2013. dec 18.

Esküvőn jártunk 1. - Nteseng & Selby

írta: Afrikaland
Esküvőn jártunk 1. - Nteseng & Selby

November 23-án szombaton esküvőre voltunk hivatalosak. Az egyik volt helyi kollégám, Nteseng ment hozzá a férjéhez, Selbyhez. Valójában már 10 éve házasok, de az "csak" egy törzsi jellegű esküvő volt, és most, mintegy szerelmük megerősítéseképpen, tartottak egy hivatalos eskűvőt is. Volt minden, szabályos ceremónia, pap, aláírogatás, virágszirmok, és hatalmas vendégsereg. Jó, hogy André is eljött velem, legalább nem árválkodtam egyedül a 150-200 vendég között, és így legalább már ketten erősítettük a fehérek összesen két fős táborát :)

Nteseng (a feleség) és Selby (a férj) egész napos eseményt tartottak. 10-kor kezdődött a rendezvény, a kertben épített féltető alatt tartották a hivatalos részt. A dél-afrikai törvény ugyanis az mondja, hogy akárhol lehet esküvőt tartani, ha van hozzá megfelelő esketési joggal rendelkező személy, minimum két tanú és ami nagyon fontos, épített tető alatt kell történnie. Nem, nem épületet írnak elő, sátor sem jó, hanem épített tetőt :) Visszatérve a délelőttre, sajnos nem tudtunk időben elindulni, mert Andrénak be kellett mennie a céghez mindenféle kerítésoszlopokat vételezni amit aztán később elvitt magával PMB-be. Pont a sziromszórás végére értünk oda (műanyag rózsaszín szirmokat szórtak), és majd negyed óra téblábolás után meg is pillantottuk az ifjú párt. Épp nagy fotózkodásban voltak, mindenkivel készült fotó, velem is, és a többi kollégaval is. Nagyon jó volt Ntesenget újra látni, tudom, hogy mennyire készült az esküvőre, és látszott rajta, hogy nagyon nagyon élvezi a helyzetet.

A fényképezkedés után autóba szállt a pár, és még sokan mások, és nagy dudálások közepette elugrottak a lakóhelyükre egy körre, hogy ha esetleg valakinem tudná, hogy összeházasodtak, akkor az is tisztában legyen vele ezentúl. Az elugrottak azért egy kicsit túlzás, mert az autópályán kellett menni vagy 20 percet. Mi is mentünk volna velük a konvolyban, de sajnos elvesztettük a fonalat, hogy akkor most merre is kell és mikor kanyarodni, így szépen visszaautókáztunk az esküvő színhelyére. Egy órába is beletelt, ha nem másfélbe, mire visszajöttek, nagyjából 1-kor kezdődött a következő programpont. Vicces volt amíg várakoztunk, mert egyedüli fehér vendégként mindenki jól megnézett minket magának. Az egyik kolléga, Alfred, készített pár képet rólunk, egy kislány pedig legalább 20 percig 0-2 méter távolságból stírölt minket. Párszor úgy nézett minket, mintha nem látott volna még fehér embert :) Ezen persze jót mosolyogtam magamban, aztán mintha André tudta volna min mosolygok, közölte, hogy simán lehet, tényleg mi vagyuk az első fakó emberszabásúak a lányka életében. Az biztos, hogy hiába kérdeztem tőle angolul, hogy mi a neve, meg hogy hívják, csak nézett nagy szemekkel. Na meg incselkedett, mintha bújócskáznánk. 

A szépen értsd bőségesen feldíszített fogadóteremben folytatódott a napunk, de előtte a füves parkolóból az ebédlő előtt felállított íves műborostyános kapuig az idősek és a férfiak többségének kivételével mindenki egy csoportba verődve, nagyjából egy ritmusra és mozgással, énekelve áttáncoltak. André sem látott még ilyet, valószínűleg valami áldásos tánc lehetett, mert akkora beleéléssel és figyelemmel énekeltek és táncoltak (najó, lépkedtek azonos irányba), hogy öröm volt nézni. Az ének se maga a tánc sem volt túlbonyolult, viszont több szólamot is ki lehetett hallani a kavalkádból. Közülük mindenki ismerte a táncot és az éneket is. Az íves kapunál újabb fényképek születtek, majd a menyasszony és a vőlgény között, nekik gratulálva végre befáradt a tömeg a terembe. Mi is kezet fogtunk velük, meg adtam nekik puszit. Mivel nekünk foggalmunk sem volt, hogy miért csődül a vendégsereg fele a parkolóba, és mert többen is ülve maradtak, mi is így döntöttünk. Ez egészen egy percig így is maradt, mire három gyerek nagy rohanva megjelent, hogy a férj anyukája a parkolóban vár minket. Mimimimi? Nem volt mit tenni, mi is oda mentünk, és mint kiderült, az Anyuka ezért hívott minket, hogy ne maradjunk le a táncról, meg amúgyis, olyan elveszettnek tűntünk a pálmák alatt az árnyékben. Ez igazán kedves gesztus volt tőle egyébként. 

A gigantikus teremben óriási kör asztalok voltak egymáshoz szerintem túl közel felállítva, bár így is alig fért be az összes asztal. Ültetési rend nem lévén fogtuk magunkat és leültünk az egyik asztalhoz. Szerencsére egyik már ott ülő sem panaszkodott, hogy mi is oda ültünk, bevallom, volt bennem egy kis félsz, hogy lesz valami ellenkezés vagy csúnya nézés, de nem. Mi már rettentő éhesek voltunk és alig vártuk, hogy ehessünk, de addig még hátra voltak a beszédek. A hitvesi pár egy hatalmas asztalnál ült egy külön emelvényen, akkora székekben, hogy az amúgy majd 2 méter magas Selby is kicsinek tűnt benne. Az első beszélő egy pap volt, mondott pár szót, gondolom szépet mert egy szót sem értettünk belőle. A pap után 5 beszéd következett, három barát, és 1-1 szülő személyében. A beszédek 70%-át szintén nem értettük, mert csak egy személy beszélt végig angolul, másik kettő keverte a saját nyelvét és az angolt, ketten pedig egy darab angol szót sem ejtettek ki a szájukon. A tömegnek ettől még szemmel láthatóan nagyon tetszettek az elhangzottak, kivéve azt a pár vendéget akik szintén nem beszélték azt a nyelvet. Az egyik hozzánk is fordult, hogy ti értitek? Mondom nem. Jó, mert ő sem  :) 

A beszédek után, de még evés előtt, felkérték az egyik idős asszont, hogy mondjon asztali áldást. Szerintem meglepte a felkérés, mert egy pillanatig úgy tűnt mintha vonakodna, meg ezt ekkora létszám esetén előre egyeztetni szokták, de végül szép kellemes hangon mondott egyet. Maga az étel nem volt valami jó, legalábbis szerintem nem esküvőhöz méltó, mintha menzán ettünk volna. André szerint nem volt semmi baja a kajának, csak nem a mi ízlésünk szerint főzték amit főztek. Nem ez az első eset, hogy ezt mondja és kezdem elhinni neki, hogy tényleg lehet valami ízlésbeli különbség köztünk és közöttük. 

Ebéd után, nagyjából 4 tájban hagytuk ott a társaságot. A nagy többség az árnyékban és az épületben pihenve várta, hogy a személyzet összetakarítson, és nekikészüljön az esti attrakciónak, azaz a grillezésnek :) Én nagyon élveztem az egész napot, érdekes és tanulságos volt. Készítettünk pár fényképet, érdemes megnézni a galériát. Külön felhívom a figyelmet a műanyag átlátszó székekre, valamint a szép menyasszonyra. Nteseng és Selby is csak úgy sugárzanak a boldogságtól.

 

Szólj hozzá

esküvő