2013. nov 25.

46/2013 - Tizenegyedik hét

írta: Afrikaland
46/2013 - Tizenegyedik hét

November 11 - 17

Nem jól indult ez a hét sem, persze, miért is, amikor annyi jó dolog történik (tényleg!), kell egy kis üzemzavar a rendszerben. A tervekkel ellentétben André csak kedden késő délután ért vissza PMB-ből így csak egy gyors de nagyon kellemes és finom szülinapi vacsira futotta a közeli portugál étteremben. Ez az étterem sem volt tervben, egy Spursbe akartunk menni, ami messzebb van, de odafelé meglátta ezt, kérdezte, szeretem-e a görög ételeket, mondom igen, jó, akkor jövünk ide, részemről oké de ez portugál étterem, nembaj, ezt is szeretem? Naná, hogy szeretem! Nagyon finom vacsora kerekedett, emelkedett hangulatban, ahogy azt már maga az étterem "megtalálása" is jelzi :) Káoszos de szép vidám esténk lett, sok nevetéssel. Ajándékba egy kis puha takarót egy azt ölelő zsiráffal kaptam, hogy ne fázzon a térdem ha megint hideg van mint amikor kijöttem, meg egy orrszarvús kulcstartódíszt, hogy az autóm kulcsa mégse a sörnyitóval legyen, amit amúgy a kereskedésben adtak a kulccsal együtt. Szülinapomra citromtortát készítettem, meg egy nagy adag stefániát Andrénak a hét hátralevő részére. 

IMG00433-20131113-1348.jpg

A portugál étteremmel kapcsolatosan megemlítem, ami szerintem elég vicces, hogy kiderült mennyire nem vagyunk még tisztában a környezetünkkel. Eddig nem tudtuk ugyanis, hogy alig 10 perc autókázásra van egy ilyen étterem, mellette egy KFC meg egy Spurs, két élelmiszerbolt és még egy szépségszalon/spa is. Jól haladunk a terület feltérképezésével, az utóbbi hetekben találtunk egy Spar-t, az eddigi legközelebbit, mellette étterem és bankautomata is van. 

Szerda délelőtt nagy pakolásba kezdtem, déltájban elintéztem az utolsó vásárolnivalókat, majd délután irány a reptér! Megyek haza! Pakolás közben a két kutya folyton a nyakamban volt és amikor elköszöntem tőlük olyan szívszorítóan néztek rám mintha sose térnék vissza. A repülőút eseményekben bővelkedett. Az egész kezdődött azzal, hogy az útlevél ellenőr percekig nézegette, lapozgatta az útlevelemet, de végül elfogadta, hogy jogom van az országban lenni, onnan kimenni majd pedig visszajönni ha úgy tartja kedvem. Aztán mire felszállt volna a gép hatalmas vihar keveredett a reptér felett, a sima beszállás és a hivatalos indulási időpont után még legalább fél órát álltunk a dokkolóban. Annyira sokáig kellett várni, hogy még üdítőt is osztottak, ami pedig felszállás előtt nem igazán szokás. A vihart így sem tudtuk kikerülni, az alatt a rövidke idő alatt míg átrepültünk a felhőn, legalább két villám dörrent el mellettünk, amiből az egyik szerintem a gépet is eltalálta, legalábbis az ablak mellett ülők bammegelése extrém eseményre utalt. A villámot kísérő hangjelenség pedig még a hatalmas A380-ast is megremegtette. Ezek után Frankfurtban megállított a vámos, hogy honnan jövök, merre megyek, ilyen még sosem volt. 

A repülőúton három filmet is néztem, mindhárom emlitésre érdemes: egy nagyon mókás rendőrös Sandra Bullockkal, egy fehérházas terroristás megmentős és egy indiai szépenfilmezett adaptáció:

Heat - http://www.imdb.com/title/tt2404463/

White House Down -  http://www.imdb.com/title/tt2334879/news

Lootera - http://www.imdb.com/title/tt2224317/

Igazán csodálatos dolog volt hazaérkezni, landolni, először Aput majd a teljes családot megölelni. Rég nem láttam őket és még sosem voltam ilyen sokáig távol tőlük. Wellcome vacsit is kaptam, diótortával :) A hét többi napja fantasztikusan telt, szinte minden napra volt ebéd vagy vacsora foglalásom. Pénteken egy volt kollégám búcsúbulijára mentem, ahol jókat dumáltunk, ittunk és még táncoltunk is. Szombaton nagy örömömre túrógombócot főzhettem ebédre, végrevalahára, mert itt nincs megfelelő túró hozzá (majd lesz ha veszek friss pasztörözetlen tejet egy termelőtől és megalvasztom és felfőzöm vagy ha rájövök melyik szírszegény túrót és hogyan víztelenítsem). Délután egy barátnőmet látogattam meg, a finom vacsora és a jó beszélgetés mellett a kutyáikon pótoltam a kutyasimogatás hiányomat. Vasárnap nagy családi buli kerekedett Nagymamánál, ott volt mindenki aki csak tudott :) Unokatesóm és barátja, másik unokatesóm és kislánya, Anyu, tesóm, Nagymama, és még egy apróka családtag akit csak késő délután láttam akcíóban először amikor az ebéd utáni forgolódását végezte anyukája hasában. Pech, hogy megint lemaradok egy baba érkezéséről, az előzőt az indiai utak miatt nem láthattam sokáig. Ő már egész nagy, másfél éves, csacsog, magyaráz, mosolyog, rettentő édes, a party közepe. Diótorta is volt :)

A nagy családi vidámság közepette és persze mindenkinek akivel csak találkoztam sokat meséltem Andréról, az ittlétünkről, a terveinkről, a munka- és vízumgondokról. Ha nem hangzott el legalább ezerszer, hogy szeretem és boldog vagyok, akkor egyszer sem :) Sajnos nem nagyon tudtam még beszélni sem vele míg otthon voltam, mert nagyon sokáig dolgozott minden nap, a szállásán pedig nem volt jó a térerő. Pár üzenetet tudtunk csak váltani, nem többet. Nagyon sokat dolgozott és vezetett megint, még jégesőben is fúrta a lyukakat a biztonsági kábeleknek ami szerintem nem túl health and safety. 

A blog életében jelentős lépés történt ezen a héten, végre sikerült a blogot a Facebookkal összekapcsolnom. Ez azért fontos számomra, mert sokan jelezték, hogy elvesztik a blog linkjét, meg elfelejtik olvasni, stb. A FB-s megosztások ezen segítenek a jövőben. A statisztikák szerint már müködik is a dolog, sokkal sokkal több látogatóm van mint eddig valaha volt. Kevésbé jelentős mint inkább esztétikus változás, hogy mostantól az ablak amiben a blog megjelenik, zebramintás füllel rendelkezik :)

Szólj hozzá

heti Dél-Afrika 46/2013