Október 21-27

Ez a hét is gyorsan eltelt, nem is csoda, sok dolgom, vagyis inkább odafigyelnivalóm volt. Előző héten ugyebár megműtötték Tessát, aki meglepő gyorsasággal épült fel, mégis, hétfőn és kedden apróbb aggodalmakat okozott. Hétfő reggelre ugyanis kiszedte a harmadik varratot is, így, már csak egy tartotta a sebet. Bár a seb nem nyílt szét, és szépen gyógyulni látszott, felhívtam a dokit, hogy visszavigyem-e plusz varrásra. Mégiscsak 3 nappal a műtét után illene varratnak lennie a seben. Nem kellett visszavinni, de mondta, nagyon figyeljek rá, hogy ha valami gond lenne, akkor menjek azonnal hozzájuk. Szerencsére nem történt semmi probléma, pár ijesztgetést leszámítva. Drágaság ugyanis fázós üzemmódba kapcsolt, és volt, hogy mozdulatlanul remegett a földön. Nekem, mint kutya analfabetának, persze, ijesztő volt a látvány. André meg jót mosolygott az egészen :) 

Szerdán az addig magához képest nem túl aktív Tessa feltámadt, abbahagyta a naphosszas fekvést és többször is kiment a kertbe szaladgálni. Este André játszott velük, megfuttatta őket, miután úgy aludtak, mint a bunda. Csütörtököre mégtöbb futkorászás és ugatás jutott, péntekről nem is beszélve - elértük a régi szintet, Tessának már semmi baja/fájdalma sincs. Újra ugyanúgy játszott, harapott, hentergett, napozott, mint előtte. Nagyon cuki, ahogy a viszkető-gyógyuló sebét "vakarja": hason a fűre lapul, és kúszik, kúszik, akár két métert is, majd hengergőzik egyet.

Szerdán császármorzsát készítettem, egész jó lett. Állagra kicsit más, mint amikor otthon csináltam, mert itt a búzadara sokkal kisebb szemcsével kapható, de az íze szuper lett, házi eperlekvárral pedig isteni :)

Pénteken délután családi hétvégére mentünk. Az első összejövetelt André nagymamája szervezte, még sok sok évvel ezelőtt, az idei volt az ötvenedik (!!!) alkalom. Alapvetően a nagypapa és a testvérei valamint azok gyerekeinek a találkozója ez, csak az elmúlt évtizedekben a család sokat gyarapodott és persze sokan meg is haltak. Az eredeti nagypapa plusz 3 testvér együttesből már csak nagymama van meg, ő is 71 éves. Sok gyerekük közül az egyik felesége vette át a szervezést. Mi már pénteken a helyszínre mentünk, egy Koster nevű kisvárosban található kempingezős helyre. Ideális esetben másfél óra lenne az út, de komoly dugóba keveredtünk, már sötét volt, mire odaértünk. 

Vacsorára közös grillezést terveztek, nekünk csak a húst és az innivalót kellett vinni. Ez itt szokásos, hogy mindenki maga viszi a húst és az itókát, a köretet és a fát a grillhez a helyszín biztosítja. A grillezés nagyon jó ötlet volt, többen sikerrel is jártak, de a sütés közepén eleredt az eső. Egészen pontosan szakadt, mintha dézsából öntötték volna. Egyesek megpróbálták még a meglévő parázson, esernyő alatt befejezni a sütést, de végül mindenki behúzódott a közös nagyebédlőbe. Sajnos mi az eső miatt nem jutottunk rendes grill-időhöz, így a hús amit vittünk a hűtőben landolt. Persze nem maradtunk éhen, mert a sikeresen grillezők egy hadseregre valót készítettek, abból kaptunk bőséggel. A vacsora ivászattal zárult, voltak akik kora hajnalban feküdtek csak le. Mi egész korán, már 11-kor ágyba dőltünk, André reggel 5 óta talpon volt, nehéz héttel a háta mögött. 

Szombaton közösen reggeliztünk, mind a kb 100-an. Rántotta, bacon, pirítós, tegnapról maradt garnírung (pap azaz főtt kukoricaliszt és paradicsomos hagymás szósz), virsli, lekvár, minden mennyiségben. Reggeli után a medence mellé telepedtünk és ott heverésztünk késő délutánig. Beszélgettünk, vidámkodtunk, iszogattunk, pihentünk, elvoltunk szépen :) A kései bőséges reggeli után nem volt kedvünk ebédelni sem, ami amúgy hideg ebéd volt, édes és sós süteményekkel, pitékkel. Persze megkóstoltunk párat amit a vizicsúszdázásban megfáradt (szegény szerencsétlen szenvedő) gyerekek hagytak meg/hoztak magukkal. A kukoricás brokkolis pite és a tejes puding kifejezetten izlett. 

Vacsorára stir fry-t, vagyis kínai grillt szerveztek. Mindenki maga szedte össze a hozzávalókat a nagy tálakból. Répa, káposzta, ananász, csirke és marhahús csíkok, babcsíra, gomba, hagyma közül lehetett a saját szánk íze szerint válogatni, akár az összesből vételezve. A grillezés maga gázégők felett, vaslapokon történt. Minden család magának készítette el a vacsorát. Nagyon ötletesnek találom ezt a megoldást, még sose láttam ehhez hasonló kivitelezést. A vacsora hangulatát hawaiiasan díszített asztalok és jelmezbe öltözött családtagok emelték. A falra kivetítőn régi találkozók képeit vetítették, de volt asztaldíszitő verseny is. Nem unatkozott senki sem. A pénteki létszám még nagyobbra duzzadt a nap folyamán, megérkeztek azok is, akik csak 1 éjszakára csatlakoztak. Az ebédlőben így már alig volt hely, plusz a hatalmas zsivaly, a sok futkrászó gyerek, a sok grill egység, a zene, a képek, kész minikáosz volt az egész. Vacsora után még iszogattunk egy kicsit, majd aludni tértünk. 

Vasárnap reggel 9-kor családi istentiszteletet tartottak, az egyik pap családtag vezényelte le. A családban amúgy három pap is van. 10-kor kezdődött a reggeli, ami, még bőségesebb volt, mint szombaton. A Nagymama még kenyeret is sütött, markos önként jelentkező legények dagasztották neki a kenyereket szombat délután. A reggeli ezúttal a tegnapról megmaradt húscsíkok sütve, rántotta, darálthús szósz, kenyér, lekvár volt, a legvégén nagyon finom gyümölcssalátával. Annyit ettünk, hogy ebédelni eszünkbe sem jutott, vacsorára is alig ettünk valamit. 

Dél tájban indultunk vissza, útközben felvettük a hétvégére megőrzésre leadott kutyákat, 2 után értünk haza. Levezető programként kutyamosás szerepelt, aztán a napon ücsörögve néztük, ahogy a tiszta kutyák a napon rohangásznak és a fűben hempergőznek. Vacsorára pedig meggrilleztük amit pénteken nem tudtunk :)

Nagyon jó hangulatban telt a hét és a hétvége, és bár eleinte kicsit tartottam tőle, nagyon nagyon jól sikerült a családi buli is. Sok kedves és jó embert ismertem meg, örülök neki(k).