Április 28 - május 4

Akinek nem lett volna elég a húsvét körüli sok szabadnap az most ezen a héten tobzódhatott a pihenési lehetőségekben. Hétfőn ismét országos leállás volt, ezúttal a Freedom Day keretein belül. Ezen a napon kezdődött ugyanis 1994-ben az apartheid rendszer felbomlása után elsőként megszervezett szabad választás, mely során 3 teljes napig álltak kígyózó sorokban az emberek, hogy bőrszínre és nemre való tekintet nélkül leadhassák a szavazataikat. http://en.wikipedia.org/wiki/South_African_general_election,_1994

Kedden, szerdán ismét munka következett, hogy aztán csütörtökön május 1-e lévén megint szabadnapnak örülhessünk. Én személy szerint pénteket is kivettem, hogy mindenféle fontos ügyeket intézhessek magamban, André nélkül, mert nem csípi a sok sorban állást. Voltam például bankban, hogy igényeljek magamnak egy olyan kártyát amivel tudok az interneten is vásárolni, aztán 2 fiókkal később, ahol van forex consultant (!!) azt is megtudtam, hogy nem tudok az itteni FNB-s számlámról csak úgy az otthonira pénzt utalni. Ez elég nagy probléma, mert nincs sok kedvem eurós számlát nyitni csak emiatt, de valahogy haza kéne varázsolnom a fizetésem felét, szóval nyomozok tovább... 

Csütörtökön aktív napot tartottunk. Már nagyon vágytam egy kis kirándulásra, sétára a szabadban, úgyhogy fogtuk magunkat és elmentünk a Pretoriai Botanikus Kertbe. Nagyon jó döntés volt! Kellemesen kialakított környezetet, laza túraútvonallal épített, sok sok növényt és néznivalót kap az aki ezt a botanikus kertet választja. A belépőjegy sem sok, csak 26 Rand fejenként. Ezért nyugi, viszonylagos csend és szépen ápolt zöld jár. Bent van egy kávézó is, rövid de ízletes menüvel. Finom angol reggelit kértem magamnak ebédre, André pedig rántott csirkés-sajtos szendvicset kapott, desszertnek almás pitével. A pite sem volt rossz, de lehet, jobban jártunk volna, ha browniet vagy malva pudingot kérünk... Külön postban rakok majd fel képeket a botanikus kertről, megéri végignézni őket. Délután aktívan pihentünk, André az újonnan vásárolt (nagyon fontos és kihagyhatatlan) Forza Horizon autós videójátékkal játszott, míg én a blogot írtam.

Pénteken koradélután lementünk a farmra. Még világos volt amikor megérkeztünk, és André anyukája sem volt otthon, mi meg nem tudtuk kinyitni a kaput, úgyhogy majd fél órát a kapu előtt várakoztunk. Közben a kutyák majd megbolondultak, a bentiek a mieinkkel, a mieink a kerítésen belüliekkel akartak futkosni. Végül mindenki megkapta a magáét, a kutyák is jól megszaglászták egymást és mi is bejutottunk a házba.

Szombaton délelőtt 8 hónap kihagyás után végre ruhát vásároltunk magunknak - az esküvőre vásárolt inget, a fehér ruhámat és a sebtiben beszerzett csizmámat nem számolom ide. Andrénak inget, zoknit és nadrágokat, nekem pedig tréningruhát vettünk, és nagyon furcsán éreztük magunkat amikor a kártyánkról levonták a pénzt, mert ilyen luxusban, mint új nadrág, melegítőfelső, 4 pár vadiúj zokni, régen volt részünk... Ezt csak azért írom, hogy ha esetleg valaki azt gondolná, hogy mi biztosan nagy luxusban élünk idekint, hát nem, le kell lombozzak mindenkit, nem kaviározunk és pezsgőzünk naponta...

A közösen összeállitott és elfogyasztott ebéd után betessékeltük Spotit a kádba egy alapos mosásra. Szegény kutya, már régóta kínozták a bolhák, és elég régen volt része fürdetésben is, de most végre kapott egy nagymosást. Történt ugyanis, hogy Tessa és Astrix is hónapok óta folyamatosan bolhás amit semmilyen samponnal, nyakörvvel, tarkóra helyezett ellenszerrel nem tudtunk kírtani, úgyhogy szépen elmentünk egy spéci állatos boltba tanácsot kérni. A cucc ami kaptunk, csodákat művelt, pedig alig pár ml-t kellett a bőrükre applikálnunk belőle. Két nap múlva már egy bolha sem volt rajtuk, és bár pár naponta fel-felbukkant 1-1 példány, másnapra már azok sem voltak életben. A nagy sikerre való tekintettel vettünk tehát egy adagot Spotinak is, hogy a jó öreg is élvezhesse a bolhamentes életet. Vasárnap reggelre a szombati fürdetés és applikálás után alig maradt rajta pár fekete gonosz, és amikor boldogan rázta a fülét örömében, minden alkalommal odaképzeltem, mint a rajzfilmekben, hogy ahogy a fülét rááázzzza, úgy repülnek szanaszét a dögök róla :)

Délután grillezéshez készültünk, mert estére Lizelle, Willie és Leandri voltak hozzánk hivatalosak. Andréval ketten intéztünk mindent, mert anyukája teljesen kidőlt valami betegségben. Pontosítok, kidőlt volna, ha nem akart volna mosni meg nyüzsögni, úgyhogy nyugalomra ítéltük és nem hagytuk, hogy segítsen. Egész este és vasárnap is ez volt a program, mi dolgoztunk, ő meg nézte :) Annyit teendője volt csak, hogy velünk beszélgessen, ha már nem fekszik nyugton az ágyában, főzhetett 3 adag rizst és a mosogatást is nagy kegyesen átengedtük neki :) Persze teljesen elérzékenyült, hogy milyen rendik vagyunk, meg hogy megint főzünk helyette/neki, meg úgy egyáltalán, segítünk. Szegény az utóbbi években amikor egyedül élt, elszokott attól, hogy neki bárki is segít ha gond van. Ehhez képest most meg csak úgy röpködnek az általunk főzött ebédek, ajándék esküvői kényeztetés, meg mindenféle apró-cseprő dolog.

