December 30 - január 5

Az év utolsó napjait végre eső nélkül, napozva, pihenve töltöttük. Hétfőn Johan és Tiandi, André unokatesója és felesége látogatott meg minket. Nagyon jó kis délutánunk volt, beszélgettünk, iszogattunk és kártyajátékot játszottunk míg sült a hús. Most kivételesen nem sima grillt ettünk, hanem fokhagymás lével oltott (szó szerint, hatalmas injekciós tűvel nyomtuk bele a finomra szűrt folyadékot), 3,5 órán keresztül a tűz felett forgatott birkacombot készítettünk. Volt hozzá krumplipüré, meg házi céklasaláta meg édes kukorcával töltött gemsquash. Ez egy Magyarországon nem ismert sárga húsú, öklömnyi tökféle, amit félbevágva, héjában főzve készítenek el, majd ízlés szerint raknak bele mindenféle tölteléket, és úgy kerül be a sütőbe. Az eredményt pedig kanállal lehet belőle kiszedni. Nagyon nagyon finom maga a tök is, viszek haza magokat, nagyon remélem, hogy kikelnek, hajtanak és termést is hoznak majd. Ha bejön, gazdag leszek :) Édességnek pedig túrógombócot készítettem, nagyon ízlett nekik is szerencsére. 

Kedden 31-én semmi extrát nem csináltunk. Délutántól hajnalig hallgattuk a kertben zajló partieseményeket, tv-t néztünk, éjfélkor pedig szokás szerint koccintottunk. A nagy nyugiban próbáltam blogot írni, de ha André is a lakásban van, valahogy nem megy az írás... Elsején szerdán szintén a pihenésé és olvasásé volt a főszerep, na meg persze a napozásé és a medencében való úszkálásé.

Csütörtökön régi tervünket valósítottuk meg, és elmentünk megnézni a Cradle of Humankind látványosságait. Ez egy világörökségi helyszín, ahol a terület kb 15 barlangjában a világon fellelhető ősember leletek jelentős százalékát találták. És mint megtudtuk, találják még ma is. Két fő helyszínen vannak programok, ide lehet kombinált jegyet is venni. Ezek állami területek, a többi barlangba magán úton lehet lejutni, ha le lehet egyáltalán. Voltunk egy egyórás túrán a Sterkfontein barlangban, ahol egy lezárt szakaszon még ma is leletbő feltárás folyik, illetve a Maropeng nevű hatalmas kiállítóhelyen, ahol a Föld, az Élet és az Ember kialakulását dolgozták fel nagyon szuper, interaktív formában. Erről a túráról külön bejegyzést is készítek majd, sok sok képpel és annál kevesebb beszéddel. Akit érdekel, addig is a  http://www.gauteng.net/cradleofhumankind oldalon nézelődhet. Itt pedig egy cikk egy tavaly novemberi friss leletről: http://www.southafrica.info/about/science/palaeoanthropology-081113.htm#.UtPeSLlBvbU

Még szerdán kaptunk egy meghívást egy másik unokatestvértől egy jó kis hétvégi grillezésre. A farm 2 órányi autókázásra van tőlünk, így egy kis tanakodás után, hogy menjünk-e egyáltalán, végül az utazás mellett döntöttünk. Most kivételesen nem az autópályát választottuk, hanem csak a sima főutakat. Emiatt bár lassabban haladtunk de sok szépet és sok új programötletet láttunk. Elmentünk a közelben lévő Hartbeespoort víztározó mellett, ahol az elmúlt 10 évben hatalmas településfejlesztés zajlott - már javában a település közepefelé jártunk mikor megjelent az első 10+ éves épület. Nagyon menő, gazdag vidék, egyes lakókomplexumok alpesi jellegűre lettek építve. Átmentünk magán a gáton is, nagyon szép a kilátás a lezuhanó víz oldalán. 

A farmon az elmúlt évek szárazabb idöjárása miatt elég kevés állatot tartanak, van pár tehén a borjakkal, pár bika, 5-6 strucc, vadon kószáló vad pávacsalád, na és persze az elmeradhatatlan vadállatok, mint pl a mindig mindenhol jelenlévő gyöngytyúk. Megérkezésünk után Gawie és Tereza autókázni vittek minket. A hivatalos indok az volt, hogy fáért megyünk, de valójában a fa szerzés közben teljes farmkörutat is tettünk. Szép zöld minden, bár az elmondásuk szerint nem sok eső esett eddig, ahogy tavaly sem. A vadállatok nagyon nehezen viselik a dolgot, sokuk elvetél a víz de leginkább az élelem hiánya miatt. Este a gyűjtött fából készült parázson grilleztünk, szombaton pedig nagyon finom kései reggeit főzött Tereza. Semmi extra, csak pap és boerwors, meg szósz, de nagyon jóra sikeredett. 

A délután második felében értünk haza, épp egy kezdődő szomszédi kertiparti elejére. Mi is becsatlakoztunk. Mike zenélt, ismét nagyon jól keverte a számokat, mi meg úsztunk a medencében, napoztunk, és társasoztunk. Nem sokáig tartott a buli, 10 tájban már elcsendesedett mindenki. 

Az utóbbi hetekben viszonylag sok új, André által még nem evett, otthon Magyarországon igen ismert ételt készittettem. Legnagyobb szerencsémre nagyon hasonló az ízlésünk, és mindegyik ízlett neki. Végre sikerült megfelelő túrót találnom amit egy kis trükközéssel príma túrógombóc alapanyaggá tudok alakítani. A sok lekvárbefőzés közepette vettem aprószemű sárgabarackot, amiből ízletes barackosgombóc készült. Az üveges meggy, ami érdekes módon made in Hungary, sikeresen meggylevessé alakult. Ugyanígy pipa a tojásosnokkedli és a birkapörkölt is:)  

Szép képnek pedig íme egy tenyérnyi méretű kaktuszvirág Gawie farmjáról: