November 18 - 24

A nagy otthoni örömmámor ellenére egyre jobban vissza akartam jönni. Hiányzott André és persze a kutyák. Nagyon nehéz számomra, és nem tudom, hogy mások hogyan rendezik el magukban, de vannak pillanatok, napok, amikor megszakadok attól, hogy két otthonom és két családom van, egymástól nagyon nagyon messze. Elhagyom az otthonomat hogy haza mehessek, elköszönök a családomtól hogy a szeretteimmel lehessek... És ez mindkét irányban igaz... Persze, tudom, sokan vannak ugyanebben a cipőben, szinte mindenki aki nem a családja közelében lakik, de az mégis más, hogy a világ másik végén vagy, és nem megoldható pikkpakk ott teremni egy ölelésre akármennyire is szeretnéd. A kommunikációs igényeket az emailek, a Facebook, a Skype, a WhatsApp na és persze ez a blog kielégíti, hiszen otthon sem lógtunk egymás nyakán, de az egy légtérben levés hiányát, azt nem tudja semmi sem helyettesíteni.

A héten sajnos rossz hírt kaptam, a leendő munkáltatóm ugyanis nem ad egy hónapra szerződést, így csak akkor kezdhetek el dolgozni, ha megvan a vízumom javított kiadása... Nagyon nagyon csalódott vagyok! És rettentően mérges, mert egy figyelmetlen alkalmazott miatt szívok és halmozom a veszteségeket. Nem csak anyagi veszteségre gondolok, mert ott van ugye a stressz, meg a tétlenség és szinte érzem, ahogy nap nap után pusztulnak és fogyatkoznak az agysejtjeim :) És nincs ahova elmehetnék panaszkodni, netán hisztizni... Nincs kit felhívni, vagy csábosan mosolyogni, hogy lécci lécci léccííí.

Csütörtöki visszaindulásomig sikerült mindenkivel találkoznom akivel szerettem volna. Átadtam a rendelt cuccokat is, boldog szárított hús, szárított mangó, avokádó olaj és guava tekercs tulajdonosok mosolyogtak rám amikor átadták a pénzt. Becsomagoltam és átadtam a karácsonyi ajándékokat, remélem senki sem lesi meg idő előtt mit kap :) Többször is voltam vásárolni, hogy mindent amire itt szükségem van azt beszerezzem. Megvettem az itteniek karácsonyi ajándékait, átvettem a sajátjainkat, a végén alig fértem be a bőröndökbe :)

Ahogyan a hazaút, a visszaút sem volt eseményektől mentes. A Budapest-Frankfurt járat valami erős örvénybe keveredett ami csak úgy dobálta a gépet, remegett minden. Majdnem abbahagyták a szendvicsosztást, kigyulladt a kösdbemagad lámpa és az üdítőt is gyorsan megitta mindenki, nehogy kilöttyenjen. A mellettem ülő, szemmel láthatóan tapasztalt utazók is csak kapaszkodtak. A Frankfurt-Johannesburg járaton pedig komoly (vész?) helyzet volt, valaki rosszul lett. Hajnali kettő tájban felkapcsolták a lámpákat, bemondták hogy aki orvos az jelentkezzen izibe. Pár sorral előttem történt a dolog, legalább 4 légikísérő nyüzsgött az illető körül. Szerintem még ereszkedni is ereszkedtünk kicsit, sőt, reggel láttam a kivetítőkön, hogy a gép amúgy szokásosan nyílegyenes útvonalában volt egy látható törés. Megkockáztatom, egy vészleszállás is benne volt a pakliban, de időben stabilizálódott a helyzet és nem volt rá szükség. Mondjuk nem tudom, hogy ez a gigantikus gép hol szállhatott volna le biztonsággal. Mármint fizikilag biztonságosan és az utasokat is biztonságban tudva...

