Május 12 - 18

Mindig, mindenből van egy első, ahogy a pickuppal való munkába menésből is! Megizzasztott az a pár km amit André cégétől az irodámig tettem, hiszen sosem vezettem még a kocsiját nélküle, és az is régen volt, amikor egyáltalán vezettem azt. A kicsi Micrából a gigantikus Hiluxba ülni elég sokkoló volt, és nem csak a pedálok eltérő keménysége miatt. Háromszor akkora ülésmagasság, másfélszer szélesebb és hosszabb kasztni, a lóerőkről nem is beszélve. Szerencsére nem hajtottam át senkin és nem löktem le őket a járdáról, és találtam olyan parkolóhelyet is, ahova biztonságosan be tudtam állni. Értsd, nem parkolt mellettem senki sem :) 

Koradélután kaptuk vissza a Micrát 1300 Rand ellenében, és ebben csak egy átvizsgálás, olaj- és szűrőcsere plusz munkadíj van benne. A kuplunghoz nem nyúltak hozzá, de a szerviz tulajdonosa szerint igen hamar ki kéne cserélni azt is, mert már nagyon ramaty állapotban van. Ezt én is megerősíthetem, egyre gyakrabban csúszik a kuplung és berren az autó oda nem illő módon. Nem lesz olcsó mulatság, és legalább 2 hétig tart majd, de most már nem halaszthatjuk tovább a cserét.

Azért nem várhatott estig az autócsere, mert Andrénak szüksége volt a pickupjára még aznap délután, messzi déli vidékekre ment építkezést látogatni Johan nevű kollégájával. Egészen szerdáig nem is jött haza, megint egyedül, javítok, a kutyákkal hármasban maradtam. Az útnak, mint kiderült, nem sok értelme volt, mert a beharangozott hibák, amiket ki kellett volna javítaniuk a kerítéseken és a biztonsági rendszereken nem is hibák voltak hanem vagy maga a dizájn része, vagy a dizájntól eltérve plusz kényelmet szolgáltak, csak éppen a terület tulajdonosok nem voltak ezzel tisztában... A több mint 15 felsorolt kritikus problémából mindössze 3 szorult ténylegesen javításra. No komment. Annyiban hasznos volt az út, hogy André hozott fincsi chilis szárítotthúst a harrismith-i hentestől :) 

Szerdán jelentős dolog történt a blog életében, cikkem jelent meg a Határátkelő blogon, ahonnan rengeteg olvasó özönlött ide. Több mint 2300 letöltés 24 óra leforgása alatt, hihetetlen szám! A korábbiakhoz képest azóta is magas az olvasottságom, napi 25-45 olvasással, a Facebook oldalamon pedig 80-nál jár a lájkszámláló. Mindeközben egy újabb kedves olvasó tisztelt meg a saját történetével, így már két olyan emberrel is levelezek akiket sose láttam még de az irományaim alapján érdemesnek tartottak arra, hogy irjanak, megosszák életük egy szeletét, kérdezzenek és aztán újra írjanak. Nagyon köszönöm nekik a bizalmat! Az említett cikk maga 7743 letöltésnél jár és itt olvasható: http://hataratkelo.blog.hu/2014/05/14/szerelembol_del-afrikaba

A névnapomat igen ízletes steak vacsorával ünnepeltük csütörtökön a közeli Grey Owl Spur-ben. Bár hadakoztam a steakem végével azért egy fél adag brownie még simán lecsúszott :) 

Szombaton a szokásos bevásároló körút alkalmával elmentünk átvenni az új bankkártyámat is. Míg én a sorban álltam, André "bemegyek a bankomba beszélni velük" címmel a másik irányba kanyarodott. Semmi különös nem volt ebben, hiszen tényleg abba az irányba kellett mennie, de a bejelentéssel ellentétben egy boltba ment a névnapi ajándékomat megvenni. Mint kiderült, több üzletben járt már, és eredetileg egy Jamie Oliver márkájú tésztalapító és szeletelő/csíkozó gépet szeretett volna venni, de a JO-s cuccok mind elfogytak, a teljes országos készlet, úgyhogy "csak" egy eredeti olasz gyártmányú gépet kaptam, reméli nem baj :) Nem, hát persze, hogy nem, a tésztagépet már nagyon nagyon szerettük volna mind a ketten megszerezni, olyannyira lenyűgöző látvány ahogy a főzős műsorokban pikkpakk összedobnak egy ebédre való lasagnét vagy tagliatellét. A gép csak lapít és szeletel, kézi tekerős és a tésztát is nekünk kell összerakni, de már nagyon vágytunk rá. Mert megérdemeljük!

Nem nézünk egyébként sok TV-t, és az is leginkább csak rögbi, Master Chef (amatőrök, brit kiadás) és Hell's Kitchen. Néha autós műsort is nézünk, valami Gas Monkey Garage-t az amcsiktól, meg a brit Top Gear-t. Bolondok a britek, nem kétség :D Persze van, hogy becsusszan 1-1 film, de sokkal kevesebb mint pl tavaly amikor megérkeztem. A kevesebb filmnézés oka, na nem mintha azelőtt folyton filmeket bámultunk volna, hogy rögbiszezon van, és az XBox Kinect szenzor nyújtotta aktív játékok meg a könyvek amiket mostanában olvas, jobban vonzzák Andrét, mint egy-egy film. Nyilván belefutok jó filmekbe is, olyanokba amiket típusukból vagy a témából kifolyólag azelőtt zsigerből elutasítottam, de hát ez van, puhulok :)

Vasárnap vendégeink voltak, Elmarie a kollégám és Piet a férje személyében. A menü paprikáscsirke nokkedlivel és reszelt, fokhagymás uborkasalátából állt, édességnek pedig Elmarie hozott malva pudinghoz hasonló sütit. Nagyon ütemesen telt a nap, reggel takarítottunk, aztán feltettem a csirkét főni, André bekeverte a nokkedlitésztát, és mire az előkészületekhez használt edényeket is elmostam, hogy a pici konyhában ne ússzon a mosatlan és valamennyire rendezettnek tűnjön, tökéletes időzítésben meg is érkeztek. Jó ötlet volt őket meghívni, nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, alig akartak elindulni! Elmarie teljesen odavolt az egész ebédért, hogy mennyire finom, hogyan tudná elkészíteni, és a nokkedli, hát az mégolyanfantasztikusabb, majd megpróbál szaggatót venni valamelyik boltban. Mondtam neki, hogy elég kevés az esélye a szaggató helyi beszerzéséhez, de tántoríthatatlan. Teljesen megértem, én simán ellenék nokedlin hetekig :)

Kicsivel 5 előtt aztán utóba ültek, szerencsére, mert 5-től Master Chef elődöntő ismétlés volt, amit az eredeti sugárzási időpontban nem tudtuk nézni, mert André nem volt itthon, én meg nem nézem nélküle. Ez valami amit együtt csinálunk/nézünk a kezdetektől, és bár nem zavarná, nem akarom nélküle megnézni az epizódot.

Nem tudom mikor írtam utoljára, de nagyon boldog vagyok. Igen, van egy csomó dolog ami lehúzhatna, rengeteg, de nem húz, mert André mellettem van és ez gyógyír mindenre <3

Díszítésnek a botanikus kertből származó egyik szépséget teszem ide, rengeteg volt belőlük aznap: