Október 7 - 13

Hihetelen, hogy milyen gyorsan szalad az idő, már hat!! hete itt vagyok. Annak ellenére, hogy gyakran vannak uncsi napjaim, így visszanézve, mintha robognának a napok. Ezt az érzetet a költözés még fel is gyorsította, hiszen minden napra találok magamnak valami elfoglaltságot. Beosztom, hogy egyik nap se csináljak túl sokat, na nem azért, hogy nehogy elfáradjak, hanem, hogy a következő napra is maradjon tennivaló. Így mostam le a falakat, tisztítottam az ablakokat, fejeztem be a költözésből még dobozban maradt dolgok kipakolását. Van még mit csinálni :)

Odáig jutottam, hogy már listát írok, mit kéne még venni a lakásba. Szükségem van pl egy normális gáztűzhelyre, mert az a két lángos micsoda amim most van, nem jó semmire sem, főleg, hogy a kis láng csak kislángon működik. A listám naponta bővül, olyan elemekkel mint pl műanyag papucscipő amibe csak belépek és kimehetek vele az udvarra (mondanám, hogy veszek egy Crocs-ot, de annyi pénzünk nincs :) sodrófa és keverőtálak sütéshez, palackmosó kefe, szennyestartó, és még sok sok igazán hasznos dolog :) Csupa olyasmi, amire Andrénak eddig nem volt szüksége, mert pl nem sütött, meg mert vándor életmód esetén nincs értelme megvenni. 

A héten először amióta itt vagyok egy éjszakára egyedül maradtam, mert Andrénak vissza kellett mennie PMB-be, ahol a múlt héten is voltunk. Sajnos nincs minden rendben a site-okon, rádásul nemcsak ő van új poszton, hanem az egyik kollégája is, ami többszörözi a problémák lehetőségét. És persze Mörfi gondoskodik arról, hogy ami elromolhat az szépen el is romlik. Emberünk sokat dolgozik, meg stresszel, kicsit irigykedek, hiányzik a munka és a hajtás... PMB ráadásul messze is van, nem szeretem, hogy ennyit vezet. Múlt héten is kidőlt, szerencsére mellette voltam, hogy segítsek a vezetésben, most is hullafáradtan ért haza 9 körül. Az azért mégsem egészséges, hogy hajnali 5-ös kelés mellett, egy teljes napot ledolgozva, még délután levezessen valaki 5 órát szinte megállás nélkül. Mondtam is neki, ha megint lesz ilyen (van...) akkor lesz szíves inkább két éjszakát ott aludni, mint "hazarohanni". Inkább kibírom nélküle, mint hogy balesetet szenvedjen. Azért vagyok itt, hogy együtt legyünk mint a romantikus filmekben, nem azért, hogy mittam purcanjon ki. Sőt még a motoromat is eladtam miatta, szóval igazán nagy a felelősség :)

Pénteken este lementünk a farmra, hogy a szombatot fúrás-fargással, a vasárnapot meg a kutyák Midrandba szállításával töltsük. A konyhában ugyanis, nincsenek felsőszekrények. Egy sem. Mondjuk, fiók sincs, de az túlélhető valahogy. Márpedig műanyag óriásdobozban ömlesztve tárolni az üveges és zacskós fűszereket, amit minden egyes főzés alkalmával az alsószekrényből kell kivenni, nem túl szórakoztató. Eldöntöttük hát, készítünk egy fűszertartó állványkát. Kerestünk hozzá alkalmas deszkákat, amiket megcsiszoltunk, majd méretre vágtunk. Nem raktuk még össze a bútort (hívhatjuk bútornak, ugye?), mert nem vettünk lakkot amivel le tudtuk volna kezelni a fát. Az egész nem hangzik túl bonyolultnak, nem is lett volna az, ha a deszkák amiket választottunk, nem valami ezer éves makacs festékkel lettek volna lekenve sok sok évvel ezelőtt, amit a csiszoló nem szívesen csiszolt le. Konkrétan elment vele majdnem az egész nap, hogy megszabaduljunk az előző festéktől és kiszabaditsuk a deszkák eredeti fa mintázatát. Megérte a fáradozást, nagyon szép tartónk lesz, arról nem is beszélve, hogy végig marháskodtuk az egész napot a kutyahad közepén. A szombat este pedig, meglepetééés, grillezéssel és rögbi nézéssel zárult :)

Vasárnap sem volt lazább napunk. Korán keltünk, hogy korán induljun és érjünk vissza Midrandba. A helyen ahol lakunk, van már 3 kutya, és szerettünk volna minél több időt a kutyákkal tölteni, míg megszokják egymást. Szerencsére nem történt semmi probléma, nem estek egymásnak a kutyák, de ezt nem láthattuk előre. Fő a biztonság. Igen ám, de a kutyák a farmon hogy is mondjam, nem voltak naponta mosva. Farmlétre tökéletes pormázban rohangászhattak szabadon, de így se a kocsiba, se a lakásunkba nem jöhettek be. Majd egy órán át mostuk őket, jobban mondva, André mosta, én meg néztem amit csinál. Mosás végére kiderült, mégiscsak fehérek a kutyák ott, ahol fehérnek kell lenniük, és hogy szerencsére a mosást se a kullancsok, se az egyéb soklábú elemek nem kedvelik. Fürdés után már nem engedtük ki őket az udvarra, így a lakásban rohangásztak fel s alá, mint a veszedelem. Mindenhova berohantak, dörgölődztek, kúsztak, másztak, nagyon élvezték a helyzetet. Az út nyugiban telt, ha azt nem vesszük számításba hogy a drága kutyákok legalább ötször cseréltek helyet. Jó dolgukban azt sem tudták eldönteni, hogy André vagy az én ölemben szeretnének utazni.

Ahogy írtam, a vasárnap délután kutya szempontból békésen telt, nem ette meg őket Bonsai a rotweiler és nem verekedtek össze a másik két, méretben egyfoma kutyával sem. Ez elég időt adott Andrénak arra, hogy a farmon eddig tárolt és most a városba hozott lapostévéjét és hangfalszettjét beüzemelje. Majd, az egészet kipróbálandó, játszott egy kicsit az autóversenyzős videójátékkal és este zenét is hallagattunk. Profi Sony cuccról lévén szó, gyönyörűen szól, pedig még nincs is az összes hangfal bekötve!

Vasárnap éjjel kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár majd rám... kutyáék ugyanis többször is felkeltek és mászkáltak egy sort. Én magam kétszer, és André is legalább ugyanennyiszer engedtük ki őket az udvarra pisilni (azóta kiderült, nem pisilni akarnak csak mászkálni). Az egész mászkálásban a legjobb, hogy ultracuki hangja van, ahogy a tappancsuk alatt kopog a fapadló, a fejrázós fülcsattogásról nem is beszélve :) Arra ébredni pedig, hajnali 1kor, hogy mellettem toporognak, mert miért ne toporogjanak alapon, priceless :D