Június 2-8

Uh, huh, 40 hét! 40 néhol nehéz, de mindenképpen nagyon nagyon boldog hét!!! El sem hiszem, hogy már ilyen régóta itt vagyok. Tél végén jöttem ki, azóta volt tavasz meg nyár meg ősz is, és most újra ballagunk bele a télbe. Ez a tél-dolog töltötte ki szinte az egész hetet... az első napokban csak simán nagyon hűvös volt, aztán szerdától megérkezett egy hidegfront is, ami még lejjebb vitte a hőmérsékletet. Amikor csütörtökön reggel ébredés után, még az ágyban fekve láttam a lehelletemet, azt hittem, álmodok, de nem, amikor felkeltem akkor tudatosult, hogy ez nem álom, hanem a hideg-rideg valóság. Olyan hideg van hajnalban bent is, hogy látom a saját lehelletemet!

A hidegre való tekintettel csütörtökön elkezdtük éjjelre becsukni az ajtókat. Eddig a konyha és a szoba közötti ajtót kutyarésnyire hagytuk, hogy a bejárati ajtón ki tudjanak slisszanni pipilni, de mostantól mind a két ajtó zárva van. Az azóta eltelt pár napban nem volt belőle gond se kis barna ajándékcsomag a padlón, és persze Astrix és Tessa sem kívánkoznak ki a 3 fokos fűre hajnalok hajnalán. Este is sokkal fázósabbak, mégszívesebben bújnak hozzánk, mint eddig bármikor. Ha TV-t nézünk, akkor mind a kettő mellettünk/közöttünk van. André általában ülve vagy félig heverve nézi, én a vállának dőlve, Tessa vagy André másik oldalán, vagy kettőnk között, Astrix meg a térdhajlatomnál vagy a combomhoz simulva vackolja be magát. Nagyon cuki ahogy az forgolódik és még mormog is közben, teljesen ellágyulok tőle. Mondtam is már neki, hogy össze fogja törni a szívemet, amikor hazamegyünk és itt hagyjuk őket, de minden alkalommal heves farokcsóválás a válasz :)

A hideget és az élvezeteket fokozandó, a hétvégére lementünk a farmra, ahol mostanában -3, -4 fok van éjjelente. Ráadásul André szobája a leghidegebb a házban, mert azt süti a legkevésbé a Nap, el lehet képzelni, hogy milyen "meleg kuckóban" aludtunk pénteken és szombaton... Brrrrr! Három takaró alatt, tréningruhában és vastag zokniban, plusz én a biztonság kedvéért szombat éjszakára még sálat is tekertem a nyakam köré. André csak mosolygott rajta, de aztán vasárnap reggel egy köhögős rohamféle után beismerte, hogy lehet, igazam volt azzal a sállal :D

Kellemes kis hétvégénk kerekedett. Pénteken este már André anyukájával vacsoráztunk, aztán szombaton segítettünk neki a (volt) munkahelyéről hazacuccolni a saját dolgait. Hannetjie felmondott ugyanis, amit egyáltalán nem csodálok. A vérét szívták nap mint nap, és már elég idős ahhoz, hogy nyugdíjba mehessen. Ráadásul a farm eladását, az új lakhely keresését, a költözést, de még a bepakolást sem tudja az irodából távirányítással megoldani, úgyhogy az egészségét is szem előtt tartva, április végén beadta a nyugdíjkérelmét. Mi már egy ideje hallgattuk, hogy "majd ha felmondok", meg "ha majd már nem dolgozom", de nem hittük, hogy még az idén meg is valósul a dolog.

Szombaton vacsorára voltunk hivatalosak Lizellékhez. Nemsokkal 5 után érkeztünk, úgyhogy csak felvételről tudtuk nézni a nagyon nagyon fontos Dél-Afrika vs Világ 15 válogatott meccset. Nem volt rossz a meccs, de annyira jó sem, hogy ne a konyhában kössek ki, Lizellel és Hannetjiével beszélgetni. A meccs után elgurultunk a fűrészüzembe a pár napja érkezett fűrészeket megnézni. Lizelle és Willie a korábbi, egész jól menő bizniszüket lassan-lassan a fakivágás - faszénkészítés - az szénhez alkalmatlan faanyagból deszkakeszítés - a végtermékek szállítása profilra váltja le. Tavaly amikor megismertem őket akkor kezdtek neki a dolognak, már volt egy csomó fájuk, a szénégetéshez viszont nem volt még meg az engedélyük. Van itt egy törvény ami a nem őshonos fák kivágását írja elő - arról persze nem rendelkezik, hogy kell-e, és ha igen, akkor mit ültetni helyettük... Lizellék erre a szabályozásra építették az új üzletet. A kivágással kezdődik a sor, amit aztán felaprítanak, megvárják amíg kiszárad a melegben, majd szenet készítenek belőle, amit meg eladnak. Első találkozásunkkor már hatalmas tornyokban állt és száradt a fa, a nem megfelelőek pedig külön kupacban várták sorsukat. Akkor még az volt a terv, hogy a fenyőféléket és a vékony ágakat elégetik, mert úgysem lehet velük mit csinálni, és a kérdésemre, hogy "de miért nem csináltok belőle deszkát és adjátok el azt is?" csak legyintettek, hogy nem éri meg és úgysem fogja senki megvenni. A kérdésemet talán el is felejtették, de valamikor mégis felmerült bennük azóta, hogy talán nem kéne azt a sok fenyőt elégetni... Egy kis kérdezősködés és piackutatás után rájöttek, nem is rossz biznisz a deszkakészítés. A szénégetés ma már flottul halad, minden engedély megvan hozzá, a maradék fákból meg szépen lassan eladható mennyiségű deszka jött össze. Ehhez az üzletrészhez vettek most pár új ipari fűrészpadot. Szépen körbejártuk az összes gépet, Willie még be is kapcsolta őket, hogy meghallgassuk, milyen jó hangjuk van. És tényleg. Ha nem lett volna 5 fok az üzemben, talán mégjobban élveztem volna a dolgot :)

Vasárnap délelőtt André dolgait pakoltuk. Nagyon hatékonyak voltunk, majd 2 óra után egy jó nagy kupac használt ruhát, egy másik kupac később használandó, Budapestre vivendő ruhát, mindenféle szétválogatott, kidobandó vagy eladandó cuccot pakoltunk a pickup platójára. Mindezek mellé André anyukájától kaptunk egy kis fagyasztóládát is kölcsönbe, hogy amíg haza nem indulunk, legyen hol tárolnunk a birkát ami még mindig ránk vár gusztusos szeletekben és adagokban. Mivel a konyhában nem volt már hely a ládának, a lakószobában helyeztük üzembe. Szerencsére nagyon csöndes kis berendezés, nem is lehet észrevenni, hogy egy szobában élünk-alszunk vele. Persze amikor bekapcsoltuk akkor berregett kicsit, olyannyira, hogy Tessa 10 percenként szaladt oda hozzá körbeszagolni, hogy mi ez a zaj és mi ez a láda és különbenis, ez eddig nem volt itt! Cukin ült előtte és a fejét mókásan forgatva szagolta, hol közelről, hol tisztes 40 cm távoltságból :)

André csütörtökön az alábbi képpel próbálta tudtomra adni, hogy mindenki csak rám vár és unatkozik otthon, végezhetnék már a munkával :)