A január elsősorban a tanulásé volt. Nemcsak a munkahelyemen tanultam sokat, ahol amúgy bele is csaptam a lecsóba és elindítottam pár dolgot amik azóta készen vannak és sikeresen működnek mindenki legnagyobb örömére, hanem otthon is. Meg kellett ugyanis tanuljak kutyául. Persze sokat tudtam már Tessa és Astrix jóvoltából, de azért egy örökbefogadott és teljesen lakásban tartott kutya mégis más.

Nem volt olyan nap, de legalábbis hét a hónapban, hogy valami új dolog ne bukkant volna fel Ruhával kapcsolatban. Ahogy szépen lassan kezdett rájönni, hogy mi nem bántjuk, hanem mindig szeretettel fordulunk felé, hogy nem fog egyik napról a másikra ismét fedél és élelem nélkül maradni, úgy nyílt ki egyre jobban és mutatta meg magát. Ez a folyamat még most, májusban is tart egyébként, még mindig tud nekünk meglepetéseket okozni :)

De azért januárban jóval nehezebb volt. Közösen alakítottuk ki a családi rutint, reggel Andréval 6:20-kor kelés és séta, aztán egész nap közös gubózás meg játék, estefelé meg én viszem sétálni. Séták után patamosás, utána jutalomfalat (reggel immunerősítő tabletta, este meg klasszikus jutifalat), majd az etető tál megtöltése, ami most már tudja, hogy mindig megtelik és nem kell habzsolva befalni mindent. Ha jól emlékszem kb 2 hét kellett ahhoz, hogy a számára javasolt napi táp mennyiséget megegye, így még sokáig egy elég sovány kutyát simogathattunk nap mint nap. Kondiba hozás céljából hetente főztem neki valami extrát, amire már szerencsére nincsen szükség, max kényeztetésként foglalkozom ezzel. Az extra alatt kis csirkehúst vagy rántottát értek, szigorúan fűszerezés és minden mentesen. 

Megtanultuk azt is, hogy Ruha kifejezetten rajong a pizzáért, a csokiért, az alkoholért, az almáért és érdekes módon a narancsot is szeretni. Pizzát, alkoholt és csokit persze sosem adtunk és adunk neki, ezt a rajongását valószinűleg a korábbi életéből hozta magával. Almát néha még mindig kap, szívesen majszolgatja el a falatnyi méretű kockákat. Vicces, de az alma héját nem szeretni, ott hagyja, ami másnap kis göndör-pöndör formában könnyen felszedhető a kanapé közepéről :)

Iratok... majd 2 hónapos várakozás után, alig pár nappal azelőtt, hogy síelni indultunk volna, két határozatot is kaptunk. Engem arról tájékoztattak, hogy a házassági papírok regisztrációjához milyen kiegészítő dokumentumokra van még szükség, Andrét pedig arról, hogy a tartózkodási kártya igénylése jó úton halad, és már csak 1 dolog hiányzik, a magyar házassági papír. Volt is ebből nagy fennforgás, mármint az én levelemből, mert a regisztrációs kérelmet a követség adta be, azaz feltételezhetően tudják, mit kell leadni, de akkor meg miért hiányol mindenfélét az elbíráló hivatal? 

Január 30-án kora este buszra szálltunk, hogy majd másfél napos út után megérkezzünk egy szépséges helyre Franciaországban. Egy teljes hetünk volt, hogy élvezzük a friss alpesi levegőt, a kellemes időt, az esti kártya és-vagy Qwirkle partikat, hogy újra síelhessek, valamint, hogy megtanítsam Andrét síelni. Mivel André még sosem síelt, és ilyen alkalmakra való felszerelése sem volt, szép fokozatosan szereztük be a szükséges hozzávalókat. Karácsonyra lett síkesztyű és sízokni, január közepefelé lett sínadrág, és az indulás előtt egy héttel a kölcsön dzsekiért is elmentünk egy barátunkhoz Csepelre. Barátnőmék pedig mindkettőnk számára kölcsön szemöveget biztosítottak.

Én tudtam mire vállalkozom, de André még nem volt ilyen helyen, se nem járt még a téli Alpokban (igaz, a nyáriban sem), így többnyire az ablakból kifelé bámulva a tájat figyelte. Én is sokszor csatlakoztam hozzá, ámulva a csodás tájat, és magamba szippantva a havas látványt :)

Volt is mit nézni, mert érkezésünk előtti héten nagy havazások voltak a térségben, gyönyörűvé változtatva az amúgyis csodálatosat <3

A kép a szállásunk közelében készült.