Július 14 - 20

Vagy az előző két napi hideg szobában való szöszmötölésnek vagy a hétfői megfázott emberekkel zsúfolt hivatali látogatásnak, vagy a kettő kombinációjának "köszönhetően" André hétfő este már nem érezte jól magát és keddre komolyan be is lázasodott. Gyógyszerek és minden ápolás ellenére is csak szerda délutánra ment le a láza, és csak csütörtök estére tért vissza a szokásos kedve és színe. A köhögéssel való hadakozás töltötte ki szinte az egész hetet, amiben én is eléggé elfáradtam - nehéz úgy aludni, és a napi munkát, még akkor is, ha csak irodai, kipihenni, hogy konyadozó embör vár otthon, aki remeg és/vagy köhög a karjaimban alvásidőben. 

Mivel már úgyis régen volt szabadnapom, és még van jópár augusztus végéig, péntekre pihenőnapot vettem ki. A pihenésből leginkább az alvás rész valósult meg, egészen reggel 8-ig aludtam, micsoda luxus! :) Aztán a délelőttöt vásárlással, a délutánt pedig dobozolással töltöttük. Jelentem, az első két doboz készen is van, szépen felszámozva sorakoznak a szobában. A tartalmukat külön füzetben, tételesen felsorolva vezetjük, hogy a vámpapírokhoz minden szépen meglegyen, ha esetleg kérnék. Váltottam pár szót egy vámügyintézővel is, az ő cégük potom 35 ezer + áfás számlát nyújtanak majd be, ha őket választom a magyar ellenőrzések lebonyolítására. 

A dobozokat a cég szolgáltatta :) Eredetileg számlákat archiváltunk volna bennük, de az üzemeltetés 15 helyett 30 dobozt küldött, mert ha már nem volt szakszerű számlaarchiválós doboz, gondolták, legalább küldenek többet. Igaz, hogy ezek háromszor akkorák, mint amekkora kellene, és úsznak bennük a számlák, olyan nagyok, de ettől még dupla annyit kaptunk. A csapatom pedig felajánlotta, hogy nyugodtan vigyek belőlük haza, nekik már úgysem fog kelleni, az üzemeltetés meg nem veszi őket vissza. Olyannyira, hogy hiába vannak kicsit útban, most is a falat támasztja a maradék fel nem használt doboz. Így lett hát sok szép, egyen-méretű, marha erős kartondobozunk a költözéshez. Persze ragasztószalagot is vettünk hozzá, és stílusosan az esküvőn használt aláírófilccel írunk a dobozokra :)

Szombaton végre pihenősre vettük a figurát, vasárnap pedig vendégeink voltak ebédre. Ahogy múltkor is, most is, André lehető legnagyobb sajnálatára paprikáscsirke volt a menü. Desszertnek túrógombócot készítettem, de egy új receptből, hogy jó puha legyen. Olyan puha és omlós lett végül, hogy nem lehetett kézzel gombítani, hanem csak kanállal csúsztattam az adagokat a vízbe. Így is nagy sikere lett az ebédnek, vendégeink illedelmesen ettek-vettek másodszorra is mindenből :)

Közben nagyban zajik a rögbi szezon. Lassan véget ér a Super Rugby sorozat, melyben Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika legjobb 15 csapata vesz részt. Már csak az elődöntők és a döntő van hátra, így egyre jobbak és izgalmasabban a meccsek, ahogy nő a tét és csapnak össze az idei szezonbeli top csapatok. Be kell valljam, nagyon tetszik a rögbi, igazán izgalmasnak és nézhetőnek találom. Sajnos idén nem muzsikálnak túl jól a hazaiak, mindössze egy bagázs jutott be a legjobb 6 közé. A többiek, háát... futottak még kategória. Ez nagy katasztrófa, mert André csapata, a Cheetahs az utolsó 4-ben végzett, veszélyeztetve ezzel a jövő évi indulásukat. Ha ugyanis egy másik dél-afrikai csapat kedvet kap, akkor velük fognak majd megküzdeni az indulásért.