December 9 - 15 

Végre végre egy igazán mozgalmas hetet tudhatok magam mögött, ami az utóbbi hetek nyugalma után kellemesen feldobott. Volt itt minden, befőzés, falfestés, André hazajövetele, esküvő, medencés DJ-s kertipatry, és másfél napig megallás nélkül eső eső is :) 

Hogy szépen sorban haladjak, kezdem a hétfővel. Délelőtt falat festettünk Denise-zel, így az előttünk-nekünk felhúzott kerítés már nem szürkén hanem fehéren mered ránk. Ez még csak az első réteg festék, úgymond alapozó. Elég nehéz volt felvinni a falra a fal egyenetlenségei miatt. Nagyon sok festéket használtunk el, elfogyott vagy 20 liter... az alapozóra jön majd még egy réteg, hogy ugyanolyan színű legyen, mint a ház maga. A színes festékből nem fog már 20 liter kelleni, pont ez az alapozó lényege, hogy a drága festékből alig kell csak használni. Kettesben festettünk, nagyon jó móka volt, kellemesen elfáradtam benne. De nem annyira, hogy miután befejeztük, ne tudjam megfőzni és üvegezni a sárgabarack lekvárokat. Nagyon jól sikerült ez az íz is, André kifejezetten odavan érte. Na és Jeannette a szomszéd és Denise a tulaj is, pikkpakk elfogyasztották a kóstolót amit adtam nekik.

Hétfő késő délután szép lassan besötétedett, tömött felhők kúsztak fölénk, kicsit hűvösebb is lett, és olyan 6-7 tájban eleredt az eső. Nagy szemekben, kis szemekben, kitartóan esett. Ugyanez volt a menü kedden is, egészen szerda hajnalig esett... Szegény gyászolók akik Mandelát búcsúztatták, pont kifogtak egy full esős napot. Szerda este Jeanette-el voltam, beszélgettünk, boroztunk, bolondoztunk. Kedves lány, komoly munkával és kemény tinikorral. Nem irigylem. Persze zenét is hallgattunk, megmutattott pár mixet Mike repertoárjából, wowww!

A tervekkel ellentétben André nem tudott csütörtökön hazajönni, csak péntek délután esett be. Az esett be nagyjából szó szerint értendő, olyan fáradtan ért haza, alig állt a lábán. Mégis, egy órácska pihenés után bement az irodába, hogy az építkezései számára gyártott mindenfélét összepakolja hogy aztán majd vasárnap magával vihesse PMB-be. 7 tájban ért vissza, majd egy gyors vacsora után hullaként zuhant az ágyba aludni. Persze megszokásból reggel 5kor már fent volt... Nem baj, én is 6 tájban szoktam ébredni, végre tudtunk beszélgetni személyesen is, nem csak telefonon ami nem túl family friendly. Délelőtt meglátogatott minket a főnöke, Pieter, hozott pár kelléket a biztonsági kapukhoz. 

11 körül autóba szálltunk, hogy majd 2 óra út után megérkezzünk egy Vendersdorp városka melletti farmra, ahol André unokatesójának esküvőjét tartották. Ventersdorp híres-hírhedt városka, egy korábban jelentős csúnya bácsi lakott itt (amíg meg nem halt), aki nem szerette a többi bácsit se nénit. Olyan volt mint Hókuszpók, csúf is volt, gonosz is és a törpöket is el akarta pusztítani. Az Apartheid múzeumban van pár videó róla... Kíváncsiak ráguglizhatnak, Eugene Terblanch a neve.

Szóval ismét esküvőn jártunk, egy nagyon szép helyen, egy nagyon szép farmon. Nagyon kellemes hangulatban és vidámságban telt a nap. A család rettentően örült nekünk, hogy végre láthatnak megint, igen, engem is, teljesen befogadtak :) Kérdezgettek, beszélgettünk, nem éreztem, hogy kívülálló lennék vagy csak szimpla vendég. A ceremónia csodás volt, a vacsora is, de erről majd külön írok.

Vasárnap barackosgombócot főztem. Szerintem nagyon jó lett, mondjuk összemaszatoltam a fél konyhát a liszttel meg a tésztával, de mentségemre szóljon, hogy nincs normális méretű gyúródeszkám se nyújtófám. André kora délután indult vissza PMB-be, én pedig csatlakoztam Peter és a fia Alexander szülinapi bulijához (3-as unit). Itt volt a teljes család, meg a régi lakók az 5-ös egységből. Szolidan ünnepeltek, hidegtálat ebédeltek, nagyon aranyosak voltak.

6 tájban kezdődött az igazi buli. Befutott Jeannette két haverja, egy vézna srác meg egy 40+ éves csaj, igen, csaj, legalábbis ahogy viselkedik, goth a drága, fekete ruhában úszkált a medencében, napernyő alatt ült nehogy napsugár érje a bőrét, két oldalsó copfban hordja a hosszú fekete haját, és amúgy van két 10+ éves gyereke és sérült gyerekeket tanít iskolában. Nagyon jófej, kiváló humorral és szöveggel. Ennyit az előítéletekről 1. Mike kipakolta a DJ cuccait a fedett rész alá, és széles mosollyal gyakorlatilag végig játszotta az estét. Egy kis időre átadta a pultot a vézna srácnak aki szintén nem zenélt rosszul, majd aztán éjfél után nemsokkal az időközben megérkező harmadik haver is kevert egy kicsit. Ő amúgy első blikkre punk alkat, felnyírt hajjal, tenyérnyi magas felállított tarajjal és mindehhez industrial technot játszik. Nagyon komoly. Ennyit az előítéletekről 2. 

A kavalkádot fokozandó az indiai szomszédok, akikről kiderült, hogy nem indiai hanem colored kategóriába tartoznak, szintén vendégeket fogadtak. Kitolták a kis grillezőjüket, sertés szeleteket sütöttek, a gyerekeik körülöttünk rohangásztak. Sötétedésre befutottak a 6-os egység lakói is. Úszkáltunk a medencében, bort/cidert/pezsgőt/sört ittunk, ki-ki ízlése szerint, beszélgettünk, és elveztük a zenét. Én éjfél tájban adtam fel, és mentem lefeküdni, de persze nem aludtam, hanem csak magamban hallgattam a szorgos DJ-ket. Pár óra múlva mindenki szépen elcsendesedett, hogy aztán hétfő reggel vakító napsütés és ölős meleg köszöntsön ránk.