Február 3 - 9

Bár ezen a héten nem mentünk sehova, mégis eseményekben bővelkedő napokat tudhatunk magunk mögött. Szerencsére André végig Midrandban maradt, különben nem biztos, hogy egyedül kibírtam volna... Na nem azért mert olyan félős vagyok, csak nem szívesen töltöm egyedül az időmet áram és víz nélkül. A múltkori probléma ugyanis tovább gyűrűzött, ezúttal nem csak 3 lakást hanem a teljes telket kiütve. És mivel itt minden árammal működik, gyakorlatilag az összes modern funkció leállt vagy tábori üzembe kapcsolt. Értelmet nyert a többiek szemében is az amúgy eléggé lesajnált gáztűzhely és prímán vizsgázott a közlekedőedények rendszere is. 

Hétfőn hatalmas esőre ébredtünk. Olyan bőséggel esett, hogy a bejárat előtt ha csak 2 miliméterrel több víz állt volna akkor az becsurgott volna a konyhánkba. Az eső ellenére barátaim ismét útra keltek, hogy a Krüger Nemzeti Park és a Blyde folyó felé vegyék az irányt. A nagy zuhé 11-ig tartott, aztán mintha elvágták volna, abbamaradt. Persze a Nap nem sütött ki, nehogy elkényeztetve érezzem magamat. A sugarak hiánya nem akadályozott meg a mosásban, az egész előző heti nagy kirándulós pakkot ki akartam (volna) mosni. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy a mosógép néma csendben van, nem búg és nem is végzett még a programmal, hanem "csak" nincs áram. Hurrá. A múltkori tapasztalatból kiindulva azonnal kihúztam mindent a konnektorokból, majd vártam egy kicsit, visszatér-e az erő. Amikor már 3 órája nem volt áram, felhívtam a tulajdonosokat, hogy tudnak-e a dologról valamit. Nemsokkal később Jonathan egy szerszámosladával a kezében megjelent, hogy bejelentse, valami probléma történt és az egyik fázis az tönkrement. Visszakapcsolja az áramot, de a vízpumpának mind a 3 fázis kell, szóval áramunk az lesz de viz az nem lesz a lakásban. A kerti csapból vödörrel nyugodtan vételezhetek vizet, mert azt a nagy, 10 méter magasra felrakott víztartályból a gravitáció leszállítja.

Jonathan az áramszolgáltatót is kihívta, hogy nézzék már meg mi a probléma, mert ez kicsit sok, 3 hete is volt egy komoly incidensünk. Áramosék este 9 tájban fel is bukkantak, és rögtön lekapcsolták a teljes rendszert, mert a telekhez tartozó elektromos szekrény vadul szikrázott. De megígérték, hogy kedden reggel nálunk kezdenek és megjavítják a boxot. A kedd reggelből kedd késő délután lett (mert ha 6 után szerelnek azért túlórapénz jár és persze ezt ki akarták használni), és csak amikor már bőven aludtunk, hajnali 1 tájban végeztek. Ezt hatalmas díszkivilágítás jelezte, mert mindenhol, ahol felkapcsolva maradt egy lámpa az most ismét elkezdett világítani. 

Az elektromos szekrényről azt tudni érdemes, hogy a kerítésen kivül van, és az áramszolgáltató tulajdona. A miénk eléggé le volt már robbanva, Jonathan augusztus óta többször is kérte őket, hogy jöjjenek és cseréljék ki, mert baj lesz. Még azt is felajánlotta nekik, hogy kicseréli ő, csak legyen valami, mert ez így nem biztonságos. A saját cserét nem engedték, de a szolgáltató sem tett semmit az ügy érdekében. Ahogy a képen is látszik, a szekrény a földön hevert, eredetileg "zártan", de a rozsda ette részeken bejutott az esővíz. Tehát nagyobb esőkkor több is becsurgott, összezavarva ezzel a rendszert. Valószínűleg ezért égett ki az egyik kábel pár hete és azért voltunk áram nélkül minden nagyobb eső esetén 1-2 órácskára...

Szerda reggel tehát már az estét vártuk, erősen remélve, hogy addigra víz is lesz. A vízpumpát 8 tájban sikerült ismét beüzemelni, ami cirka 2 óráig bírta a dolgot, és 10 tájban feladta a küzdelmet a vízzel. Semmi baj, majd kijön a szerelő és gyorsan megjavítja és megint lesz víz! No a szerelők délután be is futottak, hogy megállapítsák, a szivattyú teljesen menthetetlen, újat kell venni. Ekkor bár már ismét volt áram a lakásban, de immáron harmadik alkalommal fürödtünk gázzal melegített, vödörrel a kertből hordott vízben, mosdókesztyűvel. Nem panasz, csak mondom. 

