Május 26 - június 1

Újabb hét a pickuppal és André nélkül, vagy másként fogalmazva, a Micrám még mindig a szervizben, André pedig az ország másik felében... Mégis el vagyok kényeztetve, hiszen ismét kizárólagos játszási és bújási jogom van a kutyákkal, és persze megint kaptam ajit is :) Ezúttal 4 zacskó pörkölt makadámia lett a "jutalmam" a kitartó várakozásért cserébe. Nelspruit mellől jött a mogyi, csak 340 km messziről, igaz, előtte még megjárta Durbant is, 1600 km-t utazva. Kaptam még kétféle különleges gyümölcsöt is, Komatipoortból utaztak majd 600 km-t hozzám. Mind a kettő a citrusok közé tartozik, a nevüket nem tudom, és olyan gyorsan megettük őket, hogy fotót elfelejtettem készíteni :) Az egyik olyan mint valami grapefruit, de nagyon csúnyán néz ki, nem szabályos alakú a gyümölcs és finom édes, a másik pedig leírhatatlan, mert azon kívül, hogy narancsszínű a kérge, narancs méretű, és szabályos cikkelyek vannak benne, nem hasonlít semmihez. Jó kis távolságok vannak itt egyébként, egy Johannesburg-Nelspruit távól a szeme se rebben az embereknek, de a JB-Durban távtól sem annyira, mert azt is meg lehet csinálni 1 nap alatt. 

Bár nem öröm és bódottá, de talán valahol hasznos is, hogy André nincs mindig mellettem. Egyszerűen azért, mert amikor itt van, akkor sokkal jobban értékeljük a közösen töltött időt. Nem fogok most paulocoelhoi mélységekbe tekinteni, de a sok probléma és az ismét gyakori távolban levés egészen biztosan pozitív hatással van a kapcsolatunkra, na nem mintha azon bármit is javítani kéne. Ha ugyanis nem vagyunk együtt akkor minden sokkal nehezebbnek tűnik és felszínesen alszom, ha egyáltalán el tudok aludni normális időben... Olyan, mintha energiát adnánk egymásnak pusztán azzal, hogy együtt vagyunk. Ez az érzés kölcsönös, trallala trallala :D

A munkámmal vagyis a hétköznapokkal kapcsolatban nincs sok említenivalóm. A főnökömmel még mindig nem loptuk egymás szívébe magunkat, és a meló is szuper, csak, hát a fizetésemet ismét nem sikerült időben elutalniuk. Nem aggódom túlságosan, mert nem azon a pár napon múlik, de azért mégiscsak gáz, hogy 7 napot kellett várjak arra a bizonyos sms-re. Természetesen konkrét oka is van a történteknek, mégpedig az, hogy akinek a szerződéshosszabbításomat a HR felé továbbítania kellett volna, az elfelejtette, és amikor a HR meg rákérdezett akkor késő volt számfejtési szempontból. Halkan hozzáteszem, örülhetek, hogy nem zártak ki megint a rendszerből és nem deaktiválódott a belépőkártyám. Akkor lett volna csak nemulass, ha ez megtörténik, annyi dolgom és emaileznivalóm akadt az utóbbi napokban. 

Csütörtökön izgalmas délutánom kerekedett, merthogy 2-re időpontom volt a nagykövetségre. Az elméletileg csak "leadom a papírokat és megyek is" program majd 2 óráig tartott, igaz, a magánbeszélgetésünket a helyettes asszonnyal is beleszámolom ebbe. Sajnos dolgavégezetlenül értem haza, mert a kedves dél-afrikai hatóságok hétféle házassági papírt állítanak ki, és persze nekünk pont a másik kell, mint amink van... Amit mi kaptunk az egy sima marriage certificate, alig pár adattal, a honosításhoz pedig egy úgynevezett unabridged marriage certificate szükséges, amin kb ükanyáig visszamenőleg minden szerepel, és amit csak külön igénylés és sok sok hetes várakozás után kaphat kézhez az ember. Már nem is csodálkozom, hogy nem sikerül elsőre valami, az lenne a szokatlan, ha azonnal meglenne minden. A délután mégis jól telt, még napsütésben értem haza az előző napok kései és sötétben történő hazaéréseivel szemben, és extra jókedvű, ugrándozó kutyák fogadtak a kapuban :) 

Nem tudom, írtam-e már, de most nincs kedvem megnézni, hogy igen-e, szóval ha minden a tervek szerint alakul, akkor szeptember végével hazaköltözünk. Egészen pontosan 14-e és 24-e között szeretnénk utazni. Konkrét dátumot majd csak július végén szándékozunk kitűzni, amikor már jobban látjuk, hogy mi mennyibe kerül és mit szeretnénk még hazaút előtt csinálni. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a sikerek ellenére gyakran nem érezzük jól magunkat a munkahelyeinken, olyannyira, hogy ha tovább bosszantanak akkor akármelyikünk bármikor kiléphet. A pénz persze nagy úr, és a hazaköltözéshez meg az új élet elkezdéséhez sokra lesz szükség, fogszorítva húzzuk hát az igát néha, de a mi tűrőképességünknek is van egy határa. A pozitív hatások és a jó élmények a határt sikeresen eltolják de heti egy-két-három-sok esemény sajnos ráébreszt minket arra, hogy a pénz nem minden (nem mintha milliárdosra keresnénk magunkat éppen...) és inkább lennénk Budapesten mint itt. Tudom, negatív, be is fejezem. 

