Április 21 - 27

Nagypéntek mellett Húsvét hétfő is nemzeti szabadnap, olyannyira, hogy a helyiek szerint a Húsvét fontosabb nap, mint pl a Karácsony, azon egyszerű oknál fogva, hogy míg a Karácsony nem szerepel minden vallás naptarában, legalábbis nem egyszerre, Húsvétkor szinte mindenkinek van valami fontos ünnepelnivalója. Ezen a hosszú hétvégén a fél ország autóba ül, és zarándokhelyekre, templomba, vagy egyéb fontos helyekre megy. Ilyenkor még azok is csinálnak valami vallással kapcsolatos dolgot, akik amúgy nem igazán tesznek egész évben semmit. 

Népvándorláshoz hasonlatos felfordulást okoz a legnagyobb fekete vallás, a Zion Christian Church (http://en.wikipedia.org/wiki/Zion_Christian_Church) minden évben a húsvéti nagyhétvégén tartott gyűlése, amin általában 4-5 millió látogatót regisztrálnak. Ennek megfelelően aki csak teheti, megpróbál távol maradni az utaktól, a forgalmat és a baleseteket elkerülendő. A "vasárnapi sofőrök" a gyakorlott vezetőkkel így is rengeteg balesetet okoznak, csak pénteken és szombaton délig több mint 150-en haltak meg az ország területén. 

Mi sem terveztünk messzire menni, csak egy tőlünk kb 5 km-re lévő lovas parkba a Nissan lovas hétvége hétfői műsorát megtekinteki, de aztán olyan kellemesen nyugodtra sikerült a reggel, hogy végül nem volt kedvünk kimenni a kiskertünkből se :) Reggel André megtalálta az étkezőasztalra "rejtett" ajándékkosarat amit magunknak készítettem. Szó szerint ajándékkosár, mert az esküvői sziromszórós kosárkába tettem két csokinyuszit és egy kis csomag zselébabot (jellybean) egy marék fareszelékre. A kis kosárkától régi emlékek, húsvéti történetek jöttek elő, plusz egy bocsánatkérés féle, mert ő nem is gondolt ilyesmire, még csokira sem, mert ők már régóta nem csinálnak ilyet, stb stb. Mondtam neki, semmi probléma, de nálunk ez a módi. Meséltem a locsolkodásról és az otthoni szokásos családi húsvétozásról, felkészítettem, jövőre neki is locsolóverset kell majd mondania. A beszélgetéstől kicsit el is szontyolodtam, mert hiányzik a család, a közös sonka-tormázás, Nagymama fánkja, Anyu főztje, huhh már nagyon rég láttam őket...

Andrénak sajnos a szünet ellenére is dolgoznia kellett egy riporton, amit a reggeli beszélgetés után leült befejezni. Amíg ő dolgozott, addig én a bloggal foglalkoztam, aztán pedig begyújtottuk a tüzet. Csirkét és birkafarkakat grilleztünk, nagyon fincsire sikeredett megint. Szerencsére a legutóbb amikor birkafarkakat szereztünk, nem csak egy kis adagot, hanem majd 30 darabot kaptunk, amit 4-es csomagokban tettünk a fagyasztóba. Kincsként tekintünk a készletre, mert ezt itt a környéken nem lehet kapni, Mark is Kimberleyből hozta nekünk, ahol külön rendelte a felesége a hentestől. Ünnennapra ünnepi lakoma jár, felolvasztottunk hát egy adagot :) 

Kedden minden visszatért a munkás napok kerékvágásába. Semmi extra nem történt, se kedden, se szerdán, mígnem csütörtökön Andrééknál beütött a krach és amiatt egész éjjel dolgoznia kellett egy összefoglalón. Az egész éjjel szó szerint értendő, semmit sem aludt, csak reggel 5-kor lezuhanyott és ment dolgozni megint. Komolyan aggódtam érte egész pénteken, de különösen délután, amikor még mindig a munkahelyén volt, hiszen mégiscsak több, mint egy napja nem aludt akkor már. Délután 5 tájban ért haza, átöltözött, majd leült a kanapéra TV-t nézni, mondván, megvárja, míg hazaérek. Alig egy órával később amikor a lakásba léptem, Kungfu Panda kiképzése épp befejeződött és Sifu mesterrel a borsókon hadakoztak, de aztán kikapcsoltam a DVD-t az első sikertelen ébresztési kísérletem után. A harmadik próbálkozásom már este 9 körül volt, ismét eredménytelenül. Majdnem 12 órás alvás után, reggel fél 5-kor ébredt fel André, hogy aztán engem is felébresztve visszaaludjon mellettem még pár órára :)

Szombaton viszonylag későn indultunk bevásárolni, viszont annál boldogabban, hiszen ismét fizetés érkezett a számlánkra. Na jó, már pénteken reggel megkaptam az sms-t (reggel 7-kor és nem hajnalban, mint otthon szokás, teljesen le voltam hangolva, hogy már megint elfelejtettek pénzt küldeni), de a sok izgalom miatt nem tudtam neki igazán örülni. Vasárnap sem csináltunk semmi különlegeset, pihentünk, grilleztünk, olvastunk, hallgattuk a madarak csicsergését.

Bár rettentően hiányzik mindenki, és irigyen nézem a Facebookon a szép tavaszi képeket, nagyon nagyon nagyon boldog vagyok. Minden nap mosollyal kelünk, és elégedetten térünk nyugovóra, még akkor is, ha napokig kellett hallgatnom, hogy nem hagyom a nyulat megbontani csak nyúlkakival etetem őt :D