Január 13 - 19

20 az már gombócból és palacsintából is elég sok, nemhogy hétből! 20 hete lakunk együtt, 20 hete "nyúzzuk" egymást, és még mindig minden csúcsszuper. Ami igen megnyugtató, ha azt nézzük, hogy a kijövetelem célja pont ez volt. Most persze sokan mondhatnák, hogy 20 hét az semmi, mert van akinek több év sem elég, hogy kiismerje a párját, de nekem ez a 20 hét csodálatos tapasztalat, ami a happily ever after felé tart éppen :)

De nézzük csak szépen sorban, mi is történt a héten!

Hétfőn délelőtt újra lefestettem azt a falat amivel az egész falfestős projektet kezdtem a múlt héten, nem sikerült ugyanis úgy, ahogy azt én szerettem volna. A plusz rétegtől eltűntek a foltok és a furcsa árnyékok, végleg nyugovóra téve a festőhengert. Ez egészen keddig tartott amikor reggel Denise a tulaj felajánlotta/meglobogtatta, hogy van még egy kis fal amit le kéne festeni, ha van hozzá kedvem. Kedvem van, de most időm nem lesz egy pár napig, nem baj, nem sürgős, rendben, deal. 

A keddi nap délelőttje a Kínából érkezett csomagom bontogatásával és csodálásával telt, fontos naphoz fontos kellékek érkeztek precíz csomagolásban. Denise kora reggeltől traktorral nyírta a füvet a telken, délután egész jó képeket készítettem róla. 

Nem mintha unalmas napom lett volna, de estére igazán izgalmasra fordultak a dolgok. Kb amikor elkezdett sötétedni, Mike a szomszéd kérdezte, van-e nálunk áram. Volt. Nemsokkal később nálunk sem volt áram, aztán megint volt, és megint nem, ki-be kapcsolt minden. Először azt hittük, csak valami áramkimaradás, de aztán az elektronikus dolgok elkezdtek furcsán viselkedni. Pattogtak a lámpák, változtatgatták a színüket mintha én csavargattam volna valami állítót, berregett a hűtő, vontatottan működött a mikró, és néha a konnektorok is szikráztak. Gyorsan kihúztunk mindent a konnektorokból, nehogy tönkremenjenek a cuccok. Ez nem áramkimaradás volt, hanem komoly feszültségingadozás. Estére már teljesen elment az áram, még csak nem is ingadozott. Nem volt sem villany sem melegvíz, sem semmi. Szerencsére a gázon tudtunk vizet melegíteni egy kis tábori fürdéshez :)

Szerda reggel kijött a szerelő, és megállapította, hogy az egyik kábel ami az utcasarkon lévő elosztóból hozza a telekre és az 1-2-3-as lakóegységek felére az áramot az kiégett. A megoldás is egyszerű, még aznap kijönnek az áramszolgáltató emberei, kiássák a rossz kábelt és újat raknak le helyette. Mivel ez itt Dél-Afrika, valószínűleg ezt a szerelő sem gondolta komolyan, úgyhogy átmeneti megoldásként átvezette az áramot a másik, szintén a telken lévő és működő órából a rossz kábelesbe. (Egy héttel később e cikk írásakor még egy kapavágás sem történt...) Délre így már lett áramunk is, na meg víz, mert ahhoz is áram kell a vízpumpa miatt. Délután Jonathan körbejárta az érintett lakóegységeket, hogy összeírja a károkat. Nálunk csak egy fali lámpa füstölt el, a mellettünk lévő egységben egy lámpa és Mike DJ laptopjának a traszformátora mondta fel a szolgálatot, míg a 3-as egységben szinte minden tönkrement. Új mosógép, mikró, hűtő, lámpák és TV szükséges oda. A lakosnak nincs biztosìtása, nem tudom, hogy honnan fog ennyi mindent előteremteni hirtelen. 

