Január 6 - 12

Most, hogy André is visszatért a mintegy 2 hetes nyári pihenő után a munkába, gondoltam én is aktivizálom magamat, és az egy hónapja kész kerítésfalunkat lemázolom végre, hogy kész legyen a nagy fal és rendezni lehessen körülötte a környezetet is. A fal tövéből ugyanis a földet egy kis árokban elkotorták, apró halomsávot képezve a faltól kb 20 centire. A halmokon már kinőtt a fű, az árkokban meg semmi, eléggé béna látványt nyújtva számunkra. Hogy minden napra jusson valami jó, és ne purcanjak ki teljesen a melegtől sem, 4 részre osztottam a falat. Jó ötletnek bizonyult csak napi 2 órát foglalkozni a dologgal, sikeresen megúsztam mindenféle izomláz és tenyérbőr sérülés nélkül az akciót. Cserébe viszont kellemesen elfáradtam minden nap, a délelőtti festés és a délutáni edzés után úgy aludtam, mint a bunda. 

A szép egyenletesen és kitartóan festett fal eredményeképpen mind a tulajdonosok, mind az itt dolgozó munkások szemében ugrottam egy jó nagyot. A tulajok szerintem azt gondolták, hogy pár óra után megunom az egészet, a munkások pedig minden nap jöttek és égnek álló hüvelykujjal jelezték, nagyon tetszik nekik a munka és a haladás. Akkor volt csak igazán nagy ámuldozás amikor a fal melletti földet is elegyengettem az ásóval és a gereblyével, hogy végre rendesen nőhessen a fű. Az hogy valaki kedvtelésből festeget az még elfogadott dolog, de hogy önszántamból túrtam a földet, az már tényleg a meglepő kategória számukra. Az indok nagyon egyszerű, az itteniek nincsenek hozzászokva, hogy akárki magától, csak úgy mert miért ne, nem a saját farmján-földjén és nem kenyérkereseti célból ilyet csináljon. 

Kedden vendégünk is volt, André kollégája, Mark személyében. Csirkepaprikást készittettem tésztával, édességnek pedig tejszínes meggylevest. Életemben nem készítettem még meggylevest, mert azt Anyu sokkal sokkal jobban tud és otthon mindig ő csinálja, de ez olyan finomra sikeredett, hogy csak nna. 

A mázolás és a keddi vendégség mellett más érdemleges nem nagyon történt velem. Sokat emaileztem mert nemsokára jönnek hozzám látogatóba Magyarországról, meg mást is szervezgettem, de a szokásos háziasszonyos dolgokon kívül tényleg nem történt semmi említendő. 

Szombaton grilleztünk egyet, méghozzá egy igen különleges dolgot. Aprított és fűszerezett birkamájat vettünk birka hasfalhájba tekerve. Nyersen olyan látvány mintha agy lenne, de legalábbis valami furcsa hálóba tekert barna trutyi, de sülve már egyöntetű máj színe van az egésznek és nagyon nagyon finom. Főleg, ha leszámítjuk azt a füszert amit egyre inkább nem kedvelek, csak sajnos még nem sikerült azonosítani, hogy mi az, hogy elkerülhessem. 

André is jól van, sőt, egyre jobban, mert a fönökei világosságot kaptak és végre nem őt hibáztatják, hogy a gyár nem gyártja a galvanizáló meg nem galvanizálja időben a kerítéshez szükséges elemeket. A vele dolgozó csapatok is elég tapasztalatot szereztek a tavalyi év során a munkából, így már nem kell majd olyan sokat elutaznia, és ha megy is, akkor sem egész hetekre, hanem csak pár napra. Ahogy eredetileg a tervek szóltak.

A vízumomról még semmi hir, hacsak nem az, hogy már fél éve adtam be az eredeti kérelmet és a javítás is több mint két hónapja várakozik valahol a Home Affairs sötét bugyraiban. Vízum nélkül persze munkám sincs, de ebbe a kérdésbe nem is megyek bele mert csak kiakadok ismét azon, hogy 5 hónapja nem dolgozom és mennyire gáz ez az egész helyzet.

Ettől függetlenül még mindig nagyon jól érzem magamat és minden csudajó és heppihurrá :)   

Az illusztrációs képekhez igény esetén szívesen küldök megoldókulcsot bárkinek.