Természetesen decemberben sem unatkoztunk, mert miért is tettük volna? :) A hónap első felében bútorépítés és papírok intézése, a második felében pedig a karácsony volt főszerepben, és ha mindez nem lenne elég, egy új taggal bővült kis családunk, ami sok szervezést és eleinte aggódást hozott magával: csatlakozott hozzánk Ruha kutya.

Novemberben ugyebár végre kiállították a megfelelően részletes dél-afrikai házassági papírunkat, amit a követség alig 1 héttel később már továbbított is a magyar félnek, itthoni regisztráció céljából. Mivel André 90 napos vízuma lejárt volna december 16-án, mindenképpen kellett valamit csinálnunk, hogy továbbra is az országban maradhasson. Elmentünk tehát a Bevándorlási Hivatalba, hogy a megfelelő áthidaló vízum igényléséről gondoskodjunk, de mivel az ügyintéző szerint erre nem volt szükség, rögtön a tartózkodási engedély iránti kérelmet adtuk be. A részletekről és az ehhez szükséges alapos papírmunkáról ahogy korábban említettem, külön írok majd. A lényeg most, hogy amíg az eljárás folyamatban van, Andrénak nem kell elhagynia az országot :) Ezt bizonyítandó kapott egy 2015 március 4-éig érvényes papírt, amit az útlevelében kellett folyton mindenhova magával hordania. 

A bútorokról csak röviden írok (már ahhoz képest, hogy órákig tudnék róluk beszélni), nehogy valaki azt higgye, hogy dicsekszem vagy arcoskodom, ugyanis mindet mi magunk terveztük és építettük is be. Már megérkezésünk után nem sokkal elkezdtünk beszélgetni arról, hogy milyen asztal lenne praktikus a (panel) konyhába, és, hogy milyen polcos rendszert és melyik falra szeretnénk a nappaliba. Azután ahogy megérkezett a konténer és kipakoltuk a TV-t, a hangfalakat és már a szoba sarkában halmozódtak a CD-k meg a DVD-k, egyre erősebbé vált az elhatározás, hogy akkor bizony bele kéne vágni a bútor készítésébe. Elég hamar meglett a dizájn, pár nap alatt kitaláltuk, hogy mit is szeretnénk. Hol legyenek a polcok, hol a TV, faltól falig és plafonig érjen-e, sok kérdést kellett eldönteni. Amikor ezen szerencsésen túljutottunk, következett a nehezebb rész, a mm-re pontos méricskélés, majd irány a budakalászi fakereskedés, részletes rajzzal a kezünkben. A kereskedésben ért minket a hidegzuhany, amire egyébként talán számítanunk kellett volna, hogy nincs minden fa olyan kiszerelésben, mint ahogy mi azt terveztük, tehát kb rajzolhatjuk át az egészet. Felírtuk, hogy miből milyen méretek vannak, és ezen új információ birtokában újra centit ragadva, újraterveztük a teljes szerkezetet. Sokat nem kellett módosítani szerencsére, a külalak nagyjából ugyanaz maradt, de voltak pontok amik komoly fejtörést okoztak a túl passzentos elhelyezkedés miatt. 1 hét múlva újra meglátogattuk a kereskedést, ezúttal mindenből a megfelelő mennyiséget és méretet beszerezve. Következő lépesként egy jó zajos és porolós körfűrésszel az előszobában méretre vágtunk mindent, de inkább pontosítanék, André csinálta az egészet. A háromszoros csiszolás-lakkozás csodás és egyáltalán nem unalmas részét most inkább kihagynám. Jó ötlet volt, hogy nem higító alapú lakkot, hanem víz bázisú mizét vettünk, mert sokkal gyorsabban készen lett vele és nem kapott egyikünk sem higítómérgezést. Karácsonykor már állt a teljes szerkezet és minden tökéletesen stimmelt, pont ahogy azt mi kigondoltuk :) Nagy boldogan néztünk és nézünk rá még mindig minden nap.

Ezzel párhuzamosan a konyhaasztalunk is elkészült, azaz mindenki elfért a karácsonyi vacsora körül :) Persze az asztal is különleges, házi dizájn. Két részből áll, az egyik fele fixen a falra van rögzítve és 2 személy tud rajta kényelmesen enni egymással szemben, míg a másik fele a rögzített részről lelógva várja, hogy bármikor felhajtsuk és betekerjük a lábait, 5 személyessé alakítva ezzel. Az asztal sem volt nagy ördöngősség, "csak" ki kellett találni, hogy pontosan mit akarunk, és beszerezni a szükséges alkatrészeket. A lábakat a netről rendeltem, asztallapnak pedig direkt ugyan olyan mintájú munkalapot vettünk, mint amilyen a konyhapult. Nagyon dögös és jól használható lett az eredmény :)

A karácsony és az újév rendben lezajlott, voltunk itt is meg ott is, senki nem panaszkodat, hogy nem látogattuk meg. Többek között jóféle, általam készített müzlikeverékkel valamint kézi készítésű szaloncukor féleségekkel ajándékoztuk meg a nagyérdeműt. Azért csak féleséget írok, mert nem lettek tipikus szaloncukor papírba csomagolva, és az alakjuk sem lett egységes, igaz, ez a saját döntésem volt, hogy meg lehessen különböztetni az egyes ízeket. Készült marcipános, karamellás és zserbós falatka is. Minden tölteléket én készítettem. Próbálkoztam egy zselés változattal is, de nem sikerült, így arról inkább letettem. A csomagoknak nagy sikere lett, örült neki mindenki :)

Nem tudom, írtam-e már róla, de a fürdőben is történt egy kis, viszont annál fontosabb változás. Az ember nem is gondolná, hogy mennyire egyszerű panel fürdőben az 1 csap + abból kiinduló zuhany szerkezetet külön zuhanyossá változtatni. Csak egy jó vízvezeték szerelő, egy kb 1 napos fúrkászás és kb 50.000 Ft kell hozzá. Az eredmény nagyon komfortos, mert így pl lehet egyszerre fogat mosni és fürdeni, nem kell egymásra várni a víz használatáért. Akit bővebben érdekelnek a részletek, jelentkezzen, szívesen megosztom, hogy mi is történt pontosan.

Még kint elhatároztuk, hogy ha itthon minden megfelelően alakul és rendeződni látszanak a dolgaink akkor örökbe fogadunk egy kutyát. December elején jött el a pillanat amikor úgy éreztük, hogy itt az idő kutya után nézni. Végülis én dolgozom, házassági papírok úton, tartózkodási engedély folyamatban, André relatíve nemsokára dolgozik, és ami nem mellékes, a karácsonyi szünet miatt kb 3 hetet leszek otthon egyhuzamban. Ez elegendő időt ad majd számunkra és az új jövevény számára is, hogy jobban összeszokjunk, kiismerjük egymást és kialakítsuk a közös napi rutint. Nem akartunk nagy kutyát, valami tacskófélére vágytunk, lehetőleg nőstényre.

Már réges régen követtem a Facebookon a Futrinka Egyesület tacskó fajtamentés alágát, így kézenfekvőnek tűnt, hogy náluk nézzünk körbe. Alaposan átnéztük az éppen elérhető kutyák listáját, és leszűkítettük a kört 5 egyedre. Utána írtam egy hosszú bemutatkozó emailt a társaságnak, hogy kik is vagyunk, mit is csinálunk, milyen kutyás tapasztalatunk van és mely kutyák iránt érdeklődünk. Pár napra rá jött is a kedves válasz, hogy ők melyikeket ajánlják nekünk. Még egy kicsit morzsolgattuk a dolgot, aztán elmentünk őket, anyát és kölykét meglátogatni. Ebben egy kollégám segített nekünk, ő vitt ki minket Surányba az ideiglenes befogadóhoz. Elsősorban a szuka kutya érdekelt minket, a kan kölyök annyira nem, szóval nagyon reménykedtünk benne, hogy szimpatikus lesz az eb. Mi azért úgy készültünk, hogy ha minden jól alakul, akkor kutyástul jövünk haza. Vizes és etetős tál, póráz, nyakörv, kutyatáp mind csatarendben várta már a lakásban, hogy valaki használatba vegye őket. 

Sötétben értünk oda és egyébként hideg is volt. A gazda bezárta az összes általa ellátott kutyát a lakásba (volt vagy 20 kutya nála, nem viccelek), aztán kiterelte az amúgy nagyon cuki kölyköt, és karban kihozta az elsőre félősnek tűnő anyukáját. De amint letette Ruhát a földre, megtörtént a csoda, és Ruha csak jött, és jött, izgatottan körbefutott, körbeugrált, körbemindenféle minket, alaposan megszaglászott, puszit osztott, André karjába ugrott és érezhetően nagyon szimpatikusnak talált minket. Mintha tudná miért vagyunk ott, tudná, hogy mi bizony érte !!! jöttünk. Pár perc ismerkedés után ment egy kört a verandán, hozott magával egy játékot, azt letette elénk, és végig nagyon barátságosan viselkedett. Semmi morgás vagy félénkség, nagyon drága volt. Azt kell mondjam, szerelem volt első látásra, és ahányszor csak visszagondolok arra az estére, mindig meghatódom. Nem telt el sok perc, és mi már tudtuk, amit szerintem Ruha az első másodperctől tudott, hogy bizony, mi aznap este kutyástul, VELE megyünk haza! Mostantól tehát december 17-én nem csak 1 születésnapot ünneplünk a családban :)

Ezt a döntésünket azóta sem bántuk meg. Az elején kicsit nehéz volt, de minden együtt töltött nappallal és éjszakával javult a helyzet. Első nap Ruha túlesett egy alapos fürdetésen, de máig nem tudom, hogy ki stresszelt miatta jobban, ő vagy mi :) Egy hétre rá, hogy megérkezett, már evett rendesen, ami rá is fért mert hiányzott róla jópár kiló, már békésen aludt, és nem csak éjszaka, hanem nappal is el-elszundított mellettünk. Egy újabb hét elteltével bekapcsolt a játék funkció, és már nem csak úgy elvolt mellettünk, hanem egyre több időt aktívan velünk töltött. Követett a lakásban mindenhova, mindent ellenőrzött, megszagolt, mindenhol ott volt és szemmel láthatóan egyre jobban érezte magát. Az idegeneket eleinte alaposan megmorogta, és félősen bújt előlük, Anyukámmal és Tesómmal pl csak 4-5 találkozás után békült ki :) Kb 2,5 hónap kellett ahhoz, hogy ezt a morgós-bújós dolgot teljesen levetkőzze. Ez különösen érdekes annak függvényében, hogy velünk már az első találkozáskor bátran, nyíltan, mindenféle tartózkodás nélkül viselkedett, egy apró morrintás nélkül tűrte a fürdetést, a sétáltatásokat, a pórázat, mindent. 

Ezért is mondjuk Andréval nagy mosolyogva, hogy lehet, nem is mi választottuk őt, hanem ő minket :) Mindegy amúgy, hogy ki választott kit, mert nagyon boldogok vagyunk mind a hárman <3

Ez az egyik első képünk róla. Még kicsit sovány, kicsit megszeppent, de azért nyugodtabban az első napokhoz képest. A zöld csócsa-csomó a lábainál azóta csúfos véget ért :)

És egy játékosabb kép, igaz, nem decemberből: