Július 28 - augusztus 3

Ujjuj, ez a bejegyzés teljesen kiment a fejemből, készen van már egy ideje csak elfelejtettem megosztani... Tehát:

Állatokkal zsúfolt, aktív hetünk volt, sok nevetéssel és mosolygással. Lássuk hát a történeteket szépen időrendi sorrendben:

Szerda napközben egy kismadár szabadult a lakásba. Kutyáink persze rettentő izgatottak lettek tőle, André alig tudta élve elkapni és kirakni a madarat. Szegény repkedett össze-vissza, de mivel nem volt hol leszállnia, amikor elfáradt, mindig a sarokba került és beesett aTV mögé. Erre nyomban Tessa és Astrix is ott hemzsegtek, és mire André elhajtotta őket, addigra a madárka kis pihenés után újra felreppent. Ez így ment 3-4 körön keresztül, mire az utolsó TV mögé esésnél André kinyújtott tenyerébe pottyant a madár. Aznap folyamatosan egészen alvásig, valamint a következő 2 napban óránként mind a két kutya körbeszaglászta az összes bútort és benézett mögé, hátha nincs ott a madárka :) Nagyon nagyon izgatottak lettek a történtektől, fel és alá ugráltak, szaglásztak, nyomoztak, felébredet bennük a kergetős ösztön.

Csütörtökön reggel a rádióban arról beszélgettek, hogy a héten nagyon kegyetlen autólopás történt. Valakik ugyanis úgy fújtak meg egy nagy pickupot, hogy a gyerek még a hátsó ülésen ült. De mivel kisiskolás fiúról van szó, értette mi történik, és megpróbált elmenekülni. Szegény amikor az autó elindult már majdnem ki is ugrott a hátsó ülésről, de beleakadt a biztonsági övbe. A tolvalyok pedig nem álltak meg... az autó és a gyilkosok azóta sem lettek meg, a halálra vonszolt kisfiút pedig eltemették. Áááállatok!!! Nem tudtak volna megállni, és kirakni a gyereket???

Pénteken délután szoros felügyelet alatt pakoltunk, Astrix és Tessa egy centire sem távolított mellőlünk, nehogy nélkülük induljunk el a farmra. Végig mellettünk ülve nézték míg válogattuk a ruhákat, a sarkunkban ugráltak míg hordtuk a cuccokat és különös módon együttműködtek a beszállásnál is. Vagyis, nem futkostak mindenfelé és nem játszottak fogócskásat, hanem szépen a kocsiajtónál ülve-lapulva várták, hogy beemeljük őket az ölünkbe. Az úton komoly dugóba keveredtünk, majd egy másikba az általunk választott elkerülőn. A szokásos 2,5 óra helyett 3,5 óráig tartott az utunk...

Astrix a farmra érkezés pillanatától kezdve rögtön furcsán viselkedett. Izgatottan szaglászott, futkosott a kertben, lelkesen üdvözölte az elkerített részen tartott őrkutyát Snowyt és míg az esti teánkat-kávénkat ittuk folyton nyüszített a házban. André anyukája ekkor már bezárta a többi kutyát a kert egyik részébe és kiengedte Snowyt a másikba. Fél óra múlva ugatás, fájdalmas nyüszítés hangzott kintről, mire Hannetjie kiviharzott hogy visszaterelje But-ot a megfelelő oldalra. Ekkor esett le nekünk, mi is történik: Snowy kívánatos napjait éli, és emiatt But és Astrix a két tökös eb mindenáron közel akar hozzá kerülni :) Mit mondjak, nem aludtam sokat az éjjel, Astrix folytonos körbe-körbe járkálása és nyüszítgetése miatt. Szombaton éjjel már sokkal békésebben aludtunk, mert előtte egész nap Snowyval kokettáltak a rácsokon keresztül. Egész cuki kis műsor ment reggeltől késő estig: Astrix odaüget Snowyhoz, édi hangon ugat neki és vadul csóvál közben, Snowy a rácshoz dörzsöli magát és izgatottan szaglásznak, az ugatásra odabiceg az öreg But, akit Snowy nagyon nem akar ott látni, úgyhogy minimum 5 méter távolságban lefekszik a rácstól. Astrix pár perc múlva megunja, eltávolodik, But nagyjából fél óra múlva ugyanezt teszi. Amint But otthagyja a rácsot, Astrix visszüget és minden kezdődik előről :) Szegénykém estére annyira belefáradt a donhuankodásba, hogy szinte mukkanás nélkül aludta végig az éjszakát. 

Helyette mások vonyítottak... többször is hallottuk a sakálokat a házhoz egészen közel "kiadósat beszélgetni". Bár cuki állatok (fényképen és dekorbundaként) és nagyon hasznosak a dögök eltakarításában, a hangjuk nem éppen kívánatos. Nekem mindenképpen nem :) Hannetjie szerint a frissen született picike borjak és a szomszéd vadászfarm tetemei miatt, André szerint Snowy illata miatt (is) merészkedtek ilyen közel a házhoz. 

Szombaton délelőtt Welkom-ban voltunk egy boltban alkatrészeket vásárolni. Odafelé nem is volt semmi probléma, de hazafelé menet furcsa valamiket láttam közvetlenül az út mellett szobrozni. Mikor sikerült végre az egyiküket alaposan is megszemlélni (mert időben észrevettem őket és nem csak amikor már elsuhantunk mellettük), gyerekes cukììììì és óóóó és úúúú visításban törtem ki: szurikáták álltak az út mellett mozdulatlan "sorfalat". Szurikáták! Nekem! Sorfalat! :D André igen jól szórakozott a műsoron :)

A múltkor a pajtában hatalmas nonnetjies uil-t láttunk. Azaz, gyönyörű, szépséges, fehéres baglyot. Hannetjie szerint, a földet legeltetésre bérlő ember munkásai szerint, a közeli fás-bozótosban ott van az utánpótlás. Kérdeztük, mennyi bagolyka van, a válasz 'csomó' volt :) Szívesen megnéztem volna őket magamnak, de, ugye, nem zavarjuk a fiatalságot, nehogy valami butaságra adják a fejüket és elvesszenek a fűben.

Lassan a búbos libák is fészkelni kezdenek, naponta több gágogós-toporgós nászkergetőzés-félét is produkálnak. 

Igen, közeledik a tavasz! Már nem fagyoskodok éjjelente, simán csak hűvös van. Már nem érzem úgy minden reggel, hogy be kell kapcsolni a kis melegítőt a fürdőszobában, hogy langyos környezetben tudjak átöltözni. Már nincs vaksötét amikor 6-kor csörög az óra, sőt, mire 7 után nemsokkal elindulok munkába, teljesen világos van, ragyogó Nappal a horizonton :)

A héten megvettük a jegyeket. Szeptember 15-én este repülünk, 16-án délelőtt 10 tájban landolunk és Zürichben szállunk majd át. Nemsokára indulunk!!!

És így néznek majd valakire a kis baglyok a bokorban, ha megnőnek (sponsored by google):