Június 30 - július 6

Tudom, tudom, nagyon el vagyok maradva a bejegyzésekkel, de mentségemre legyen mondva, hétköznap este nem igazán tudok az írásba mélyedni a hazaérkezés-férjecskémmel beszélgetés-vacsora-mosogatás-tv nézés-fürdés-alvás programcsomag közepette. Hétvégente szoktam pótolni, de ha a hétvégém is zsúfolt és foglalt, akkor végképp semmi esélyem az írása. Az említett igen-igen zsúfolt hétvégéről a következő beszámoló ad majd részletes tájékoztatást :)

A szokásos langyosvíz hétvétköznapjaink mellett most is nyugis hétvégénk volt, kellemes napsütéses idővel és szuper hangulattal. Az éjszakák és a kora reggelek hőmérsékletét nem említeném, brrrr... Ha szeretne valaki velünk szörnyülködni, hogy mivel nézünk szembe éjjelente a szigeteletlen lakásban és a papírvékony ablakok mellett, az állítsa be magának Midrandot vagy Johannesburgot az okostelefon időjárás appján vagy keressen rá reggelente a neten :) Pretoria nem ér, ott mindig 2-3 fokkal melegebb van!

A hét kiemelkedő eseményei közé tartozik, az írói kedvem visszatérése mellett, hogy vasárnap délelőtt egyesével átnéztünk mindent a lakásban, hogy eldöntsük az adott darab sorsát: megy vagy marad, és ha marad, akkor eladjuk, kidobjuk vagy elajándékozzuk, és ha elajándékozzuk, akkor kinek, családtagnak, munkatársnak vagy a telken dolgozó munkásoknak.

A cuccok böngészése közben "akadtunk rá" az egyik elfelejtett grillezős kiegészítőket pl villákat, fogókat, kefét tartalmazó, feltekerhető/kiteríthető készletre. Mivel úgyis grillezni akartunk, André fogta, kivitte a szettet a kertbe és amikor elkezdte kitekerni, hopp, egy kis szürke cukiság pattant ki belőle. Háhááá, megvan a rosszcsont, akit lassan 3 hete kerestünk mindenhol, de sosem találtuk, csak a nyomát takarítottuk... Egy szempillantással később kiderült, hogy nem egyedül volt a csibész, a társát André szépen visszatekerte a tartóba, hogy kivigye a kertünkből, és ártalmatlanítsa... Szerencsére gyorsabb volt a kissrác és egy hatalmas ugrással a medencében landolt. Amikor André visszatért hozzá egy megnevezni nem kívánt eszközzel, addigra kiúszott a medencéből és befutott egy bokor alá. Tényleg nagy szerencséjük volt, mert már eléggé bosszantott minket a jelenlétük, olyannyira, hogy már irtót is vettünk amit hétfőn akartuk kihelyezni, és azt viszont nem élték volna túl. 

A másik egérke a kertünkben lévő bokorba ugrott, amit érdekes módon a kutyák bár végignéztek, nem lettek tőle (azonnal) izgatottak. Nagyjából fél óra múlva azonban hirtelen beindultak, kúsztak fel és alá a bokorban, futkostak a lakásban orral a földet túrva, és néha nagy szemeket meresztve ránk, hogy mi miért nem segítünk nekik. Ez mind rendben is van, de azért felmerül bennem a kérdés, hogy a nagy vadászösztönt, amit egy békés vakondtúrás, egy fénycsóva a falon és pár madárfaj simán ki tud váltani, azt a lakásban tanyázó és aktív egérkék miért nem indították be korábban.

Pedig, ha Astrix vagy Tessa felkutatták volna őket, biztos valami ilyesmivel találkoztak volna:

 A képet a Google szolgáltatta.