Február 17 - 23

A huszonötödik hét ismét izgalmakban bővelkedőnek bizonyult miközben öles léptekkel haladok a normális életvitel felé. Úgymint, hamarosam elkezdek dolgozni és végre van itteni bankszámlám is! Igaz, hogy nem akartunk külön nekem nyitni egyet, de a leendő munkaadóm nem hajlandó a fizetésemet André számlájára utalni mivel az nem az én nevemen van. Jogos felvetés :)

A hétfő mozgalmasan telt, mert a cég akinél dolgozni fogok, és aki még tavaly júniusban megígérte, hogy alkalmazni fog ha elintézem a vízumomat, válszolt az előző hét pénteken nekik írt emailemre. Tájékoztattam őket róla, hogy végre megvan a vízum, és szívesen dolgoznék, ha még áll az ajánlat, de ha nem, azt is megértem. Nem voltam bennük biztos, mert tavaly novemberben csak most márciusig tartó szerződést ígértek. A hurrá érzést fokozandó azon kívül, hogy még mindig szeretnének alkalmazni és végre lesz munkám, az első emailben még azt is megírták, hogy acting azaz mindenféle jogkörrel rendelkező, embereket igazgató manager leszek. Wohoo. 5 perc múlva jött egy másik email, hogy nem acting manager, hanem senior analyst, aztán újabb 5 perc múlva pedig, hogy hagyjam figyelmen kívül a korábbi emaileket és majd szólnak, ha megvan milyen pozíciót tudnak nekem ajánlani. Tipikus :) Ez a levéláradat pedig épp akkor zúdult rám amikor a bankban az esküvőnk újabb részletét utaltam a Thwane Bush Campnek. Délutánra kitalálták a pontos pozíciót, amit természetesen elfogadtam. Első körben 3 hónapos szerződést kapok május végéig, amit még 3 hónapra meg lehet hosszabbítani, augusztus végéig. Majd meglátjuk, mi hogyan alakul, de minden esetre jó, hogy nem rögtön 6 hónapot mondtak hanem közösen eldönthetjük, mi legyen a végső időpont. 

A vízumommal kapcsolatban volt egy pár napos para, mert miért ne lett volna minden egyszerű és gond mentes. Mivel élettársi vízumom van, benne van a vízumban, hogy mi a partnerem személyi száma. Egyrészt nagyon olvashatatlanok a számok, kész macskakaparás, másrészt nem a szokásos szöveget írták bele, hanem azt, hogy 'to accompany ID 1234' a 'to reside with ID 1234' helyett. Ez még nem is lett volna akkora baj, de nem emlékeztek, hogy adtak nekem egy levelet még tavaly júniusban, amit a vízum igényléskor leadtunk, így az is benne van a vízumban, hogy 'to be employed at XYZ only'. Pont emiatt van life partner visa with working rights-om és nem csak sima élettársi vízumom... Szóval ha ők nem adtak nekem ilyen papírt, akkor honnan volt olyan papírom, ami alapján ez a kitétel bekerülhetett a vízumomba. Csütörtök délutánra rendeződött a helyzet, de még a vízum ügynökömet is felhívták, hogy beszéljenek vele.

Pénteken végre bekérték a lakcímemet és a bankszámlaszámomat. André bankszámláját adtam meg, mert nem láttuk értelmét pár hónapra egy külön számlát nyitni. Alig küldtem el az emailt a számokkal, már jött is a válasz, ez nem jó, a saját nevemre szóló számlaszámot legyek szíves prezentálni... A szombati teendők közé felkerült tehát az egyik bank meglátogatása is. 

Csütörtökön végre a DJ kérdés is megoldódott. Már több DJ-t is felhívtunk december óta, hogy vállalják-e az esküvői zenélést, de vagy nem értek rá, vagy olyan horror összeget kértek, hogy inkább nem kértünk a szolgáltatásukból. Szerintem legalábbis 5000 R az egy kicsit sok(k) egy pár órás, éjjel 11-ig tartó munkáért. Jól gondoltuk, végül R 3500-ért lett egy DJ-nk, Kroonstadból. Az illető nagyon lelkes, állítólag magyar zenéket is keres a neten, hogy nekem/nekünk kedveskedjen. Előre félek mit talál majd :) 

Okulva a múlt heti tapasztalatokból, szombaton reggel már nyitás előtt a férfi alkalmiruha kölcsönzőnél sorakoztunk, és még így sem mi voltunk az elsők! Szerencsére nem kellett sokat várnunk, nagyon gyorsan sorra kerültünk. Andrénak csudajó ruhát foglaltunk, igazán jól néz majd ki a nagy napon. Még jó, hogy csak rokonok lesznek az esküvőn és nem kell idegen lánykákat hesegetnem mellőle :) A ruha lefoglalózása után a bankba mentünk, épp csak 10 perccel zárás előtt estünk be az ajtón. Az igen komoly forgalom miatt így is majd egy órányi várakozás után kerültünk sorra, de aztán alig 20 perc alatt meglett a bankszámlám és még kártyát is kaptam hozzá a fiókból. Ilyen instant bankártyát se láttam még, előre gyártott, dombornyomott !! VISA kártya, nem semmi. Persze a nevem nincs rajta, de ez nem túl nagy probléma itt, ahol simán használhatom André kártyáját anélkül, hogy bárki is megkérdezné, mit keres egy nőnél egy férfi nevére kiállított plasztik. Vagy fordítva.

A sok intéznivaló és az ebéd után "golfoztunk" egyet. Múlt héten ugyanis, hosszas tanakodás és számolgatás után, vettünk egy Kinect-et az XBox-hoz. A csomag tartalmazott pár játékot is, úgyhogy most bármikor virtuális golfozhatunk, teniszezhetünk, síelhetünk, datrsozhatunk de akár amerikaifocizhatunk is. Bár eleinte ellene voltam a vételnek, bevallom, tetszik a dolog. Nagyon vicces ahogy a TV-t bámulva ugrándozunk meg bohóckodunk. A komoly golfmeccs után, amit először a történelem során én nyertem, elvittük a kutyákat sétálni. De akár azt is mondhatnám, hogy hagytuk magunkat megfuttatni :) Tessa és Astrix nagyon élvezi a sétákat, végig mennek előre mint a tank, orruk folyton jobbra balra szimatol. Szinte minden héten megyünk velük egy kört a környéken, általában 1 órát sétálunk. A kutyák annyira élvezik a dolgot, hogy amikor meglátják a pórázt a kezünkben, örömükben ugrálni kezdenek, és futkosnak össze vissza, alig lehet őket megfogni, hogy indulhassunk. Ha mégis megfogjuk őket akkor meg remegnek az izgalomtól, jelentősen akadályozva a sétáltató hámok felrakását. Sőt, annyira szeretnek sétálni menni, hogy nincs olyan nap, hogy látványosan ne szaglásznának a pórázok és a hámok tárhelye körül. Sajnos egyedül nem mehetek velük sétálni, André meg mikor hazaér, már sötétedik, úgyhogy csak hétvégénként van erre lehetőségünk... de amikor megyünk, az mindig nagyon élvezetes :)

A képen Astrix figyeli, ahogy őt fotózom. Ritka pillanat, hogy ilyen nyugodtan tűri és nem mozdul és még a kamerát sem próbálja megszagolni:

Mosáshoz készülődve kupacokba raktam a szennyest... Tessa szerint pedig ez a kupac a legjobb hely egy kis fekvésre. A mosás felettébb cuki akadályozása közben kitekert szemekkel nézni, hogy mit csinálok és mit szólok az akcióhoz :)