Február 24 - március 2

André nélkül továbbra sem túl mókás, még akkor sem, ha olyan dolgok történnek mint pl hogy kézhez kapom a szerződésemet. Egészen csütörtök estig nélkülöznöm kellett a társaságát de aztán a maradék három napot együtt töltöttük az úton meg a farmon. 

Hétfőn elküldtem a céghez a nagy nehezen megszerzett bankszámlaszámomat. Egészen szerdáig kellett várjak a válaszukkal, de kárpótlásul nem csak egy ajánlatot hanem magát az egész szerződést elküldték. Aláírva. Annyi dolgom lett volna, hogy kinyomatassam, én is aláírjam és beszkenneljem, mert ugye itt minden lakás alaptartozéka a nyomató és a szkenner... Andrének amúgy van egy kombinált masinája, de azt mindig magával viszi az újtaira, szóval péntek reggelig kellett várnom arra, hogy kiderüljön, nem tudjuk kinyomtatni a papírokat valami formátum probléma miatt. Ekkor már a cégtől is érdeklődtek, hogy mikorra tudom visszaküldeni az anyagot, de a sikertelenség miatt végül egy hétfői személyes aláírásban állapodtunk meg. Ennyit a munkáról. 

A héten elköltöztek a szomszédok. Nemcsak Jeannette és Mike távozott a lakók sorából, de legeslegnagyobb sajnálatunkra megszabadultunk a bolond Pietertől is. Főleg Mike és a zenéje fog hiányozni, meg a tudat, hogy ő van a szomszédban. Rögtön szombaton már be is költöztek az új szomszédok, amit nem tudtunk, mert a farmon voltunk, úgyhogy vasárnap szépen beparkoltunk a helyükre :) Épp mikor hazaértünk bukkant fel Jonathan és Denise egy számomra ismeretlen pickupban, ami pont úgy nézett ki mint bolond Pieter pickupja. Kerekedett is a szemem eléggé amikor Andrét láttam "Pieterrel" dumcsizni. Jót derültünk aztán mindannyian amikor kiderült, hogy csak Jonathan jött ellenőrizni, a hátsó ülésen a gyerekekkel, hogy Pieter eltűnt-e végre. El.

Mindig is tudtam, hogy egy jó könyv teljesen fel tudja borítani a napomat és ha elég hosszú, akkor a hetemet is, és jelentem ez az angol könyvek esetében sincs másként... Kezembe került ugyanis az Éhezők viadala trilógia. Letehetetlen. Komolyan. Kedden és szerdán éjfélig olvastam, annyira jók a könyvek. De nem is baj, hogy fent voltam ilyen sokáig, mert így is hatalmas ijedtséget okozott a kutyák éjféli ugatása. Teljesen megvadultak mindkét éjjel, ugattak, futkostak, szerdán még az ablak felé nézve a hátsó lábukra állva ugráltak is. Valószinűleg mászkált kint valaki az udvaron. Szóval nem baj, hogy nem aludtam, mert ha alvás közben rendezik a műsort akkor tuti szívrohamot kapok. A nagy ugatás után teljes védelmi üzemmódba kapcsoltak a kutyákok, olyannyira, hogy a köhögésemre is odajöttek szimatolni meg csóválni :)

Pénteken reggel autóba ültünk, és egy tőlünk északi irányba 2 órányira lévő leendő építkezési helyszínt látogattuk meg. André arra volt kíváncsi, hogy a fényképek és a rajzok mennyiben fedik a terepi valóságot, ugyanis a legutóbbi kerítések esetében volt, ahol dupla annyi anyagot kellett beépíteni mint amennyit terveztek... Most kivételesen egyeznek a tervek és a valós terepviszonyok, nem kell extra oszlopokat gyártatni a jövő héten. Hazaérve az előre előkészített csomagokkal és a kutyákkal megpakolva Kroonstad felé vettük az irányt. 4-kor be is toppantunk a fél 4-es időpontunkra az ügyvédhez. Nem volt már időnk a farmra beugrani a kutyákat letenni, úgyhogy az autóban hagytuk őket vigyázni a csomagokra meg egymásra is :) Nem sokáig voltunk az ügyvédnél, de az mégis olyan hosszúnak tűnt számukra, hogy nagy örömükben alig tudtunk tőlük beszállni az autóba. No de mindenkit megnyugtathatok, André nem fogja a fél lakáshitelemet az esküvő után átvenni tőlem mert az csak és kizárólag az enyém marad :)

Hogy segítsek egy kicsit, szombaton én főztem az ebédet mindenkinek. Előtte mentünk pár kört a városban, voltunk bankban meg vásárolni is. Hatalmas tömeg volt az utcákon mert elseje lévén mindenki aznap vagy előző nap kapott fizetést, és elsején utalják a nyugdíjakat is. A banknál például nyitás előtt 10 perccel még csak 10-en álltunk sorban, de amikor 5 perc múlva kijöttünk már hosszú kígyózó sorokban tolakodtak az emberek, bejutásra várva. A fizetés utáni hétvégéket pay weekendnek hívják, hagyományosan ez a legmozgalmasabb és legkeményebb hétvége mindenhol. Hatalmas sorok, tülekedés, zsivaly, mondhatni káosz jellemzi. Tömegfóbiásoknak kész horror. 

André anyukájának születésnapjára egy csomag bombont és egy vasárnapi menüt adtunk. Nagyon finom csirkemájas-grízgombócos leves, gombás-csirkés sütőben sült tészta és szuperfinom Oreo torta került az asztalra. Hannetjie teljesen elérzékenyült a gondoskodástól, nem szokott hozzá, hogy főzzön neki bárki is bármit ajándékba :)

Felhívnám a figyelmet, hogy ez volt a huszonhatodik hetem itt Dél-Afrikában, immáron fél éve élek itt!