December 23-29 

Az előző hetet ugyebár ott fejeztem be, hogy éjjel 11-kor hagytuk ott az építkezést. Ennek folyományaképpen kb éjfélkor aludtunk csak el, míg hétfő reggel 6-kor már szólt is az ébresztőóra. Ha nem az óra, akkor a 6:05-kor csörgő telefon keltett volna minket, a műszakvezető hívta Andrét, hogy az éjjel nem úgy haladtak a munkálatok, ahogy gondolták, és ebből nem lesz most átadás max jövőre és hogy aludhatnak-e egy kicsit. Merthogy itt megáll az élet december 20 körül egészen január 6 tájékáig, szóval ha nem december 23-án reggel 9-kor akkor arra leghamarabb január 6-án lesz alkalmas és jogosult ember. Ilyen jó hírrel is rég kezdtünk hetet, nemhogy karácsony hetét! Az egészet szépitette, hogy valamiért 2 percenként bomlott a vonal, meglehetősen magas vérnyomást és pulzust eredményezve a telefonálni kívánóknak.

7:30-kor már ki is fizettük a számlát, majd egy gyors reggeli autótankolás és egy kis tej és 2 db Snickers vételezése után felkaptattunk a toronyhoz (egy torony körül zajlik a nagy építészet). Hullafáradt munkások, rumli ami eddig is ott volt de nem láttam a sötétben és egyértelműen nem kész-közeli állapotú site fogadott minket. A főmufti a megrendelőtől aki átvette volna a munkát, miután lemondtuk az átadást, úgy döntött, mégis megjelenik majd a nap folyamán. Mivel nekem hivatalosan semmi keresnivalóm sem volt az építkezésen (nincsenek megfelelő papírjaim, szerződésem, orvosi igazolásom, blablabla), nem segítettem tovább a szögesdrót feszítést, hanem olyan praktikus dolgokkal foglalkoztam, mint pl a szemét összegyűjtése, drótok egy kupacba hordása vagy az üres cementes zsákok egymásba tuszkolása. André mondta is a munkásoknak, I arranged a nice cleaning lady for us :) A gondolat az volt, hogy ha már egyszer nem vagyunk készen időre akkor legalább ne kupi fogadja a nagyembert hanem egy tisztább(an kinéző) környezet. Egész jól alakult a terep, tisztult a látvány, főleg miután a müszakvezető a 2 órás alvásszünete után végre megjelent a nagy fekete szemetes zsákokkal. 

Szerencsére volt nálam napkrém, mert már reggel 9-kor úgy tűzött a nap, mintha legalább dél lenne. 10 tájban pont mikor az utolsó cementes zsák is felszedődött és eltűnt a színről, és pont másodszorra kentem magam a napkrémmel a kocsinál, megérkezett a megrendelő képviselője. André körbevezette, megmutatott neki mindent, mi van kész, mi van hátra, elcsevegtek, aztán a pasi kinyitotta a gépházat, ott csinált bent valamit, majd alig egy óra múlva szépen hazament. Előtte mondta, jön majd még valaki a lakatok miatt. Jó, jöjjön. 

1 óra tájban megjelent a lakatos ember, hogy akkor ő megnézné az új kaput. Alig vetett rá pár pillantást, máris sóhajtozott, hogy ez így bizony nem lesz jó. André meg mondta, hogy de de ez a kapu amit rendeltek. Emberünk hatalmas telefonálásba kezdett, fél óra múlva felbukkant még egy autó, és a két férfi hosszasan tanakodott az új kapu felett. Nem tudom, hogy végül mi lett a megoldás, de ők is bementek a gépházba, aztán hazahajtottak.