Miután visszatért az áram, derült ki, hogy a vízmelegítőnk sem melegít már többé. Csütörtökön Jonathan új vezérlőegységekkel a kezében jelent meg az ajtónkban, mellette az egyik munkás meg egy létra, hogy akkor ők most szerelnének egy kicsit, jó-e. A szerelés idejére kénytelen voltam a kutyákat kizárni a lakásból, mert a két idegen plusz a félelmetes létra teljesen védelmező üzemmódba kapcsolta őket, és komolyan akadályozták a munkálatokat. Természetesen kívülről végig szemmel tartottak minket, nehogy valami bajom essék :)

A vezérlőnek két alegysége van, mind a kettőt ki kellett cserélni. A tartály mellettit sikerült is elsőre jól megszerelni, ez a melegítésért és a pontos hőmérésért felel. A fürdőben lévő másik egységen a vízfokot és mint egy timerrel a fűtési időt lehet beállítani. A fűtési időn kívüli időkben pedig akármeddig hűlhet a víz, a melegítő nem kapcsol be. Nos, ezt az egységet nem egy új darabbal, hanem egy használt szerkezettel cserélte ki Jonathan. Csakhogy, a használt cucc nem volt jó. Fűtésparancsot továbbított, de ne-fűts-tovább parancsot már nem. A víz már 85 fokon állt mire végül délután ezt az elemet is vadiújra cseréltük. Este végre kiadós, zuhanyos fürdést csaptunk az előző 2 esti tábori mosdás után. 

Péntekre semmi érdekes nem jutott, hacsak nem az, hogy André már 4-re hazaért a munkából. Nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára :) 

Kedden nem csak Deniset fotóztam, hanem Poks kérésére róla is készítettem pár képet, mert szeretné őket elküldeni a családjának Malawiba. Persze másnap már Charles is szeretett volna magáról képeket készíttetni, de ő nem munkásruhában. Részemről rendben volt a dolog, így egyik este 6 tájban bekopogtattak hozzánk. Nem sok képet készítettem, de annak is nagyon örültek. André elvállalta, hogy kinyomtat nekik 1-1 képet, a többit pedig majd fényképész fogja papírra vetni. Amikor mondtam nekik, hogy ennek elintézésében szívesen segítek nekik, olyan boldogok lettek, hogy csak nna. Azt hittem nem lehet a fényképezés örömét fokozni, de igen, lehet :) A képen a középső guggoló alak nem tudom, hogy ki, de őt is hozták a sztárfotókra. A bal oldali álló alak Charles, a jobb oldali meg Poks, a háttérben pedig a lapa van.

Szombaton egy kis délelőtti munka után leautóztunk a farmra. Estére Chrisnek szülinapi meglepetésként meggylevest főztem, ami persze nagyon ízlett mindenkinek. Tulajdonképpen azért mentünk a farmra, mert vasárnap egy fontos helyre voltunk hivatalosak, helyszínnézőbe mentünk a www.thwanebuschcamp.co.za -ra. Amikor már minden fontos szegletet megtekintettünk, és minden fontos részletet egyeztettünk a managerrel, hazafelé André még egyszer be akart ugrani a kápolnába merthogy le szeretne ellenőrizni valamit. Jajj mondom magamban, remélem jó a kápolna és nincs vele semmi gond, különbenis minek van nála az a fehér lap, csak nem rajzolni szeretne? Belépve a kápolnába én csak simán néztem előrefelé, a falakat és a tetőt szemléltem, és hagytam, hadd nézze amit szeretne. Egy perce sem álltunk bent, mikor a hátam mögül előrenyúlva a kezembe nyomta a papírt, hogy fordítsam már le ami oda van írva. Nagyjából a felénél jártam az olvasnivalónak mikor rájöttem mi is ez az egész... hátrapördülve, a nyakába ugorva, félig sírva, félig nevetve mondjam neki azt, hogy igen!