Jó hírekkel folytatom, a hétvégén hatalmas lépést tettünk a szabadságunk felé. Andrénak lezártuk a saját hitelét, nem nyomja többet a vállunkat a teher. Nem sok volt már a törlesztőrészletekből hátra, de így is hatalmas megkönnyebbüléssel utaltuk át a lezáráshoz szükséges összeget. Persze, ha a vízumomat időben megkaptam volna, és elkezdhettem volna októberben dolgozni, akkor már decemberben le tudtuk volna zárni a témát. Ja, csak semmi negatív, bocsi, folytatom pozitívan.

Több hetes téma- és termékkörbejárás után szombaton vettünk egy elektromos cigit Andrénak. Az indokok között a hosszútávon olcsóbb dohányzás és a gyakorlatilag nulla kátrányfogyasztás állt, és persze az is sokat nyomott a latban, hogy Denise és a szomszédunk Denny (plusz Denny még másik 7 haverja) is sikeresen rakta le a klasszikus cigarettát az általunk is választott termék segítségével. A készülék és az 1 hónapra való mindenféle kiegészítő épp csak egy kicsivel került többe, mint ha dobozos füstölnivalót vettünk volna, vagyis már a második hónaptól kezdve megtakarításunk lesz a dologból. Akit esetleg érdekel, hogy mit is vettünk, az itt megnézheti http://www.twisp.co.za . Mi annyival dobtuk még meg a kérdést, hogy nem csak simán egy elektromos cigit vettünk, hanem rögtön egy pipa kiegészítőt is, úgyhogy az egész úgy néz ki, mintha André pipázna. Nagyon tuti :) Szombaton végig a cuccon lógott és azt szippantgatta, de mint azt megtudtuk, mindenki felfokozott mennyiséggel kezdi az átállást az újdonság-hatás miatt. Denny szerint 1 hét mire lecsillapodik a kezdeti lendület, viszont utána nagy valószínűséggel nem fog már visszatérni a sima cigi iránti vágy. Most jól lelövöm a következő heti poént, André ma, csütörtökön is még mindig imádja a készüléket, és már feleannyit használja mint a vásárlás napján, és mindössze 2 szál cigit szívott el az elmúlt 6 napban. Nagyon büszke vagyok rá már így is, de majd akkor leszek igazán nagyon nagyon, ha már 1 hónapja nem gyújt rá a dobozos kiadásra. 

Vasárnapra Dennyt és a barátnőjét Nikkit láttuk félig-meddig vendégül. Azért csak félig-meddig, mert már majdnem készen volt a kaja mire csatlakoztak. Nem bánjuk a dolgot, mert bár nagyon kedves, Nikkinek be nem áll a szája, még akkor is beszél mikor levegőt vesz. Tudom, tudom, de én hozzá képest néma leventeként ülök és pislogok csak :) És nem is kontrollálja túlságosan, hogy mit mond, olyan töténeteket is volt szerencsénk hallani, amit nem biztos, hogy feltétlenül szükséges volt... A nagy vendégeskedés apropója, hogy a múlt előtti héten említett levágott birkát el "kell" fogyasztani, márpedig a hátsó combját csak és kizárólag 3,5 órás, parázs felett forgatós, fokhagymás-szószos-kenős módszerrel lehet elkészíteni, szegény én, ugye! Garnírungnak tökpürét szerettünk volna készíteni, de a szép napsütésben a forgó-illatozó hús mellett teljesen elfelejtettük a tököt, és mire eszünkbe jutott addigra már csak fekete kockákat találtunk az edényben. Jót nevettünk a dolgon, mert ilyen nagyon rég történt velünk, aztán végül sütőben sült batátával vígasztaltuk magunkat. Nikki kétféle salátát dobott az ebédbe aminek kb 4 tájban vetettünk véget, igen fontos feladatunk lévén: kutyát kellett mosni! Egy hónapja nem fürdettük őket (direkt), itt volt már az ideje. Későbbre nem halaszthattuk a műveletet, mert majd két óra mire teljesen megszáradnak és este 7-kor meg már hideg van nemcsak nekünk hanem nekik is. 

Az esti összebújáskor két pihe-puha, illatos kutya melegített minket, mi meg őket :) Jobb is, mert a hideg napról-napra, fokról-fokra kúszik be az ajtó és az ablakok résein...