Május 1-én a Pretoriai Botanikus Kertben tettünk egy kellemes látogatást. A túránk apropója az volt, hogy szerettünk volna, de leginkább én, kiszabadulni a falak közül. Szerettem volna végre egy jóízűt sétálni, sütkérezni és gondtalanul tölteni a napomat Andréval. A kivánságom minden tekintetben teljesült, nagyon kellemes időt töltöttünk az egyébként autópályák által határolt botanikus kertben :)

Mivel már korábban is jártam egy botanikus kertben nem ért nagy meglepetésként a "programkínálat": szépen gondozott fű, bokrok, fák, mindenféle zöld, piknikező csoportok, séta- és túraútvonalak, na és persze az elengedhetetlen vízesés meg a gigantikus bádogrovarok. (Walter Sisulu kert képes beszámolója itt található: http://afrikaland.blog.hu/2014/02/21/walter_sisulu_botanikus_kert )

Szünnap lévén azonban sokkal több vendég volt, mint általában szokott lenni, több nagyobb csoportot is láttunk akik szülinapi zsúrt tartottak. Az egyiküknél még bábjátékosok is voltak, cuki volt a sok gyerek ahogy áhítattal nézték a mesét. Viszonylag sok apróságot is láttunk, mintha pont e napra szervezte volna mindenki a 'sétáltassuk meg a csemeténket' napot. 

A kertben több sétálóutat is kialakítottak, mindegyik más-más tematikával rendelkezik. Van árnyékkedvelő, napimádó, cikász, vízesés-esőerdei és ún. dassie útvonal is. A dassie túrán sziklás részen halad a sétány, a sziklákon pedig a dassie-k élnek (http://en.wikipedia.org/wiki/Rock_hyrax). Mi is láttunk párat bokrok alá suhanni, és egészen biztosan többen voltak azok a dassiek akik láttak minket, de mi őket nem :)

A kicsit több mint egy órányi dassie túra után az esőerdő szekcióban találtuk magunkat, amit egy mesterséges vízesés párásító hatásával alakítottak ki. Banánok, pálmák, meleg és fülledt levegő, csobogó hangok, zubogó víz jellemzi ezt a vidéket, kellemes érzés volt itt sétálni a sziklás rész agyforraló melege után. 

Következő állomásként a belső kávézót vettük célba. Meglepően kellemes ebédet kaptunk, kellemes áron és kiszolgálással. Sok szülő szinén úgy gondolta, hogy megpihen a fák árnyékában, úgyhogy kb tíz 6 év alatti gyerek futkosott körülöttünk össze-vissza.

Az ebédszünet után a cikászokat, az árnyékerdőt és a fénynek erősen kitett növények részlegeit is végigjártuk. Pont cikász-szezonban jöttünk, a legtöbbön hatalmas tobozok meg habszerű szöszmösz borítás tornyosul. Anno amikor az egyetemen róluk tanultunk leginkább csak rajzokat láttunk, amik alapján inkább légies, könnyed, puha növényeket képzeltem el magamnak (még akkor is ha a leírás a rajz mellett kemény leveleket ír). A valóság még a leírásnál is komolyabb, mert nem csak simán kemények a leveleik, hanem éles, hegyes végűek, simán meg lehet velük sebezni valakit. A tobozok méretei igazán lenyűgözőek, van, amelyik akár 40-50 cm is lehet. Nem mértem meg :) A színválaszték szintén parádés, a zöld-kékeszöld mindenféle változata felbukkan a különböző fajokon. 

Naptűrő és árnyékkedvelő összeállitások:

A bejáratkoz közeli fákon/füves részeken az elmaradhatatlan bádogrovar bemutató egész lenyűgözőre sikerült :)

Most pedig random képek következnek: