Január 27 - Február 2

Hétfőn semmi. Kedden semmi. Szerda hajnalban pedig irány Kimberley! Najó, valójában csak csütörtökön délután érkeztünk Kimberleybe, de addig is sok sok sok 100 km-t tettünk meg, DNY-i irányban Johannesburgtól. Szerdán hajnali 5-kor csörgött az ébresztő és 6-kor már pattantunk is a kocsiba. Kutyák az ölbe, csomagok meg hátulra, a több guriga durvábbnál durvább szögesdrót henger mellé. A kutyák csak Kroonstadtig voltak velünk, fél 9-kor kiszállítottuk őket a farmon. 

Első állomásunk Middelburg - EC, gugli térkép szerint 7 óra, 760 km. A Kroonstadti megállónak és a nagyon komoly, az út utolsó harmadán végig ömlő eső lassító hatásának köszönhetően nem 7 hanem 9 óráig tartott az utunk, amiben jelentem, három tankolás és egy 30 perces ebédszünet is benne van. Olyan sűrűn estek a hatalmas esőcseppek, hogy le kellett lassuljunk 60 km per órára a balesetveszély miatt. Middelburg után 40 km-re van a torony amit csudakerítéssel kerítenek körbe Andréék, itt majd 2 órát töltöttünk el. Mivel itt nem volt szabad a kocsiból kiszállnom, és a zuhogó eső miatt nem is akaródzott, elpusztítottam egy HVG-t. Innen Noupoortba mentünk, szintén torony körüli kerítésépítést ellenőrizni. Plusz 50 km. Végállomás De Aar-ban, plusz 120 km. Az Obrigado panzióban szálltunk meg, nagyon kellemes kis hely. Ha valaki De Aar-ba vetemedik, kifejezetten ajánlom a helyet. Nem is olyan rossz ötlet amúgy arrafelé menni, mert a közeli városkák összefogtak és elég szép füzetkét raktak össze a látványosságokról. Van itt minden, vizilópark, maláj tájház, kézműves akármi, templomok. És valóban, kicsit olyan a környék, főleg a kisebb városkák, mintha megállt volna az élet. Régi tipusú házak, templomok, farmbejáratok, nagyon cuki környék. 

Csütörtök reggel André megkegyelmezett és csak 5:40-kor csörgött a vekker :) 7-kor már a reggelizőasztalnál ültünk, majd a De Aar melletti helyszínt néztük meg. A torony "nincs messze", és tényleg, légvonalban csak 5 km a várostól, de majd 20 km földutas zötykölődés mire egyáltalán a toronyot viselő hegyecske lábához ér az ember. Fantasztikus elveszett vidék ez, ha nem tudom, hogy Dél-Afrikában vagyok, akkor simán elhittem volna a Prérit is vagy valami misztikusabb amerikai helyszínt. A domborzat is igen tetszetős, sok lapos semmi sok asztal simaságú heggyel (képek a galériában), változó szárazságú növényzettel (a tök száraztól a mintha a múlt héten esett volna egy kicsit az eső-n keresztül a juhéé megint zuhog-ig). Innen a Britstowntól 25 km-re lévő toronyhoz vezetett az utunk, újabb 75 km. Britstown után pedig most már tényleg Kimberley felé vettük az irányt, 4 tájban meg is érkeztünk, plusz 270 km. Errefelé a táblás laposokat felváltotta egy másféle, de szintén lapos típusú domborzat. Több esőt is láttunk, a növényzet is zöldebb volt egy picit. Na és persze nagyon nagyon meleg és fülledt naplemente előtt...

A Kimberley-i irodavezetőnél, Marknál szálltunk meg. Van két cuki gyereke, 1,2 és 4 évesek és potom 60 perc után a nyakunkban csüngtek :) Vacsorára grilleztünk, amit majdnem elmosott az eső, de szerencsére már korábban kifeszítettek egy sátorponyvát a grill alkalmatosság fölé, így az eső 20-20 cm-re körben elkerülte a tűzteret. Pénteken délelőtt kicsit unalmas volt, mert csak 11 után undultunk el a következő helyszínre (Du Toits), ami Bloemfonteintől 70 km-re van délnek. Ez az út kb 500 km volt oda-vissza. Nagyon szép környéken épült a torony, olyan sziklás hegyen amit nem visz a legdurvább beton/szikla/aszfalttörő beredezés sem, és ez egy picit most hátráltatja a munkát. Itt is nagyon jó képeket készítettem, a koponyás kerítés pl itt készült.