Mi olyan 3 körül hagytuk el a terepet, hogy végre együnk valami normálisat is. A reggeli tej illetve Andrénak kávé után ugyanis nem volt más kajánk, csak az 1-1 szem Snickers. Amikor már nagyon éhes voltam, jutott eszembe, hogy Andrénak mindig van elfekvőbe a kocsi rejtett zugaiban ilyen-olyan ehető dolog, bepattantam hát a pickupba megkeresni, remélve, hogy alkalmas állapotban lesz (és nem olyanban mint a múltkor talált alig 1 hónapos főtt mandarin aminek az volt az egyetlen bűne hogy becsúszott valami alá és így elfelejtette és nem ette meg). Mielőtt bárki bármit is mondana gondolja kérem meg, hogy nem lehet-e, hogy hasonló dolog előfordult már a környezetében. Köszönöm! Visszatérve, szerencsémre vagyis jobban mondva szerencsénkre kétféle dolgot is találtam, az egyik egy fél zacskó (szerintem) rettentően műízű kókuszos keksz, a másik pedig egy hatalmas adag peri-peri ízesítésű szárított pirított kukorica volt. Nyamm. Olyan mint amit otthon a Mogyi is árusít, csak sokkal jobb :) A keksz elfogyott, és a kukoricából sem maradt túl sok mire elindultunk. 

Hazafelé nem az autópályát választottuk, hanem egy nagyon szép, látványos, a Drakensberg oldalában kanyargó panoráma utat. Elmentünk több víztározó mellett, a legnagyobb a Sterkfontein tározó volt. Wow. A mellette haladó útszakasz erős javításra szorul, aminek neki is kezdtek, azaz felszedtek egy sávot. A maradék egy sávon meg az útpadkán osztozott a két irány, de a jelek szerint jó pár hónapja, a felszedett részen még a fű is kihajtott közben :) 

23-a estére végül megérkeztünk a farmra, hogy a két napja megállás nélkül zuhogó esőtől sáros kutyák körbeugrálhassanak minket és nekikezdjünk a pár napos karácsonyi családi valaminek. Megérkeztünkkor már állt a (mű) karácsonyfa, André anyukája díszítette fel. 24-én sokáig aludtunk, későn reggeliztünk, majd egy kis félréertés miatt hogy mi is legyen a vacsora, végül mi főztük a karácsonyi vacsorát. Itt nem a vacsora a fő szám, hanem a 25-ei ebéd, amit Lizellenél tartottak. A karácsonyról és az a körüli napokról írok majd egy kicsit bővebben egy másik bejegyzésben. 

Megjegyzem, a munkások 24-én délután hagyták el a terepet, a munkavezető 25-én hajnali 2-kor ért haza. Hősök. 

A 25-i családi banzáj után maradtunk még egy napot a farmon. Jó döntés volt, mert végre elállt az eső, kisütött a nap, el tudtunk menni egy kicsit sétálni a legelőn. Krisz kérésére beröffentettük a quadot és a kismotort is, hogy ne álljanak szegények a garázsban mindig :) Még sosem quadoztam, nagyon tetszett! Nem sokat gurultunk a gépekkel, de az pont jólesett mindenkinek. Még Krisz és André anyukája is ment egy kört. A motorozás után fényképezőgéppel felszerelkezve nekivágtunk a legelő melletti útnak, hogy a másik oldalon látott gombákat és virágokat lefényképezhessem. Út közben a kutyák kiugrasztottak egy 1+ méteres kígyót a bokorból, megkergették a gyöngytyúkokat és fel-alá szaladgáltak örömükben. Én pedig sok szép képet készítettem sárga és lila virágokról és valami helyi pöfetegféléről. 

Pénteken reggel nagy pakolászás után, André maradék ruhatárát valamint az összes elektronikus hulladékot az utánfutóra tettük (amit az építkezésről hoztunk magunkkal, 2 tengelyes, 5 méteres futó ami zajmentesen gurul utánad 130-as tempónál is), majd a kutyákkal az ölünkben hazamentünk. Astrix felvett egy új utazópózt, ami valószínűleg neki nagyon kényelmes, nekem nem annyira, ugyanis a lábamon és a gyomorszájam körüli területnek támaszkodva figyel kifelé az ablakon vagy stíröli a földet. Szerencsére fél óránként lefekszik egy kicsit, merem remélni, hogy azért, hogy én is pihenhessek :)

Szombaton és vasárnap semmi izgalmas nem történt, kipakoltunk a kocsiból, leadtuk az utánfutót, elvittük az e-szemetet a megfelelő helyre, aludtunk, olvastunk, pihentünk. És persze a változatosság kedvéért az eső is esett.

Illusztrációként a 'Tessa menj odébb a gombától nem tudok így fotózni", valamint az 'Utazó kutya 1' és az 'Utazó kutya 2' című csodás remekműveket osztom meg :)