Június 9 -15

Jól összesűrűsödtek a dolgok a munkahelyemen, és annyi dolgom akadt hirtelen, hogy szinte minden nap 10 órát voltam bent. A főnököm több elég összetett dologra is rábólintott, hogy majd én megcsinálom, amivel nem is lenne gond, ha nem lenne minden azonnalra vagy tegnapra, és nem azért kérnék, hogy én foglalkozzam vele, mert eddig nem tudta/akarta megcsinálni senki (tehát elképzelése mindenkinek van arról, mit kéne tenni, amit meg is oszt és elvárja, hogy én is úgy csináljam), de én majd biztosan szépen elbánok a kérdéssel és megoldom pikkpakk. Kezdem magam úgy érezni mint az otthoni munkahelyemen, ahol minden bonyolultabb dolgot a mi csapatunk kapott meg, mert mi milyen profik vagyunk és csak bennünk bízik mindenki, bla, bla, hogy a végén a managernek már komolyan szelektálnia kellett, hogy mit vállal(unk) el. Nos, az itteni főnököm nem szelektál :)

Ezen kívül nem sok minden, viszont egy igen igen fontos és nagy kaliberű dolog történt a héten: André munkájával kapcsolatos problémák teljesen, véglegesen és visszaállíthatatlanul megszűntek. Nincs több stressz, éjjeleken át tartó munka, rossz érzés, hogy semmi sem jó nekik, értelmetlen utazások, fölösleges tevékenységek, sem idegölő beszélgetések. Anélkül, hogy a részletekbe mélyen belemennék, pár szóval prímán el tudom magyarázni a megoldást: André nem dolgozik többet. A mód, az indok és az idáig vezető út teljesen értelmetlen, a cég szempontjából komoly veszteség, számunkra viszont összességében pozitív eredménnyel zárult a folyamat. Végre nem egy rossz kedvű, morcos, ideges férj vár amikor hazaérek, hanem egy kedves, mosolygós és boldog ember aki nagyon örül, hogy engem lát :)

Igen, megfordult a kocka. Ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk, jó kis keretes történet, az egyikünk otthon ül és kb egész nap unatkozik, a másikunk meg dolgozik. Az egyetlen veszélye annak, hogy most én dolgozom és André háziasszonykodik, hogy André nagyon nagyon jól főz, el fogunk hízni :)

A hétvégére egész kellemes időnk kerekedett, éjjel 6 fokra melegedett az idő, majd megsültünk a takarók alatt :) Szombaton a farmer piacra mentünk, aztán beugrottunk Johannékhoz, aztán voltunk vásárolni, majd a bankban ücsörögtünk és tanácskoztunk egy sort. Az eredmény pompás, tádááám, úgy tűnik, végre megtaláltuk a pénzünk tisztességes költségekkel járó hazautalásának módját. Így sem olcsó, de legalább elfogadható. Külön írok majd erről a kérdésről, mert annyira érdekes szabályozása van a határokon átívelő pénzmozgásnak, hogy megérdemel egy saját bejegyzést.

Vasárnap fényképeket készítettünk az eladandó cuccainkról. Több autós hangfal szett, 15 PS2 játék és mindenféle kiegészítők várnak új gazdára. Remélem nem húzódik túl sokáig ez a móka, és hamar találunk vevőt a dolgainkra. Nem csak a pénz miatt, hanem mert nem szeretnénk (áron alul) kidobni semmit sem. 

Most, hogy itt a tél és a száraz időszak, az emberek nekiláttak a (számomra teljesen értelmetlen) tarlóégetésnek. Szisztematikusan égetik fel a füves részeket, hatalmas füstöt és port okozva. Ahogy a szárazság fokozódik, és a fűvel borított területek száma csökken, úgy fog a levegő por és egyéb piszok koncentrációja tovább emelkedni. Néha már most is fojtogató a levegő, és olyan barna amire otthon már réges régen közlekedéskorlátozással reagáltak volna. Ez ugye itt nem opció, és a fűégetést sem állítja le senki, még tűzoltót sem hívnak, akkor sem, ha egy kerítést nyaldosnak éppen a lángok. Nagyon szomorú és elképesztő látvány...

(elnézést, a képminőség nem a legjobb, de béna telefonnal, szürkületben, ekkora távolságból ez a legjobb amit ki tudtam hozni)