Pénteken reggel időben landoltunk, de nem annyira, hogy ne legyen megint 3/4 órás sor az útlevélvizsgálaton. Hatalmas volt a tömeg. Az útlevelemet egy olyan határellenőr vizsgálta meg, akivel tudom, hogy már legalább egyszer találkoztam. Nézegette, forgatta, lapozgatta az útlevelemet, majd kérdezte, miért jövök Dél-Afrikába. Mondom mert itt lakom. Tényleg? Aham igen, élettársi vizumom is van. Erre felhúzta a szemöldökét, megkereste az adott vízumot, majd mégjobban felhúzta a szemöldökét, kicsit rosszallóan megrázta a fejét, majd bepecsételte, hogy meddig kell elhagynom az országot. Azt hiszem leesett neki, hogy a vízum amit lát az rossz :) Ja, az utolsó nap míg el kell utazzak dátum helyét pedig üresen hagyta :)

Azt, hogy mennyire jó volt Andrét újra látni, szavakba önteni sem tudom. A kutyák örömtánca szintén leírhatatlan, hatalmas ugrálás, ugatás, farokcsóválás, futkosás, egy gigantikus kutya-egyveleg fogadott. De nem csak Astrix és Tessa, hanem Bobby a tacskóféle de még Bosai a rotweiler is körülöttem forgott. Ez azóta sincs máshogy, a három kicsi folyton mellettem van, úgy fekszenek, hogy lássanak, ha mégsem akkor 10 percenként befutnak a házba ellenőrizni.

Szombaton esküvőre voltunk hivatalosak Pretoria északi részébe. Az esküvő nagyon jó és tanulságos volt, külön posztot érdemel, annyira. Elöljáróban csak annyit, hogy a menyasszony fehér ruháján kívül csak mi voltunk fehérek :) Az esküvői ebéd után meglátogattuk André egyik unokatestvérét és családját, mindenki nagyon örült nekünk. Chantelle múlt hétvégén nyert a Mrs. Rustenberg versenyen egy díjat, ő lett Mrs. Fotogeny. Pénzdíjat nem kapott, viszont egy profi fotósorozatot, egy két személyes hosszú hétvégét, egy excel és egy másik program, Pastel tanfolyamot igen. Nagyon büsze magára, és lehet is, hiszen nem mindenki kapott díjat. 

Távollétemben a kutyák a farmon tartózkodtak, mert nem maradhattak egyedül egy hétig a lakásban - André sem volt Midrandban, hanem az egész időt PMB-ben töltötte. A farmon történt egy majdnem végzetes baleset. Az egyik nőstény ugyanis tüzel, Astrix a nagy donhuan pedig megpróbált az őket elválasztó kerítésen átfurakodni hozzá. Ami sajnos nem sikerült neki, és beszorult, ami meg fájt neki így elkezdett vonyítani meg vergődni, mire a többi kutya, de föleg a három öreg, elkezdte harapni a feléjük eső részt. Bár napról napra javul az állapota, hősünk még elég vacakul, akarom mondani kutyául van. Kapálózás közben valószínűleg ideiglenesen kifordult a jobb hátsó lába, amit most alig használ, három lábbal tipeg mindenhova. Ha mégis használja akkor utána fekvés közben az egész kutya remeg a fájdalomtól. Néha vonyít is. A másik hátsó lába tiszta seb, az is nagyon fáj neki. A nyakán is van egy hatalmas harapásnyom, de még a mogyoróit is elkapták. Szerencsére Krisz a közelben volt, és megmentette Astrixet, de nem is merek belegondolni, mi lett volna, ha nincs ott és nem hallja a küzdelmet...

Már nem is tudom melyik nap, de megérkezett a blog történetének első kommentje!, az autóvásárlós bejegyzésre írt valaki. Persze nem tudom, hogy ki az, de köszönöm neki, boldog perceket okozott ezzel :)

Természetesen filmet is néztem a repülőn, ám ezúttal csak egyet. Kicsit vontatottan kezdődött a történet, majdnem kikapcsoltam, de végül megérte nem másikat választani:

2 guns - http://www.imdb.com/title/tt1272878/

Vasárnap vasalás közben pedig illúzionistásat néztünk:

Now You See Mee - http://www.imdb.com/title/tt1670345/