A nagy áramkimaradás erősen felborzolta a kedélyeket a lakók körében. Peter a 3-asból fenyegetőzött, hogy ha nem oldódik meg a dolog akkor ő bizony kiköltözik azonnal. Erről pechére sms-t is írt Denisenek, aki meg kapva kapott az alkalmon, és rábólintott, ok, menjen csak. Peter elég sok problémát okozott már itt (lásd 5/2014 - huszonegyedik hét), ráadásul a 6-os lakóit is Denisék ellen hangolta, és közösen kiabáltak meg követeltek egy generátort az árammentes időszakra. Csak halkan megjegyzem, egy generátor ami az összes lakást ellátta volna, az milliós tétel, és nem terem minden boltban. Peter persze elfelejtette, hogy sms-t írt, és hogy ő olyat sose mondott, hogy ki akar költözni, mire Jonathan kinyomtatta és a kezébe nyomta a bizonyítékot. A vita odáig fajult, hogy Peter lebüdösleszbiribancozta Denise-t, végérvényesen maga ellen hangolva ezzel Jonathant, aki amúgy nem akarta őt a problémák ellenére sem kirakni a lakásából. 

Csütörtökön a szivattyúsok telefonáltak, hogy csak péntekre lesz új szivattyú, addig legyünk szívesek a közüzemi vizet használni. Igen ám, de a teljes vízrendszer a kútra és a szivattyúra lett kiépítve, a valós vezetékes víz meg csak egy sima csap formájában jelenik meg a telken. Kora délutánra aztán megszületett a pótmegoldás, a csapból egy csővel a 10 méteren lévő tartályba nyomatják a vizet, ahonnan a gravitáció osztja majd szét a lakások között. Egy bibi van, hogy nem lehet a csap folyton nyitva, mert ha megtelik a tartály akkor nincs aki elzárja, szóval próbáljunk meg még mindig egy kicsit takarékoskodni, nehogy elfogyjon onnan fentről :) Rég örültem annyira meleg zuhanynak mint csütörtök este, igazi felüdülés volt majdnem 4 nap rendes fürdés kihagyása után. André szerintem még nálam is jobban örült neki, mert ő velem ellentétben komoly munkával töltötte a napjait az irodában és a gyárban.

A nehézségek ellenére egész kedélyesen fogtuk fel az áram hiányát, egész romantikusra véve a figurát. Gyertya mellett vacsoráztunk, gyertyával fürödtünk és este elemlámpa fényénél olvastunk :) 

Csütörtökön más is történt, nem csak a szivattyúsok telefonáltak, hanem a vízum ügynök is felhívta Andrét. Történt ugyanis, hogy még hétfőn megkérdeztem az ügynököt, ismer-e valami jófajta ügyvédet aki segítene beperelni az államot az elmaradt fizetésem miatt. Nem csak nekem írtak vissza, hogy kit kellene keressek, hanem a vízumkiállító brigádnak is szóltak, hogy szedjék össze magukat mert jogi lépéseket fontolgat a kedves ügyfél. És láss csodát, hipp hopp, még aznap megtalálták a vízum matricámat az egyik fiókban... A múltkorival ellentétben most egyáltalán nem vagyok lelkes, majd elhiszem, hogy tényleg igaz, ha a saját szememmel látom a jó vízumot az útlevelemben. Pénteken kissebb bonyodalmak árán de végül sikerült megrendelni a futárszolgálatot, hogy hétfőn elvigyék és kedden átadják az útlevelemet a fokvárosi ügynöknek. 

Péntek este a Krüger parkos különítmény is befutott, szuper melegszendviccsel ünnepeltük meg a visszatérésüket. Szombaton reggel a farmers marketra mentünk, hogy megnézhessék, milyen is a farmers market, mi pedig végre megint ehessünk egy kis 'pap and cayenne'-t. Délután alapos pakolás, majd búcsúzkodás után barátaim a reptérre mentek, hogy hazarepüljenek. Nagyon tetszett nekik itt minden, remélem hamarosan egy vendégposzt erejéig olvashatók lesznek ők is a blogon. :)

Vasárnap sem maradtunk tétlenek, összeállítottuk az esküvői meghívókat és megcímeztük az összes borítékot amit csak tudtunk :) Szerintem nagyon szépek lettek a meghívók, igazán jó döntés volt személyesen elkészíteni őket. Nyilván a bolti meghívók sokkal pompásabbak, de ez így meg nagyon szép és személyes lett.