esetén) újrahasznosítós lerakót üzemeltetni, mert a felhalmozott javakat a feldolgozók simán megveszik. Reális kereslet van a már újrafelhasznált és felhasználható anyagokat tartalmazó zacskókra, üvegekre, fóiákra, dobozokra, így minden begyűjtött darabra szükség van. Ezen felül az állam is támogatja pályázatokkal és telekvásárlással a létesítést, ha azzal emaradott körzetekben létesülnek munkahelyek. Ez a háttér hajtja a lerakók terjedését, de ugyanez hátráltatja is. Van ugyanis egy bizonyos távolság ami felett nem éri meg a feldolgozóknak elmenni az áruért, tehát nem érdemes a feldolgozók vonzáskörzetén kívül átvevőhelyet létesíteni. Piaci alapon működik a rendszer. Amíg valaki nem lát fantáziát a dologban egy adott településen addig nincs ilyen "szolgáltatás", aztán ha valaki beindítja az üzletet akkor akár 1 telep is bőven elég lehet településmerettől függően. Kroonstadban pl nincs leadóhely, de vannak akik autóval járnak körbe és pénzért gyűjtetik a szokásos termékeket. Gondolom az egyik szomszédos városból jöhetnek, mert kb 50 km-re van egy fizetős átvevőhely.

Itt Glen Austinban 5 percnyire van tőlünk egy átvevőhely, készítettem pár képet a blog számára. A telek meglehetősen rendezett, a közepén egy mesterséges emelkedővel, arra felhajtva lehet bepakolni a megfelelő konténerekbe. Általában ketten vannak az egész telepen, és ha egyedül megyek akkor még segíteni is szoktak, hogy ne nekem kelljen cipekednem. 

Zöldhulladék konténerek az elszállítós oldalról; a kék ruhás alak a helyi munkás, a piros autóból épp kipakolnak, a kék autó pedig most érkezik:

 Zöldhulladék konténerek a bepakolós oldalról, az emelkedőről:

Üveg/műanyag/papír konténerek a bepakolós oldalról; az előtérben egy kis kupac aludoboz az arra rászorulóknak, illetve a telepet felügyelő pasi, a háttérben pedig egy gigantikus zöldkonténer, épp bepakolás alatt (a Toyota elől kikandikáló piros forgon is zöldet hozott):

 Üveges konténer felülről:

A másik és talán legfontosabb indok amiért a lakosság nem gyűjt szelektíven az az anyagi érdektelenség. A magyar és johannesburgi árakat összehasonítva komoly különbségek vannak nemcsak az árképzésben hanem az általános kukaméretben is. 

• Az ürítési díjat az ingatlan értéke határozza meg. Bizonyos érték alatt nem kell fizetni, aztán 5 lépcsőben emelkedik az ár egészen 230 Rand per hónapig. Ez tehát egy sima családi ház esetében is csak kb 4800 Ft havonta az otthoni azonos méretű kukák kb 6000 Ft-os havi díjával szemben. Alkalmankénti összegre lebontva a helyi 1200 Ft-os ár nyer az otthoni 1500 Ft-os árral szemben. 
• Gyakorlatilag egyféle kuka van csak, a gigantikus, 240 literes, kerekes zöld vagy fekete kuka. Kisebb is van, 85 literes, de abból kettő jár, nagyobb pedig egyátalán nincs. Budapesten az általános családiházas méret a 120 literes kuka, amit tapasztalataim szerint éppen megtölt egy család egy hét alatt. Itt ahol lakunk 6 lakóegység plusz a bonsai bolt 2 kukát csordultig rak tele. El lehet akkor képzelni, hogy egy sima családi ház esetében mennyi hely marad a kukában... A 240 literes méret tehát semmi ösztönzést sem nyújt a kevesebb szemét elvitetésére. 
• Heti 1 kötelező ürítés nem változtatható (csak vállalkozásoknak lehet gyakrabban), vagyis a ritkább elvitellel sem lehet spórolni ha nem telne meg a kuka.
• Több lakásos házak esetében lakóegységenkénti ár van kialakítva, ami kukaszámtól függetlenül fizetendő, vagyis itt sincs semmilyen ösztönzés a különváogatásra.
• Elveszett gyűjtőedény pótlása Budapesten kb 14.000 Ft, itt elvileg olyan 8800 Ft, kivéve ha be tudjuk bizonyítani hogy ellopták, ami nem túl bonyolult, mert akkor fizetni sem kell érte. 

Összegezve tehát semmilyen előny sem jár ha rendes környezettudatos állampolgárként a környezetre is gondolva különválogatjuk a szemetet és csökkentjük az elszállitandó térfogatot... Az pedig, hogy óvjuk a környezetünket, gondoljunk az unokákra, stb, nem merül fel szinte senkiben sem. 

Az elektronikus hulladékok gyűjtése még a fentieknél is rosszabb cipőben jár. Nagyon ritka az olyan akció, hogy a régi háztartási eszközt visszavennék a boltok, a hulladékudvarokban pedig nincs ilyen konténer kialakítva. Cégek és közületek számára persze vannak szolgáltatók akik a számítógépparkot kicserélik és a régieket elszállítják és megfelelő módon szétszerelik és ártalmatlanítják, de ez az opció a magánemberek számára nehezen elérhető. Van viszont egy nagyon jópofa és okos megoldás, csak sajnos nem reklámozzák eleget. Egy országos lefedettségű cég bizonyos hipermarketek parkolóiban különlegesen átalakított konténereket helyezett ki. A konténerek lopásbiztos magasan elhelyezett ablakain lehet a monitorokat, billentyűzeteket, egereket, nyomtatókat, stb bedobni, amiket aztán a cég feldolgoz. A konténert vagy nem használják az emberek, vagy gyakran ürítik, de amikor mi a pickup platónyi kiselejtezett cuccunkat bedobáltuk, üresfélén kongott.

Elektronikushulladék-konténer bedobóablakokkal egy Metro-féle hipermarket parkolójában:

Remélhetőleg hamarosan felébred a helyi társadalom, mert ha nem fognak össze és tesznek valamit hamarosan akkor végérvényesen elszennyezik a földeket, vizeket. Nagyon sok a tennivaló... általános és szelektív gyűjtés megszervezése mindenhol, legális és biztonságos lerakók létesítése, égetők építése, lakosság felébresztése, érdekeltségek kialakítása, környezettudatosságra nevelés szervezett elindítása, szemléletmódosítás, és még sorolhatnám. Az biztos, hogy egyszer muszáj lesz nekilátniuk, aki pedig résen van és ezzel foglalkozik, az onnantól egy életre meggazdagodhat.

A bejegyzésnek direkt nem témája a szennyvíztisztítás, mert az eddig tapasztaltak alapján nincs merszem utánajárni a kérdéskörnek, a látottakról pedig nincs szívem írni...