Október 14 - 20

Meglehetősen izgalmasan telt a hétfő, nekem is, de a kutyáknak mindenképpen :) A mozgalmas első éjszaka után ez volt az első "munkanapjuk", találkoztak az összes itt dolgozóval, a főnökkel, pár vásárlóval is. Megugattak mindent amit csak lehetett és annyit rohangásztak mint azelőtt egy hét alatt. Szerencsére a többi kutyával nem volt gond (és azóta sincs, sőt!), és a macskák is elég gyorsak, hogy időben elfussanak. Mire André hazaért, két erősen kimerült állat fogadta, 7-kor már édesen szundítottak mind a ketten. Egész nap ki se mozdultam, hogy ha esetleg valami gond akadna velük, akkor itt legyek nekik, legyen hova bújniuk és megvédhessem őket. A sok futkorászásból nekem is kijutott, hiszen rajtuk kellett tartsam a szememet. 

Az éjszakai mászkálásra és a szobatisztaság kérdésre az internet segítségével próbáltam megoldást találni. Sajnos elég kevés cikk foglalkozik azzal, hogy felnőtt kutyát miként kell rávenni, kint végezze a dolgát, legtöbbjük kölykökről ír. Na nem azért mert ők a lakásban próbálták, csak annak megelőzéseképpen, hogy mivel éjjel nem tudnak kimenni, ne legyen gond. Azért találtam okosságokat, és sok cikk összegzéseként azt ötöltem ki, amivel André is egyetértett, hogy este 7 után már nincs se kaja se ivás, elvesszük tőlük a tálakat. Úgy tűnik, jó ötlet volt, mert azóta se történt semmi baleset éjszaka, és az ételt/vizet sem keresik. Sőt, reggel amikor eléjük rakjuk a tálakat ismét, akkor sem vetik rá magukat mint akik majd éhen vagy szomjan haltak. Az éjjeli nyüzsgés is abbamaradt, minden éjszakával egyre kevesebbszer keltettek fel minket, szerda éjjel már nem engedtem ki őket, amit azóta sem hiányolnak. 

Persze felmerül a kérdés, hogy ha ekkora a kert, miért kell őket éjszakára bent tartani. Ennek több oka is van. Mivel a lakásunk kialakításakor nem készültek fel kutyákra, nincs hova kint biztonságos helyen letenni nekik fekhelyet pl általuk átjárható de embernek vagy nagyobb élőlénynek akadályt jelentő rács mögött (mint a szomszéd lakónak van), ezért bent vannak az alvó párnáik. A bejárat ajtót viszont nem szívesen hagyjuk nekik még csak résnyire sem nyitva, egyrészt mert éjjelente még elég hűvös tud lenni, és mi ne fázzunk annyira, másrészt, nem lenne túl jó, ha minden éjjeli zajra hangos ugatással zúdulnának ki az ajtón. Ráadásul, szombat este eltűnt a szomszéd egyik kutyája, valószínűleg elszökött, és azóta sem lett meg. A kezdeti nehézségek ellenére ez is csak megerősített minket abban, hogy jó döntés volt az éjjeli ki-be mászkálást megakadályozni. 

Kedden már egyedül hagytam őket pár órára, merészeltem ugyanis elmenni vásárolni! Alig 2 óráig nem voltam velük, amikor hazaértem, a bejárat előtt napozva találtam őket. Kitörő örömmel fogadtak, mintha nem két órára hanem két napra vagy hétre maradtak volna nélkülem. Ugráltak rohangásztak, nagyon aranyosak voltak. Az este hármasban maradtunk, mert André megint PMB-be ment. Ezúttal 2 éjszakát maradt ott, jelentem mind a kettőt békésen átvészeltük. A kutyák vették az adást, hogy a nagyfőnök hiányában nekik kell engem védelmezni, így a viszonylag nyugalmas kedd után ismét rohangászós ugatós napot tartottak. Csütörtökön egész korán, már 4-kor hazaért André, de csak azért, mert a PMB-ből visszaút után már nem ment be az irodába. Persze sem én sem a kutyák nem tiltakoztunk túlságosan emiatt :)

