Kutyával élni érdemes, gyorsabban száll az idő mint a képzelet :)

Mint már többször említettem, sosem volt kutyánk, és csak az elmúlt évben találkoztam velük először igazán közelről. Az első nagy találkozás rögtön a legelső farmlátogatás alkalmával történt, amikoris legalább 5 kutya rohangászott minket körbe már megérkezésünkkor. Volt ott mindenféle, kicsi, nagy, lassú, gyors, közepes, ugatós és nem ugatós is. Ledöbentettek és kicsit tartottam is tőlük, főleg a legnagyobbtól. A nap végére azonban hozzászoktam a jelenlétükhöz, és ők is hozzám. Másnap André már kijelentette, hogy én bizony kutyás ember vagyok, még ha nem is tudtam róla, ugyanis az összes kutyájuk imád, még a legbizalmatlanabb is rajtam csüng és a legtávolságtartóbb is folyton követ. Ez a kapcsolódás azóta is töretlen, akárhova megyek, ahol kutya van, megismétlődik. Ugyanígy csodálkozott André testvére az ő kutyáikon és unokatesója a sajátjaikon. Nem azért, mert emberevő kutyák, hanem mert nem szoktak senkit sem ilyen hamar a bizalmukba fogadni. 

Most két Jack Russellel, Tessával és Astrixszel pótolom a hiányos tudásomat, néha igen komikus helyzeteket teremtve mind magamnak mind Andrénak. A telken velünk élő többi kutya is kiváló tanulóterep, hiszen állandóan itt vannak, kikerülhetetlenül mellettünk és velünk. Eleinte minden újdonság volt, és még így egy hónap után is szinte naponta fedezek fel új apróságokat és nézem őket csodálva amikor pl csak az orrhegyük mozdul szaglás közben vagy borzolt tarkóval rohannak és ugatnak vagy hogy milyen érzékenyek egyes dolgokra vagy hogy milyen kifejezően tudnak nézni. Korábban is tudtam, de közelről látva megdöbbentő, mekkora karakter, külön egyéniség a két kutya. Sok boldog pillanatot okoznak nekem. Nem csak azért, mert velem vannak és így nem vagyok egyedül napközben, hanem mert szórakoztatóak és nagyon drágák is. 

Szőr: bár André felkészített, hogy kicsit kutyaszőrös lesz a lakás, arra nem számítottam, hogy ha 3 napig nem söprök fel, akkor utána egy teljes új kutyára való szőrmennyiséget találok. Szerencsére csak a földön van szőr, a bútorokon nincs, mert jólnevelt gyermekeink nem másznak fel sehova. Ellenben nagyon szeretnek ugrálni és hozzánk bújni, úgyhogy a ruhák, elsősorban a nadrágok és zoknik de a felsők nagy része is estére szőrös lesz. Eleinte zavart, mert koszosnak éreztem magamat, de már nem tűnik fontosnak.

Kutyanyomok: ha esik az eső és kimennek akkor pillanatok alatt tappancsnyomos lesz ez egész lakás. Ha nem esik az eső, akkor is, mert reggelente még harmatos a fű. Érdekes módon nem zavarnak a nyomok a földön, még akkor sem, ha előző nap mostam fel a teljes padlózatot. Inkább szórkoztató ahogy a hajópadlón tappancsnyomokban törik a fény. A ruhán már kevésbé boldogít a dolog, így ha nedves manccsal jönnek be, megpróbálom megakadályozni, hogy örömükben rám ugráljanak. Az esetek többségében sikertelen vagyok, bár ez javuló tendenciát mutat. Más nyomot nem hagynak maguk után, nincs csatak a vizestáljuk körül, nem szórják szanaszét a tápot, nem rágnak meg semmit a lakásban és nagyon tisztán tartják magukat.

Kutyahangok: egy hónap alatt se tudtam leszokni hogy ne mosolyodjak el amikor a fejüket rázzák és csattog a fülük. Szintén mosolyt csaló ha este a sötétben felkelnek és mászkálnak, apró karmaik kopognak a padlón. Evés után szoktak aprókat büffenteni, nagyon drága. Finoman mormognak vagy halk nyüszítésszerű hangot adnak ha simogatjuk, dögönyözzük őket vagy csak hemperegnek. Jellegzetes a lihegésük játék közben, összetéveszthetlen. Amikor esznek, hallom ahogy ropog a foguk alatt a táp még akkor is ha nem vagyok mellettük, és az apró lefetyelés ahogy isznak, priceless. 

Ugatás: Tessa a fő ugatós, minden ismeretlen zajt, mozzanatot megugat. Most már viszonylag csendes, de az elsö pár nap, hét kaotikus volt. Ahogy megismerte az itt lakókat, az utcai és a munkával járó zajokat, elcsendesedett. Persze még mindig képes arra, hogy vadul ugatva száguld ki a házból, de ha rájön, hogy azt amit épp ugat már ismeri, akkor azonnal elhallgat. Ha hosszabban ugat valamit akkor annak tényleg oka van, pl biciklis vagy gyalogosok a kerítés előtt, vagy idegen ember a telken. Simán rá lehet szólni, és akkor a helyzet súlyosságától függően abbahagyja. A bicajosok a súlyos kategóriába tartoznak, azok megugatásáról lebeszélhetetlen. Astrix viszonylag csendes, előszőr akkor hallottam amikor Tessa a műtét után csak feküdt egész nap. Mély érces hangja van, öregurasan lassan ugat, aranyos. Ha ő is ugat, akkor ott már tényleg van valami a levegőben, komolyan kell venni. 

Morgás: az ugatási vehemenciájával ellentétben Tessa nem egy morgós típus. Ha már nincs mit ugatni, akkor morogni se. Astrix viszont egész sokat morog, főleg más kutyákra. Rám/ránk sose morog. Viszont ha egy kutya megközelíti a bejáratot akkor morog, ha túl közel megy hozzá valamelyik másik kutya és épp nem szeretné akkor morog, és ha épp fürdetjük és felbukkan akárki akkor is morog. Ha dögönyözzük akkor is morog.

Kergetés: alapvetően minden élőlény biztonságban van, nem szoktak unalomból másokat megkergetni.Ez alól kivétel a légy, mert az finom, a macskák ha szaladnak, a bicajosok amikor tekernek, és persze egymást is szokták játék közben. A macskáknak szerencséje van velük, mert az ismerős példányokat nem kergetik. Az itteniek hajtásával kb két hét alatt felhagytak, de ha mégis nekiiramodnának, simán meg lehet őket állítani. A macskák is tudják, hogy általában semmi vész, így a feléjük rohanó kutyákra nem iszkolással hanem gubózással reagálnak már.

Nappal és éjszaka: nappal szabad a mászkálás, akár itthon vagyunk, akár nem. A bejárati ajtónkon van egy biztonsági rács, azon átférnek könnyedén. Ha elmegyünk itthonról akkor az ajtót résnyire nyitva hagyjuk, hogy ha szükségét érzik, a lakásban is fekhessenek vagy ehessenek. Éjjelre azonban bezárjuk őket. Ennek több oka is van, pl mert nem szeretnénk nyitott ajtó mellett aludni, vagy hogy ne csatangoljanak el, pihenjenek csak ők is nyugiban. Az éjjeli ürítéssel szerencsére nincsenek problémák, igaz, ezért mi is megteszünk minden tőlünk telhetőt. A lehető legkésőbb zárjuk csak be az ajtót és a legelső felkelő már ki is nyitja épp csak annyira, hogy kiférjenek. Az interneten talált cikkek alapján pedig este 7-kor de legkésőbb 8-kor elvesszük tőlük a vizet és a tápot, amit reggel azonnal visszakapnak. Egy esetet leszámítva nem is volt még problémánk. 

