Augusztus 18 - 24

Sorban ez lesz a harmadik heti összefoglaló most, ami eléggé ellenkezik a saját blogolós elveimmel, ráadásul még mindig van jópár egyéb téma a tarsolyomban amiről írhatnék... De sajnos az elmúlt időben nem sok energiám volt a bloggal foglalkozni, és nem hogy a velünk történteket leírni, hanem összeszedett témás bejegyzéseket írni. A pontos okokra az e heti, de leginkább a következő heti írás ad majd választ, és aztán ígérem, jönnek a nem heti típusú bejegyzések ismét. 

Azért ezen a héten még aktívan írogattam, a legutolsó három bejegyzés is ekkor született. Emellett az estéinket rendezkedéssel és mindenféle előkészületekkel töltöttük. A sok kicsi sokra megy elvet továbbra is követve minden napra tartogattunk magunknak valami tennivalót, pl törölközők szortírozása, ágyneműk szétválogatása, ruhák újbóli átnézése, papírok fontosság szerinti csoportosítása, stb stb, azaz, mit vigyünk és mit nem, mit hajózzunk a konténerben és mit reptessünk a poggyászban.

Újabb két szállítós cég jött felmérést végezni, az utolsó csütörtökön délután távozott. Közben szépen csorogtak be az árajánlatok is, mindegyiket azonnal nyomtattam és a raktuk be a felmérést végzőktől kapott dossziékba, vasárnap pedig előszelektáltuk a nagy ő-t, már csak ketten maradtak versenyben.

Pénteken majdnem az egész iroda temetésre ment, így nem volt sok tennivalóm nekem sem, úgyhogy szépen délben hazajöttem. Nem volt hiába, mert rögtön mentem is Andréval a házassági kivonatunk iránt érdeklődni a Home Affairshez, aztán pedig a nagykövetségre is beugrottunk a vízumkérelem leadásához időpontot kérni. Nem kevés bosszúságunkra a részletes kivonattal problémák vannak, de igazából ezen már nem is kéne meglepődnöm, a 8 hónapig tartó vízummizéria után. Ha meglesz a kivonat, ígérem, írok róla részletesebben is.

Pénteken utolsó, hazaszállítandó cuccok beszerzését irányozó bevásárlásunkat hajtottuk végre, és nagyon cuki ajándékokkal gazdagodtunk. Sajnos nem írhatom le, hogy mit is vettünk, mert a megajándékozandó személyek is olvassák a blogot, de annyit azért elárulhatok, hogy mindenki nagyon nagyon elégedett, boldog és mosolygós lesz, amikor végre átadjuk nekik amit szántunk. Természetesen magunknak is vettünk pár dolgot a nappaliba, majd csak érkezzenek is meg!

Szombaton elautóztunk Sandtonba, hogy végre rátaláljunk Apum által hőn áhított tányérokra. Még áprilisban az esküvő után hazamenet látta meg őket a reptéren, küldött is róluk egy fotót, más információt sajnos nem. Voltunk is utánanézni mindenfelé, de eddig egyetlen ilyen jellegű dolgokat árusító boltban sem jártunk sikerrel. A neten is nézegettem, hátha felbukkannak hasonló fényképek, de sajnos az sem vezetett eredményre. Mivel Sandton most Johannesburg egyik, ha nem fő pénzügyi központja, a legmenőbb(nek tartott) bevásárlóközponttal, ahol tudom, hogy több ilyen bolt is van, nagy reményeket fűztünk az úthoz. Útközben elhajtottunk a legtöbb olyan hely mellett, ami az első itt töltött évemet szimbolizálta, szállodával, éttermekkel, utcákkal, mindennel. Sőt, még az első közös éttermi vacsoránknak helyet adó étterem mellett is elmentünk :)

Ahogy számítottam, végre meglettek a tányérok. Igen ám, de 270 Rand darabja, és legyen a tányér akármennyire is szépséges, 5600 Ft-ért nem veszünk tányért (pláne nem 3x8 darabot...).  A boltban nem is volt elég készlet, rendelni kellett (azóta sem hívtak vissza) viszont végre kiderült, hogy ki gyártja őket. Hétfőn rögtön hívtam is a céget, aztán kérésükre írtam nekik emailt is, hogy mi a helyzet, van-e ilyen tányérjuk 8-8 példányban raktáron. Sajnos nem volt, ellenben más modellek igen, na de erről majd a jövő héten :) Happy enddel zárul a történet, annyit elárulhatok!

Szombaton délután és vasárnap aztán nem nagyon mozgolódtunk. Pihentünk, pakolgattunk, éjfélig !!! rögbit néztünk, és lélekben készültünk a következő hétre, ami már csak azzal, hogy átgondoltuk, mennyi minden vár ránk, lefárasztott minket :D

Hogy valami kép is legyen mellékelve, íme az egyik kedvenc fám a környékről. Ki mondja meg, hogy miről van szó?