Szombat délelőtt a helyi Nagy Lyukat, a híres-hírhedt Big Hole-t és a köré épített skanzent tekintettük meg. Nagyon szuper kiállítást láttunk megint, videóval, vasbeton kilátóval, bányászati körülmények bemutatóval, történeti ismertetővel és nem utolsó sorban, egy igen alapos gyémánt tárlattal. A múzeumról lásd a Kimberley's Big Hole bejegyzést. Délután Kroonstadtba mentünk, 380 km "csak". Estére a vendégeim is befutottak, és egy nagyon kellemes és jó hangulatú grillezést csaptunk. Különleges hús is került az asztalra, olyan, amit még én sem ettem. Az egyik dél-afrikai húsbirkának elég húsos és zsíros farka van, amit itt csak stílusosan kalahari prowns-nak hívnak. Tényleg fenséges étek, otthon majd felkutatok valami hasonló fajt e célból. A bőséges vacsora után Chris és André még a puskákat is elővették, bemutatni a házi arzenált :) A farmra bejutás igen érdekesre sikeredett, mert a napokban sok eső esett, alapos dagonyává változtatva a bejárathoz vezető 5 km-s szakaszt. Az önkormányzat is dobott egyet a dolgon, mert az érkezésünk előtti napon úgy döntöttek, itt az ideje rendbe szedni az utat, és ráküldtek egy útgyalut. De amikor a gyalu végzett akkor ismét eleredt az eső, príma frissen vágott felületet biztosítva a latyaknak. 

André anyukájának van egy disznója, Farkie. Egészen apróka korában kapták, kicsiny halódó röfike volt, ki akarták dobni de ő megmentette. Farkie azóta eléggé kinőtte magát és lett belőle egy fél méteres, kunkori agyarú kan. Farkie előző héten önállósította magát és kiszökött, úgyhogy most a farmon mászkál, és állitólag nem hagyja magát megfogni. Szerintem nem is próbálkoznak vele túlságosan komolyan, mert nagyon békés jószág, hadd turkásszon naphosszat. Farkie szívesen baktat az ember után ha az az ő területére téved, röffent boldogan amikor valaki megvakarássza a hátát és képes órákat a kapuhoz simulva napozni. Mesélték, hogy egyik nap az eső elől a kocsibeállóban keresett menedéket (nem, nem a saját óljában), hatalmas riadalmat okozva ezzel a már sötétben hazaérő anyukának. :)

Vasárnap a többiek már korán tovább indultak Pretoriába. Mi még maradtunk egy kicsit, csak ebéd után keltünk útra. Plusz 200 km. Este ismét együtt vacsoráztunk, és André megint alkotott valami nagyon finomat. Pedig most kivételesen nem is grilleztünk :)

Lelkesek és kitartóak ósszeadhatják a kilométereket egy kis hüledezésre.

Úton. Felbukkantak a hegyek Colesbergnél.

Csúcsos hegyek Middelburgnál.

Kilátás fentről, Noupoort.

Hegytetői köves idill, a háttérben nocsak, hegyek! Noupoort.

Lenézet a másik oldalon. Noupoort.

A bakkie és a vészes szögesdrót amire elég csak ránézni és már bele is akadsz. Noupoort.

Gólyák a friss zuhé után üdén ugráló bogarakat csipkednek. Noupoort és De Aar között.

Szép bogár amit alig tudtam lefotózni, olyan gyorsan futott mindig az ellenkező irányba, akárhogyan is kerülgettem. Aztán kiderült, jobb is, hogy nem értem utol mert arra aki túl közel kerül hozzá arra undi anyagot spriccel. De Aar.

Szuperbiztonságos kapulakat-lánc. Tényleg csak az tudja kinyitni akinek van valamelyikhez kulcsa. De Aar.

Kulcsra várakozás közben masírozott előttünk az úton ez a csodás csillogó vörös mizé. Kb 4 cm. De Aar.

A majdnem kész nagy mű és a kis torony. Ekkora hegyen nem is kell nagyobb. De Aar.

8 cm-s berregve repülő szépség. Alig mertem közelről fotózni, pedig nem is spriccelős fajta. Ráadásul folyton mozgott, sok elmosódott kép és kapálózó lábas hasfotóm van róla. De Aar.

Olyan hangya amit még André sem látott soha. Katonák és dolgozók ugyan így néznek ki, a különbség csak az, hogy a katonák feléd a dolgozók meg tőled elfelé futnak. Ez egy kb 1-1,5 cm-s példány. De Aar.

Nem kamu, minden sima és lapos. Fű sem sok nő. De Aar.

Vadnyugat vagy vaddél? De Aar.

A régi kerítéskapu. Ki itt belépsz... Du Toits.

A völgyben a fehér pontok a birkák. Igen, ott vannak fehér pontok. Du Toits.

Nem túl szégyenlős keresztforgalom. Legalább 30 cm. Du Toits.

Farkie egy kis simire várva. Kroonstad.

A kocsi melletti fűszálon napozott. Muszáj volt lefotózni. Kroonstad.