Vezényszavak: sosem voltak kutyaiskolában, mégis kíválóan megértenek egy csomó dolgot. Afrikaansul "beszélnek" elsősorban, de az angollal sincs probléma. A hangsúly különösen fontos. Hála nekik sok szót ismerek már, mint pl le, ki, marad, nem, jólvan, stb. Szerencsére hallgatnak rám is, néha egészen különleges dolgokban is. Én is meg tudom állítani őket a macska előtt akár csak 2 méterrel, abbahagyják az ugrálást, mennek, maradnak, csinálnak mindent amit mondunk nekik. Az ültetés az büntetésnek számít. Néha eljátsszák a süketet, és van amikor az első szóra csak (vissza)néznek, hogy biztos azt akarom-e amit mondtam. Ha valami nem tetszik akkor nem is kell azt mondani, hogy no, elég, ha hümögök nekik. Tökéletesen megfelel az is. Nagyon engedelmesek, nem csalnak a hátunk mögött pl ágyra ugrálással és simán hagyják, hogy kivegyem a szájukból ami benne van. 

Evés: bárány ízű száraztáp a napi menü, Purina gyártmány. Ez egész nap előttük van, akkor esznek és amennyit amikor csak akarnak. Nem akartam elhinni, hogy nem falják be a teljes adagot egyszerre, de nem, nem teszik. Astrix egész nap eszik, folyton eszeget. Ha valami történik, pl játék után vagy ugatás után akkor mindenképpen eszik, de amúgy fél óránként bekap egy két falatot. Tessa viszont naponta 1-2-szer eszik, délután 4 körül biztosan, akkor viszont a tál felett állva, percekig folyamatosan, vagy a tálból a tápot kiszedve és aztán azt a földről felcsipegetve. Szeretik még a legyeket és úgy tűnik, hogy az éjjeli lepkéket is, de csak ha még élnek. Ha én csapom le a lepkét az nem jó. Kívánatos falat még a rajzó termesz és pár másik rovar, valamint egyes alaposan kiválogatott fűszálak. A bogarakat nem szeretik, és a hangyákra sem mozdulnak rá. Amikor mi eszünk akkor nem kunyerálnak, még csak nem is bámulnak, hanem szépen fekszenek az asztal alatt vagy mellett. Ez André gondos tanításának az eredménye, egyrészt, sosem adott sem ő sem más nekik enni asztalról, másrészt, ha szépen viselkednek akkor amikor mi befejeztük az evést, ők is kapnak valamit. Ez a valami áltlában egy (vagy kettő) kutya jutalomfalat, vagy egy kanálnyi konzerv kutyakaja, vagy ha van, akkor egy kis birkacsont. A falatkákat szépen kell elvenniük tőlünk, Tessa két lábra álva, Astrix pedig ülve, egy mancsát nekünk nyújtva. Ha nem puha jutalomfalatról van szó, és nem esik az eső, akkor ki kell menjenek megenni. Ezt ők is tudják, nem is kell nekik még mondani se. 

Alvás: saját ágyuk két lapos puha párnából áll, amin egy kisméretű, könnyen mosható vékony pokróc van, körbefogva azokat. Ez igen praktikus, mert könnyű megigazítani és kiporolni, kimosni is. Régebben direkt erre a célra gyártott kutyaágyuk volt, azt nem tudom, hogy mosta André. Ezen kívül van még számukra egy összehajtogatott kék pokróc, vagy ahogy mi hívjuk blue, amire fekhetnek. Ezt szó szerint einstandolták maguknak. Pár nappal a beköltözésünk után bőszen pakoltam a lakásban, és a pokrócot amit csak később akartam a szekrénybe rakni, bénán raktam a kanapéra, így az lecsúszott a földre. Észre se vettem, és alig 5 perc múlva amikor fel akartam venni, már foglalt volt, Tessa mosolygott rám róla nagy farokcsóválva. Azóta a kék is az övék, szigorúan összehajtva. Ezt a két fekhelyet használják, egymást váltogatva. Az ágyukban ketten is elférnek, a kék egy személyes. Az ágyukból nem látni a miénket, ellenben a pokrócról premier plán lehet minket ellenőrizni. Este amikor besötétedik nem mozognak annyit, vacsora után max Andréval mennek ki dohányozni. Lámpaoltáskor már az ágyukban vagy a kéken fekszenek. Minden este külön jóéjt kívánunk nekik is, ami egy kis személyre szabott simogatásból és a lekker slaap kifejezésből áll. 

Ébredés: azt nem tudom, hogy ők mikor ébrednek, de azt tudom, hogy még nem keltem úgy világosban, hogy ne lettek volna már fent. André nagyon korán szokott kelni, ilyenkor kimegy dohányozni és kiengedi őket is. Odaadja nekik a vizet és a tápot is. Ha André nincs, akkor 6-kor kelek, kiengedem őket, és mivel semmi dolgom sincs, általában 8-ig vissza szoktam feküdni olvasni. Akármikor nyitom ki a szememet, az egyikük már tuti az ágy mellett fekszik, és amint észreveszik, hogy felébredtem, azonnal az ágy mellett teremnek és nyüzsögnek ezerrel. Felrakják a melső tappancsukat az ágy szélére és széles vigyorral szagolnak, megpróbálnak megnyalni. Úgy örülnek nekem, mintha ezer éve nem láttak volna. Ha én nyitom ki nekik az ajtót akkor nehéz dolgom van, mert teljesen megbolondulnak és alig jutok el a kilincsig a nagy ugrabugra közepette. Miután kifutották magukat, nagy robogva visszatérnek a szobába és megpróbálnak rávenni, hogy keljek fel. 

Játék: nagyon játékosak, mozgékonyak. Néha nagyon durva amikor egymással játszanak, futnak, morognak, harapják egymást. Tessa esetenként bevadul, ilyenkor Astrix egy kemény mozdulattal leállítja, vagy fordítva. Tessa szeret ugrálni és a kezemet harapdálni, elkapja, kicsit ráharap majd elengedi, hogy megint elkapja. Még sosem okozott fájdalmat. Astrix nem is annyira játszik mint incselkedik. Eléd jön, nyújtózik, hempereg, várja, hogy megérintsd, köyben morog. Eldobni semmit sem édemes nekik, mert nem hozzák vissza viszont szétrágják. Tessa el is ássa a maradékot. André szerint a ruhacsipeszek nincsenek biztonságban. Hatalmas hévvel tudnak mindenféle botot, erős rágócsontot hosszan, elmélyülten rágni. Eddig egy cipő se papucs nem sérült, de a széklábak, egyéb bútor elemek is karcolásmentesek. 

Napi tevékenységek: én általában a lakásban vagyok, olvasok, takarítok, főzök, mosok, vagy kint ülök a bejárat előtt és ott olvasok. Azokat a rövid időszakokat leszámítva amikor kirobbannak a kertbe ugatni, járőröznek, rosszalkodnak vagy épp kint napoznak, szinte az egész nap körülöttem zajlik. Szó szerint szemmel tartanak, a mozdulatlan kutya fekszik csak a szeme mozog technikával. Néha attól félek, hogy kifordul a szemük. Ha az ágyon vagy a kanapén olvasok, Tessa mellém simul a földön, Astrix az ágyukban vagy a kéken fekve őrködik. Ha az ebédlőasztalnál ülök és pl írok akkor az egyik tuti hogy az asztal alatt van. Ha a konyhában főzök akkor az ágyukról fekve néznek vagy mellettem nyújtóznak el. Van, hogy Astrix a teljes főzést aktívan végigkíséri, érdeklődve néz, mindent megszagol, és ha csak egy méter is odébb megyek, ő is odébblép. A konyhában kifejezetten figyelnem kell arra, hogy ha hosszasabb álldogálás után odébb lépek akkor nincs-e valamelyik mögöttem. Tessa szeret a lábamra feküdni amikor mosogatok. Ha kint olvasok akkor ők is kijönnek a fűre. A szék alatt vagy mellett de mindenképpen látótávolságban fekszenek ilyenkor. Ha mégis láthatatlanná válok, akkor felkelnek megkeresni engem. Délelőttönként napozni szoktak. Ilynekor kimennek és egyedül hagynak de biztos ami biztos 10 percenként Astrix bejön lecskkolni hogy minden rendben van-e. Bejön, rámnéz, néha megnyal, aztán visszamegy. Csínytevésből vagy futkosásból visszajövet gyakran zúdulnak a házba, körbefutva, játékos fejjel. 

Kontaktus: mindketten nagyon igénylik a fizikai kontaktust. Ez lehet egy szimpla orrhozzámérintés, egy nyalintás, egy szippantás. Rettentően fontos számukra a napi minimum egyszeri dögönyözés, amit arra is használok, hogy a kertben maradjanak a már nem szükséges szőrszálak. Ha hozzájuk szólok, akár csak annyit, hogy yes? farokcsóválás a válasz. Akárhova megyek, követnek. 

Fürdöszoba: ide tilos a bemenet számukra, amit nagyjából tudnak is. Legrosszabb esetben is csak 2 manccsal lépnek be, de ha csúnyán nézel, vagy hümögsz, azonnal tudják, hogy még két mancs se lehet bent és hátra lépnek egyet. Persze ilyenkor ártatlan szemekkel néznek, hogy naaaa Anyuuu dehiszen ez csak két mancs! Bár belépni tilos, az ajtóból nézelődni, szaglászni azt szabad. Ha nyitva hagyom az ajtót, érdeklődve figyelik pl ahogy fogat vagy kezet mosok, vagy André borotválkozik vagy takarítok és ha pl fürdéskor nem kilincsre zárom az ajtót csak behajtom, pár perc múlva bebújik egy orr a résen. Ha pedig becsukom az ajtót és nincs kint velük senki, akkor apró nyüszítésszerűséggel várják, hogy mikor jövök ki végre. Olyan még nem volt, főleg amikor egyedül vagyok, hogy ne feküdt volna legalább az egyik végig a bejárat előtt őrizve ahogy zuhanyzom. 

Konyha: mivel a lakásba a konyhán át vezet az út, nem tudom, de ha tudnám se akarnám őket kitiltani. Itt van az egyik sarokban a vizük és a tápjuk is. Sosem borították még ki a szemetest, sem rágták ki a táposzsákot. Ha főzök mindig mellettem vannak, vagy csak fekszenek vagy mindent meg akarnak szagolni. Hagyom őket szaglászni, lehajolva egy aprócska adagot megszagolhatnak amit aztán akár meg is ehetnek. Így derült ki, hogy szeretik a sósmogyorót, az almát, a sajtot és a paradicsomot is, viszont a teától tüsszögnek. Érdekes módon a citrom és a hagyma se favorit. 

Apró szösszenetek:

• Reggel van, már voltak kint futkosni, nem látom őket sehol. Lépek ki az ágyból, szemüveg még nincs rajtam, talpammal lépek oda, ahol a papucsomat egy órája se hagytam. A papucs egyszercsak megmozdul és egy Anya normális vagy nézés keretében Tessa pattan fel. Nem is vettem észre, hogy ott van... Azóta mindig alaposan körbenézek :)
• Reggel van, visszafeküdtem. Tessa nagy lendülettel robog vissza, Anya Anya gyere már szaglászik felém. Felé hajolok hogy lásson és megnyugodjon, mire egy hatalmas nyalintás éri az orromat és a szememet. Tanulság? Sose becsüld alá az ugró szuszogó orr és nyelv távolságot.
• Ezt Astrix is bebizonyította amikor játszottunk, és amikor vicsorogva az egyik szemfoga az államnak csapódott. Nem tudom melyikünk döbbent meg jobban, mert általában időben visszahúzom a fejemet.
• Sötét van, de az ajtó még nyitva nekik, nézzük a tv-t. Egyszer csak egy nagyon morgó, nagyon felálló szőrű, nagyon félelmetes Astrix bukkan fel a képernyő előtt. André kérdezi tőle, mi van? Semmi reakció, morog tovább csiga sebességgel közeledve. Hátranézek a kanapé mögé, mit látok? A szomszéd kutya néz velem szembe. Jópofa Astrix jött szólni hogy hívatlan vendégünk van.
• Vásárlásból hazérek, már vadul ugatva köröznek körülöttem a drágák. Kinyitom az ajtót erre mind a kettő bepattan az autóba örömében. Tessa az ölemben, Astrix a lábamnál nyüzsög tovább. Kellett pár perc mire ki tudtam szállni. Bezzeg ha autózni szeretnének menni úgy kell őket levadászni.
• Vacsora után beszélgettünk tovább az asztalnál. Nem keltünk fel, csak a székeket toltuk kicsit hátrébb. Kutyáék egy idő után rájöttek, hogy gazdiék bizony már nem esznek, de nem is adnak jutalomfalatot! Megoldás? Szép csendben gazdiék lába közé somfordálni és rettentően cuki módon és profin megvetően nézni. Működik!
• Este lefekvéshez készülődve már csak a jóéjt simi van hátra. Mind a két kutya fekszik már, odamegyek Tessához, szinte alig mozdul de mégis az oldalára gurul, Anyu simiiizzz nézéssel. Befejezem, Astrix felé fordulok, látom, tudja, hogy ő jön. Az egész kutya mozdulatlan, csak a farka csóvál veszettül. Ezt minden nap képesek eljátszani. 
• Tessáért ketten mentünk a kórházba. André vezetett, én meg tartottam az ölemben a még félig kábult kutyát. Minden baja volt, így helyet cseréltünk, hogy André foghassa, én meg vezetek, mégiscsak ő a főgazdi. Tessa nem így gondolta, minden fájdalma ellenére átkúszott az ölembe. Akkor vezettem először kutyával, ráadásul egy síró kutyával, ráadásul André hatalmas autóját. Be kell valljam, nálam is eltörött a mécses, hatalmas látvány lehettünk. 
• Fekvőpózok: klasszikus összekuporodott, orr a hátsó láb alatt; klasszikus oldalra dőlt, elálló lábakkal; klasszikus hasonfekvős oldalra lógó lábakkal, fej a mellső lábakon; hanyattfekvő simán, támaszkodva, két irányba csavarodva, félig a kanapé alatt vagy akár a falnak dőlve; laposbéka pózban, mint akinek a hátsó lábain átment az úthenger. 
• Villámlik? Dörög? Nem kell vesződni a kutyák keresésével. Két méteren belül van már az első alkalomnál mind a kettő. Jégeső? Fél méter!
• André említette, hogy ha rájuk akarom rakni a sétálós hámot akkor előbb Astrixot kell elkapni, aztán Tessát. Hogy pontos legyek, ez nem a "öltözési" sorrendet jelenti, hanem, hogy konkrétan kapjam el a kutyát. Saját tapasztalat, hogy ha nem kapom el és veszem a kezembe akkor akár fél óra is lehet mire elcsípem, annyira izgatott lesz a hám látványától. Tudja, hogy megyünk valahova - amint sikerül őt megfogni.
• Fürdetés, minden csupa víz és csúszik. Astrix hopp a kádból ki. Megrázza magát, minden tiszta samponos-szőrös lé. El persze nem fut, hanem helyben marad, várva, hogy visszategyem a vízbe és mossam tovább. Ezt legutóbb háromszor játszotta el. Utána én is zuhanyoztam egyet. 

Hát igen. Róluk hosszan tudok mesélni. Annyi mindent kapok tőlük, pedig csak kutyák! Vagy éppen ezért? Mert tiszták és ösztönösek, nincs bennük rosszindulat sem gonoszság? Féltékenység van, de kezelhető. Eldöntöttem, hogy ha hazamegyek, nekem is lesz egy kutyám. Megmentek egy tacsit vagy valami nyugisabb félét ami a panelben sem purcan ki.