Nem vagyok egy keresőoptimalizáló guru, és valószínűleg a bejegyzéseim alatti tagek sem a legjobbak, mégis gugli barátunk sorra sodorja felém az újabbnál újabb olvasókat. Azt nem mondom, hogy pörög az oldal, de pl ahhoz képest, hogy nem igazán volt új bejegyzés az elmúlt időszakban, mégis szép látogatottságot értem el. Naponta átlagban 5-10 olvasóm van, tudom, tudom, nem sok, de vannak napok amikor hirtelen 50 fölé szökken a szám, sőt, esetenként akár 100 vagy 200 fölé is futhat a számláló.

Egyik hónapban érdekes dolog történt, valami gagyi odalról jöttek hirtelen, alig pár nap alatt több, mint 1000-en. Az Afrika valódi mérete cikkemre röppentek rá, ki tudja, hogy miért pont arra, mert hiába kutattam, kerestem az adott oldalt többszor is végig, nem találta rá az oldalon a "ludas" bejegyzésre ami hozzám irányította az embereket. Nem baj, egyszer volt Budán kutyavásár, és ahogy látom, nem sokan maradtak belőlük.

Nagyon örülök annak, ogy ennyien olvasnak, egyértelmű, hogy van egy kicsiny, de stabil olvasótáborom, akik ha új bejegyzés van, 1-2 napon belül elolvassák, esetleg tovább is osztják azt. A Facebook oldalon is egyre többen vannak, immáron 141 fő követ ott is, amit ezúton is köszönök!

Ami igazán szép és megtisztelő, hogy nincs olyan hónap, hogy ne írna nekem valaki addig ismeretlen üzenetet, rám bízva a történetét. Csak, hogy párat említsek, volt egyszer egy fiatal férfi akit a cége küldött ki több alkalommal is 1-1 hónapra, egy család, ahol az apuka gondolkozott erősen, hogy egy éve kiköltözne a feleségével, egy fiatal lány aki egy dél-afrikai búr sráccal találta meg a szerelmet és költözött ki hozzá fél évre, vagy egy másik lány, aki a szintén búr párjával épp azon gondolkoznak, hogy hol éljenek, itt vagy ott. De ott van pl az a hölgy aki nemrég írt rám, hogy vagy ezer éve akadt a blogomra, de azóta elfelejtette és most újra megtalálta és milyen jó, és örül nekünk és sok sikert kíván :)

Vannak, akikkel az aktuális kérdés megbeszélésén túl is kapcsolatban maradtunk, pl azzal a lánnyal, akinek tavaly október végén volt szülővárosában kiállítása és ahhoz vitt tőlünk anyagot. Külön megemlíteném Ágit, a minimum Anyukám korabeli bátor mozaikművész és illusztrátort, aki egy kint élő magyar férfival esett szerelembe, és aki rengeteg akadályt leküzdve és a többivel még mindig küzdve harcol a párjával együtt azért, hogy kint élhessenek problémák nélkül. Az ő történetük sem semmi, érdemes őt követni az s-durban.blogspot.hu blogon. Ha valaki szépre és tartalmasra vágyik, és persze kíváncsi, kattintson rá bátran!