Március 3 - 9 

Fuhh ezer elnézést kicsit elhanyagoltam a blogot. A múlt héten az izgalmas olvasnivalóba bonyolódtam bele, most pedig a munka kötött le. Nem egyszerű 6 hónap kihagyás után ismét elkezdni dolgozni, de nem kibírhatatlan. És prímán fűt a tudat, hogy végre van mit csinálnom. A hét nagyjából az iroda-lakás-evés-alvás négyszögben telt, de azért persze történtek izgalmas és érdekes dolgok is :)

Hétfőn reggel 8-ra az irodában kellett legyek, hogy aláírhassam a papírjaimat és nekilássak a munkának. A papírokat csak déltájban kaptam meg, viszont már reggel 10-kor elhalmoztak tennivalóval. Behívtak egy megbeszélésre ahol a Mpumalanga régió pénzügyeseivel beszéltük át az egyik folyamatot (amihez amúgy nem sok közöm volt eddig) és vettük sorra a problémákat az általam is ismert területen. Az akkori érzés a héten tovább erősödött: nem sok javulás történt az elmúlt fél évben a pénzügy részlegen. Igaz, hogy az emberek már jól/jobban ismerik a rendszert, és a léhák meg a nem kívánatos elemek eltávoztak, és egy kicsit csitultak a dolgok, de azért néhol még mindig komoly problémák vannak. Ennek orvoslása lesz az egyik fő feladatom az elkövetkezendő időszakban: át kell világítsak pár részterületet, felderítendő a hibákat, a tréning igényeket és az egyszerűsítési pontokat. Már neki is láttam, számtalan mérést és mini interjút követtem el. Ez nagyjából össze is foglalja az irodai történéseket péntekig bezárólag. 

Most, hogy elkezdtem dolgozni André sokkal aktívabban vesz részt a ház körüli teendőkben. Nagyon drága, aggódva nézi ahogy hullafáradtan kornyadozom és ellenőrzi, hogy eszem-e rendesen. Igen, nagyon nagyon fáradt vagyok, pedig rendesen alszom. De még ez sem elég, 6 hónap kihagyás az mégiscsak 6 hónap kihgyás. Persze napról napra jobban bírom a terhelést, de mégsem a megszokott laza időrendben élek. 

Mindennek a tetejébe előző hét vasárnap óta szinte megállás nélkül zuhog az eső. Szerdán délután volt az első kisebb szünet, amikor még a nap is kisütött egy órácskára. Azóta talán melegebb van, de nem sokkal. Annyi eső esik mostanában, hogy a csatornák és a folyók, folyócskák nem tudják elvezetni rendesen. Több utat is le kellett zárni az átfolyások miatt vagy mert a lezúduló víz teljesen elmosta az aszfaltot. Sőt, hivatalosan áramtermelési problémák is vannak az ázott szén csökkent fűtőértéke és a széniszap miatt. Azt mondják a helyiek, hogy ez a sok eső márciusban kicsit szokatlan, sokkal inkább február eleji időjárásnak felelne meg. Persze februárban is esett az eső, de nem ennyi. Öröm az ürömben, hogy végre megtelnek a víztározók és még ott is esik ahol nem esett egy csepp se 2 és fél éven át. Fellélegezhet kb az összes földműves és tenyésztő. Igaz, a mostani csapadék nem garancia arra, hogy a következő szezonban időben megjelenjenek a kellően pufi felhők, szóval mégis csak lesz miért aggódni egy fél év múlva. 

Hiába a kiérdemelt hétvége, szombaton sem pihentünk túl sokáig, hogy egészen pontos legyek, fél órával korábban keltem mint az előző 5 napon! Fél 7-kor már indultunk a farmer piacra, negyed 8-kor pap & cayenne-t reggeliztünk. 8-kor kopogtattunk Johan és Tiandi ajtaján, hogy aztán a férfiak a férfiruha kölcsönzőbe menjenek mi csajok meg a tortám részleteit egyeztessük. Egész érdekes tortám lesz ha Tiandi és a rokona készíti, olyan tésztával és töltelékkel ami otthon nem ismert. A piskóta neve red velvet, nagyon nagyon finom, mélyvörös színe van és krémsajtos tölteléket raknak a két tésztalap közé. 

A ruha és torta biznisz után délután 3-kor pedig kezdődött a nagy "eljegyzési parti" :) Na jó, nem volt igazi eljegyzési parti, és nem is voltunk túl sokan, viszont hatalmas buli kerekedett. A kezdés után nemsokkal ismét eleredő eső sem zavart minket a grillezésben, André nagyon jól dolgozik a fedett területen is :) Tényleg nem voltunk sokan, összen 12 terítékre volt csak szükség. Denise és Jonathan a tulajdonosok, Alfred és Nteseng kollégáim (utóbbi esküvőjére voltunk hivatalosak novemberben), egy magyar ismerősöm és a barátja, valamint még 4 fő akik közül 3-at most láttam először (pedig egy cégnél dolgozunk/dolgoztunk, hehe). A negyedik hozta magával őket, hogy szegények ne unatkozzanak egyedül míg ő velünk vígad :) 9-kor távozott az utolsó vendég is és vasárnap végre végre fél 8-ig alhattam. Aztán megint dolgunk volt, megint az esküvővel kapcsolatosan, a virágpiacra mentünk a virágdekorációt és a csokrokat megrendelni. Vettünk pluszban 3 csokor rózsát is, ami most az ablakban lóg és ha megszáradtak akkor csodaszép esküvői szórószirmok lesznek belőlük!

A képek többségét Alfred készítette.

André és Jonathan harca a kolbászokért a füsttel és az esővel.

Joana, Nteseng és Alfred

Van még mit sütni böven :)

Vivek és Nteseng

Terülj terülj asztalkám

André éppen előad valamit

Kiskunyhó, a lapa