Pénteken reggelre két időpontunk is volt. Miután leadtuk a fugont a szervizbe, Tessát leadtuk az állatorvosnál ivartalanításra. Volt már két alma, 2-2 kölyökkel, és a további problémákat megelőzendő, jobbnak láttuk megműttetni. Jobb lesz így neki is, nekünk is, és a környéken élő kutyatulajdonosoknak is. Apropó, az utca túloldalán kutyaiskola van :) Szegény Tessa, nem szeret autózni, és az a szívszorító nézés amikor átadtuk a dokinéninek, sosem felejtem... Az egész nap enyhe aggódással telt, remélve, hogy minden rendben megy a műtét során. Szerencsére minden jól alakult, fél5-kor egy még félig alvó, nyűgös, magáról nem sokat tudó Tessát kaptunk vissza. Kis teste nagyon hűvös volt, nyüszögött, csöpögött a nyála, és a szemei sem álltak jól. A doktor szerint minden rendben ment, kaptunk pontos használati utasítást, valamint fájdalomcsillapítót a következő két napra. Mindezért 1140 Randot fizettünk. Nem tudom, hogy otthon mennyibe kerül egy ivartalanítás, de ez itt a nagyvárosban még olcsónak számít, találtam 1400 Randos ajánlatot is. Igaz, Kroonstadtban 900 egy ilyen műtét. 

Szombaton egy sokkal élénkebb, normális hőmérsékletű, csillogó szemű kutya fogadott minket. Nagy megkönnyebbülés volt ez mindkettőnk számára, mert eléggé aggódtunk miatta (igen, még akkor is, ha ez egy rutinműtét). Bevallom, pénteken a mécses is eltörött nálam, ahogy láttam, milyen esetlen. Nem is tudom, hogy ha én egy kutya miatt képes vagyok elpityeredni, akkor Anya hogy bírta amikor mi kórházban voltunk. Ő egy hős, nem vitás!!!

A reggeli nagy örömködés és trükkös gyógyszerbeadás után (kutyakonzerv kajába rejtettük a fájdalomcsillapítót), elmentünk a Farmers Marketra. Ott is reggeliztünk, főtt kukoricalisztet ettünk húsos sertéspörccel. Nyammm! Többek között nagyon finom narancslevet, almát, paradicsom ízű paradicsomot, házi kecskesajtot, nem ipari készítésű sajtos sertés grillkolbászkákat vettünk, csupa olyasmit, amit boltban vagy nem, vagy drágában, vagy rosszabb minőségben tudtunk volna csak megvenni. Múltkor rendeltünk az egyik eladótól két kutyafekhelyet. Sajnos nem vette komolyan a rendelést, és nem készítette/hozta el amit kértünk. Igazán kár, mert nagyon jópofa, praktikus, könnyen tisztán tartható és nem mellesleg dizájnos ágyak lettek volna az autógumiból átalakított fekhelyek.

A nap vétele azonban az a két kiló eper volt, amiből aztán délután lekvárt főztünk. Eddig még sose vezényeltem lekvár készítést, mindig csak segitettem benne otthon. Persze, nem bonyolult, megpucolod, felvágod, lecukrozod, kevergeted, üvegbe töltöd és kész, de akkor is, nagyon nagyon büszkék voltunk magunkra a 4 kis üveg elkészültével. Az íze pedig csodálatos :)

Vasárnap grillezni szerettünk volna, amit meghiúsított az esö. Nem kis zivatar ám, hanem hosszan eső, kiadós, mindent eláztatós eső. Az első rendes eső, decent rain, ahogy André mondja. Már szombat délután elkezdődött, akkor még viharként, villámokkal, dörgéssel, ahogy kell. Az estére abba is maradt, majd kora hajnalban újra rázendített. Ezúttal látványos külsőségek nélkül, alig pár perces megszakításokkal, változó intenzitással esett egész nap és este és éjjel is. Hétfőn déltájban szakadt meg a folyam egy kis napsütés erejéig. De ez már egy következő hét története :)