December 14-én szombaton ismét esküvőn jártunk, ezúttal André unokatesója, Trienie kelt egybe párjával, Francois-al. Trienie már egyszer volt házas, 10 éve halt meg a mérnök férje egy bányászbalesetben. Francois szintén volt már házas, és mindkettejüknek van két 20 +- 2 év körüli gyereke, 1-1 fiú és lány. A történetük nagyon szép, egy farmerbemutatón ismerkedtek meg évekkel ezelőtt, ahol mindketten a munkaadójukat képviselték. Trienie egy farmereknek hitelező cégnél dolgozik, Francois meg egy olyan hatalmas paradicsomtermesztő gazdaságban, hogy minden hipermarketben megtalálható a paradicsomjuk. Már pedig az nem kevés föld és nem kevés paradicsom. Francoisnak volt régen saját farmja is Botswanában, amíg az állam azt nem mondta neki, hogy szép a földed, add ide. Kösz. Na ekkor költözött ide Dél-Afrikába. (Ahol amúgy nem sokkal jobb a helyzet, de ez más bejegyzés témája lesz.)

Az esküvő egy nagyon szép farmon volt Ventersdorp közelében. A házasulandók barátainak tulajdonában van a farm, akik bevállalták, hogy barátságuk jeléül ingyen rendelkezésre bocsájtják a helyszínt. A farmon több mindennel is foglalkoznak, van egy kis homokbánya, meg növényevő vadállatok, még pár tehén, meg egy kis tavacska és pár faház. Az eredeti tervek szerint a már nem használt fejőházat takarították volna ki, és raktak volna bele asztalokat meg székeket. A tulajdonosok viszont annyira belelendültek a dologba, hogy elhatározták, a fejőházat nem csak kitakarítják, hanem teljesen átalakítják, fogadóházat építenek belőle, és ezentúl esküvőket is rendeznek majd a farmon. Trienie nagy napja előtt éjjel 11-kor még rakták a padlólapokat meg a csempét a wc-ben. A végeredmény egy nagyon szép, kellemes épület lett, ahol szerintem bárki szívesen esküszik majd. Szép kilátás nyílik a tóra, gyönyörű kertben tartható meg a ceremónia, és a kis faházakban a vendégek is elalhatnak. 

Mi csak a ceremóniára és a fogadásra mentünk, tehát szombat délutánra és estére, de nagyon sokan a családból már pénteken megérkeztek. Pénteken közös hússütés, szombat reggel közös reggeli, közös takarítás, díszítés, stb volt. Fél 4-től kezdtek el szállingózni a nem ottalvós vendégek. Mi olyan 1 tájban érkeztünk, de ahogy a többiek is, csak 4 előtt nemsokkal öltöztünk át szép ruhába. Vicces lehettem full sminkben, rövid farmerban és laza trikóban :)

A ceremóniát a kertbe szervezték, egy kis fém félköríves mizé alá, a felette levő ágról meg két hatalmas, gallyakból font szív lógott. A székeken szép fehér borítás, a fehér borításon pedig halványzöld szalagok voltak. A halványzöld amúgy végigkísérte az egész esküvőt. Francois és a gyerekek is ugyanolyan színű ingben/ruhában voltak, és a fogadás díszítése is halványzöld lett. A család sokmindennel szállt be az esküvőbe, egyikük a díszítést készítette, másikuk az édességeket, harmadikuk a fotózásért volt felelős, de még a ceremóniamester és a pap is a családból került ki. Ezt a feladatot Barrie kapta, Trienie testvére, aki az egyik a család három, esketési joggal is rendelkező papja közül. 

4-kor már mindenki tűkön ülve várta, hogy kezdődjék a móka. A menyasszonynak a család asszonyai álltak sorfalat, 1-1 szál fehér rózsával a kezükben. A virágokat aztán egy-egy puszi keretében Trienienek adták oda, ahogy haladt az oltár felé. Őt a fia kísérte be. A virágokat aztán Francois összekötötte egy szalaggal, amit pedig Trienie anyukájának adtak oda. Mit mondjak, nagyon nagyon megható volt az egész. A beszéd nem tartott sokáig, alig volt fél óra, imádkozással, hivatalos részekkel együtt. A gyürű felhúzása nagyon viccesre sikeredett. Francois fiának kellett volna a gyűrűket odaadni, aki amikor erre sor került volna, ijedt arccal elkezdte a zsebeit kotorászni. Persze mindenkinek kerekedett a szeme, hogy ez nem lehet igaz, jajj ne. A két fiút leszámítva mindenki feszült lett, akik nagy mosolyogva végül egy hatalmas fedett, fonott kosarat adtak Francoisnak. A kosár pedig tele volt papírfecnivel, és persze az alján a gyűrűkkel. Ekkor már mindenki nevetett, vagy sírt, ugye. Végül nagy mosolygások közepette elhangzottak az igenek és felkerültek a gyűrűk. A gyűrűk felkerülte után pedig eleredt az eső. Pici nyári zápor volt csak, pont elég ahhoz, hogy mindenki befusson az 5 méterre lévő fedett terület alá, és pont elég ahhoz, hogy a szentimentálisak még jobban elérzékenyüljenek, mert az eső az égiek áldásának tekinthető. A fedett rész alatt megtörténtek az aláírások is, majd a pár fényképezkedni ment. 

Nagyjából másfél óra múlva, amikor már mindenki fényképezkedett mindenkivel, a frissen befejezett épületben folytatódott a műsor a fogadással. Szépen díszített asztalok, kellemes hűvös és fincsi gyümölcslevek vártak mindenkit. A vacsoráig sok sok beszéd, köszönet, köszöntés, hiphiphurrá és viccesebbnél viccesebb momentumok váltogatták egymást. Ekkor már szépen illatozott az étel a teremben. Evés előtt Francois testvére, Mark mondott asztali áldást, ami nagyon szépre ugyanakkor mókásra sikeredett.

Maga az étel nagyon nagyon ízletes lett, a szolgáltató igazán büszke lehet magára. Az édességeket egy rokon, Tiandi készítette. Az összes cukorka, pudingféleség, sütike, de még az esküvői torta is az ő keze munkáját dícsérte. A tortát 9 tájban vágtuk fel. Utána tánc következett, amit nagyon nagy sajnálatunkra ott kellett hagynunk, mert haza kellett mennünk. A hírek szerint a fiatalok hajlani 4-ig buliztak :)