Ennek a nagy kedvességáradatnak az ellensúlyozására az utolsóként levágott 4 birkából a legnagyobbat mi kaptuk. 28 kiló szépen felszeletelt és praktikus kiszerelésekben fagyasztott birkahús a nyereményünk, ráadásul valami hihetetlen zsíros birkából. Azért hihetetlen, mert szegény birka nem kapott mást enni mint füvet, semmi táp vagy egyéb extra nem jutott a szervezetébe, csak fű meg víz meg max bogarak. Ehhez képest, igen ízletesre hízott (már ki is próbáltuk a grillen), yumm! Szóval egy hatalmas zsák hús vár arra, hogy apránként Midrandba szállítsuk és elkészítsük magunknak. 

Sok változás történt a farmon az utóbbi időben. Krisz útjai különváltak a miénktől, a farmot pedig megvette egy régi ismerős. Hannetjie a farmon lakik még addig, amíg az átírás és a pénz utalása meg nem történik, ami pedig eltarthat akár hónapokig is. A mostani állás szerint majd csak júniusban kell elkezdenie csomagolni, addigra viszont találnia kell egy másik házat, ahova költözni szeretne. Az eladással párhuzamosan a birkának, csirkéknek, libáknak is találtak új tulajdonost. A legszebb birkák "úszták" csak meg a dolgot, de ők is csak ideig-óráig, mert mint írtam, a fagyasztóban és a parázson kötöttek ki :)

Délután újabb hatalmas adagot szállítottunk André cuccai közül Midrandba. A legtöbbet el fogjuk adni, mert nem szándékozunk 3 különféle méretű és gyártmányú autós hangfalszettet Magyarországra vinni :) Lassan kiürül a farmi szobája, és nem marad sok tennivalónk a hazaút előtt. Azért persze majd sok dolgunk lesz amikor Hannetjie költözik, de az még egy kicsit odébb van. Már előre izgulok, mi mindent fogunk a lakás rejtett zugaiban találni, mert tele vannak a szobák régi szekrényekkel, dobozokkal, egészen biztosan lesz valami izgalmas/múzeális darab ami megdobogtatja majd a szívünket. 

Vasárnap megvolt a nagy anyáknapi virtuális földrészeken átívelő köszöntés is. Két hete ugyanis kitaláltam, hogy én bizony virágot fogok Anyunak és Nagymaminak küldeni. Alig egy órás internetes keresgelés után megtaláltam a megfelelő szolgáltatót a megfelelő árral, majd emailben érdeklődtem, hogy tudnak-e 4-én pontosan meghatározott időben szállítani. Miután biztosítottak afelől, hogy a rendelésem a lehető legnagyobb kezekben lesz, 2 db 10 szálas frézia csokrot rendeltem. A tételek kifizetése után kaptam még egy emailt, hogy tényleg ne aggódjak. No a leszállítás nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem, mert a futár az egyik csokrot rossz címen adta le, de a csodálatosan kötött, szépen összeállított illatos dús csokrok végül célba értek fizikailag is, lelkileg is...

Az első 11 tájban érkezett Nagymamához, amit Anyuval ketten szépen megsirattak (mert milyen édi vagyok meg gondoltam rájuk és hiányzom stb stb), aztán amikor a nagy örömködés közepette kaptam egy képet a csokorról whatsappon (középső kép), természetesen nálam is eltörött a mécses. Az egész olyan hirtelen zajlott, hogy André meg is ijedt, valakinek valami baja történt otthon, és jött vígasztalni, amire persze a szipogásom sírdogálásba fordult, amire meg a kutyák körénk gyűltek ellenőrizni, hogy minden okés e. Amikor már André félig guggolva bátoritóan ölelt (én eredetileg egy széken ültem a tornácon és olvastam), egy kutya közénk furakodva cukiskodott és nézett ránk illetve még kettő a combomon és a vállamon támaszkodott a mancsaival és szaglászott ezerrel támogatásképpen, nevetésbe fordult az egész jelenet :)

Késő délutánra végül meglett a másik csokor is, amit a harmadik képen lehet megtekinteni. Egy nagy doboz bocsánatkérős Merci csokit is mellékeltek, remélem minden otthon tartózkodó örömére, plusz másnap egy emailt is kaptam amiben elmagyázták, hogy mi történt. Mivel a kialakult helyzetet nagyon kedvesen és szimpatikusan oldotta meg a cég, a csokrok gyönyörűek lettek és nem is voltak túl drágák, a kiszállítás pedig kb akkor zajlott amikorra kértem, bárkinek szívből ajánlom a www.viragszinvonal.hu-t. Kedves kiszolgálás, minőségi termékek, PayPal-os fizetés, teljesen nyugati színvonal.

Dekorációnak íme egy apró pihenő díszlégy a botanikus kertben az egyik fán, lentebb pedig egy kis anyáknapi hangulat: