Ha a január a tanulás, akkor a február a csodák hónapja volt. Sok csodás dolog történt velünk, de haladjunk csak szépen sorban mi is történt pontosan :)

Először is, csodás hetet töltöttünk Franciaországban. André még sose síelt, így neki ez volt az első alkalom, és örömmel jelenthetem, nem is az utolsó!! Ez nagy büszkeséggel tölt el, mert én tanítottam őt az első pillanattól kezdve, a lelkesedést és a "jövőre is mindenképpen menjünk"-et nézve, nem is rossz eredménnyel. Persze voltak bökkenők, meg holtpontok, de összességében minden nagyon szuperül és a a lehető legjobban alakult. A szállásunk jó volt, Orsi barátnőmmel és férjével voltunk közösen egy apartmanban, ami szintén jó döntésnek bizonyult. Remélem ők is így gondolják :) Az időjárás tökéletes közeli volt, az első nap szikrázó napsütéssel, ami kellemes hátteret biztosított az alapok letételéhez, és bár a második naptól már nem szikrázott folyton, mindig pont akkor volt jó vagy rosszabb idő amikor akartunk vagy épp nem akartunk síelni. A hóra sem lehetett panaszunk, mert pont érkezésünk előtt havazott rengeteget, felfrissítve a teljes pályarendszert és tökéletessé téve azokat a részeket ahol a tanulók elsősorban tartózkodnak. A nehezebb pályák alatt persze ott maradt a korábbi jég, ami pár nap alatt előbukkant, de azért nem volt annyira vészes, hogy ne tudjak rajtuk lecsúszni párszor. Néha ugyanis mentem egyedül pár kört, egyrészt mert szorgos tanítványom nem akarta, hogy folyton lefoglaljon és elküldött síelni, másrészt mert hosszú évek kihagyása után nekem is jól esett az összes síelős porcikámat átmozgatni. Igen, ide tartozik az is, hogy estem pár hatalmasat, és megtaláltam a "legjobb" jeges felületeket, de ahogy az angol is mondja, no pain, no gain. Nos, nekünk mind a kettőből bőségesen jutott :)

Pár nappal mielőtt elindultunk volna kaptunk egy értesítőt, hogy ez meg az meg amaz hiányzik a házasságunk regisztrációjához. Jól fel is bosszantottak vele, hiszen a követség adta le a pakkot, hogy lehet, hogy mégis hiányzik belőle nem is 1 dolog. Mikor visszaértünk persze még nem oldódott meg a probléma, az idő meg egyre jobban szorított minket, így egy szerdai napon (az egyetlen ügyfélfogadási napon a héten...) bementünk személyesen érdeklődni, hogy mi is az amire szükség van, miért nem válaszolnak a követségi emailekre, se másra. Röviden összefoglalva a történteket, egy "kellemes csevegés" során tisztáztuk amit kellett, és a végén megígérték, hogy még aznap hívnak. No persze nem hívtak aznap, viszont másnap igen :) És, csodák csodája, kész a magyar házassági kivonatunk is!

Ez a papír kellett már csak ahhoz, hogy André tartózkodási kérelme teljes legyen, így rögtön másnap, hogy megkaptuk a papírt, el is vitte leadni a Hivatalba. Pár nappal később jött is az email az ügyintézőtől, hogy mivel mindent határidő előtt leadtunk, továbbította a kérelmünket az elbíráló bizottságnak és csak március első pár munkapját kell megvárnunk, hogy megkapjuk a hivatalos értesítőt az eredményről. Ami nem sokkal később meg is érkezett, André tartózkodási kérelmét jóváhagyták!!! Hurrá, hurrá, mindezt alig pár nappal azelőtt, hogy lejárt volna az utolsó határidő a teljes ügyintézéshez. 

Az igazán nagy csoda, az élet nagyon nagy csodája azonban február közepén kopogtatott be hozzánk, először két kis piros csík formájában (amit aztán persze másik 3 azonos célú terméken alig fél órán belül meg is ismételtem), aztán két héttel később "gratulálok, van itt valami picike zacskócska, és hallgassa csak, már dobog is, de jajh még olyan picike, hogy alig tudom bemérni magának, mert ahogy veszi a levegőt, úgy csusszan le a (z ultrahangos készülékhez tartozó) hangfejről, hogy hallhassa őt, na de most, figyeljen csak, ezaz, megvan! DOB DOB DODOB DOB" 

Bevallom, egyáltalán nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar megfogan a babánk, elvégre csak januárban kezdtünk élesben is próbálkozni ;) Mint kiderült a síeléskor is velünk volt már, és neki köszönhettem a folyamatos ólmos fáradtságot, a fémes szájízt, a rettentő szomjasságot és a még kellemetlenebb mellfeszülést. Persze az első éles bevetés előtt utánaolvastam, hogy mik a főbb dolgok, amik már a hormonokon alapuló tesztek előtt is jelezhetik az odafigyelősebb nőknek a babát, és mégis mindegyik jelre, igaz, rettentően izgatottan, hogy mivan, ha, de mégiscsak legyintettünk, hogy áhh, csak hallucinálok, mert a friss levegő, meg az idegen víz, meg a sok testmozgás, meg a mittudoménhogymi az oka mindennek, és különben is, ilyen ügyesek úgysem lehetünk.

Ma már tudjuk, nem a friss levegő volt a "hibás" :D