2015. feb 23.

45-48/2014 - November

írta: Afrikaland
45-48/2014 - November

November majdnem teljesen a frissen érkezett dobozok és a kipakolás körül forgott, de hogy ne unatkozzunk, bejelentkeztünk egy tánccsoportba, André elkezdett nyelvórákat venni, én belecsaptam a lecsóba a munkahelyemen, voltunk vadludakat nézni és még az irataink témakörben is történt egy hatalmas előrelépés.

De nézzük csak szép sorban, elsőként a konténeres szállításból megérkezett dobozhalmok rémét. Az első két hétben nemcsak agyban, de még fizikailag is a dobozok körül forgolódtunk, mert a hálószobába rendelt beépített szekrényt csak a második hét közepére szerelték be, addig pedig, amíg nincs szekrény, ahova ki- és átrakhatjuk a ruháinkat, addig semmi mást sem tudunk normálisan kipakolni, mert az egész rendszer egymásra épül, és amint valamit elrakunk, azonnal kerül valami a helyére, aminek a helyére szintén kerül valami, és így tovább és így tovább.

E körforgás alapját a konyhai eszközeink jelentették, amiket már nagyon nagyon vártunk. Alapból nem sok cuccom volt a konyhában, mondván, majd feltöltöm az idők folyamán, aztán pedig nem vettünk bele semmit, mert "ááhhh, úgyis jön a konténerrel". Az, hogy a kb 2 doboznyi mindenfélét szétosztottuk a konyhaszekrényekbe, "csak" a normális mozgást tette lehetővé a lakásban, és felszabadított 2 doboznyi helyet, ami aztán alapul szolgált a további pakolásnak. Az egész olyan volt, mint a régi tologatós játék, ahol csak egy adott mező szabad és annak felhasználásával lehet egy képet kirakni sok sok tologatás után.

dscf2939_preview.JPG

 

A konyhába való berendezkedés az elkészíthető ételek számát is jelentősen megemelte: megérkeztek a kések, a megszokott evőeszköz-készletünk, műanyag tárolók, deszkák, és a hőálló, sütőbe és mikróba is betehető üvegedények, egyszóval minden ami nélkül nagyon bénán éreztük magunkat. 

Amíg a szekrényre vártunk, kinyitottunk mindent, rendszereztük kicsit a tartalmukat, átpakoltuk a teli erkélyt és nagyon szenvedtünk, hogy nem tudunk semmit sem csinálni a káosszal. A szekrény megérkezése és beépülése igazán időszerű volt, és megmentett minket egy kisebb idegösszeomlástól. Mosolyogva rakodtuk be a ruháinkat, hogy aztán a felszabaduló helyre kabátokat akasszunk, a kabátok helyére mást toljunk, majd annak a helyére megint mást. November végére nagyjából elcsitultak a kedélyek, minden a helyére vagy a végleges helye közeli helyre került :)

A fent részletezett sok sok sok rendezkedés leginkább esténként és hétvégente zajlott, hiszen én már dolgoztam, pakolni meg közösen akartunk mindent. A konténer egyik kiemelkedően fontos része volt még a TV és az X-Box, valamint a kapcsolódó DVD-k és videójátékok. A TV gyorsan felkerült a falra, a kellékek meg alá, békés filmnézős és játékozós, pihentető órákat biztosítva számunkra :)

Bár nem vagyok valami táncos lábú, vagy hogy egy egyetemista koromból származó, a kommentelő alholos befolyásoltsága miatt elég őszinte reakciót idézzek "Bammeg te hogy táncolsz? Hát sehogy!", (nem emiatt szakítottunk végül, és addig is tanított táncolni, hehe), szóval ennek ellenére még kint elhatároztam, hogy ha lehet, akkor itthon csatlakozunk egy country zenére táncoló embereket tömörítő klubhoz. A találkozásunk estéjét és az esküvőt leszámítva egyszer sem voltunk táncolni, pedig André nagyon szereti hajnalig ropni. És nemcsak szereti, de jó érzéke is van hozzá! Emiatt is, kikapcsolódásképpen is, és hogy valami új kalandba belevágjunk, október elején elkezdtem az interneten olyan egyesületeket keresgélni ahol country zenére táncolnak. Nem sok idő, csak a megfelelő kulcsszó - linedance - kellett ahhoz, hogy végül több ilyen klubot is találjak Budapesten és környékén. Szerencsénkre hozzánk igen közel, Békásmegyeren is van egy ilyen klub, a LuckyBulls. Az ő szokásos, minden hónap első keddjén esedékes nyílt napjukra mentünk el. Nagyon kedvesek, jófej társaság, igen hamar hivatalos tagok lettünk mi is. De hogy mi is az a lindance, az a pár éve újraforgatott Footloose filmből, illetve egy találomra kiválasztott fesztivál videóból kiderül. Ha bárkit érdekel, szeretettel várjuk! Jó hangulat, kellemes csapat és kiváló kikapcsolódási lehetőség mindenkinek, kortól függetlenül.  

Bizonyára többekben felmerült már, hogy ha mégis egyszer valamikor André elkezdhet dolgozni, akkor vajon mit is fog csinálni? Nos, fellebbentem a fátylat, hollandul beszélőként fog elhelyezkedni valamelyik szolgáltató központban. Nagy az igény hollandul beszélőkre, ő pedig afrikaans lévén majdnem perfektül beszél hollandul. Azért, hogy ne csak majdnem, hanem ténylegesen is tökéletesen beszéljen, kerestünk neki egy tanárt, hogy gyakorolhasson. Nekünk egy sima tanár is jó lett volna, de végül mégis egy egyetemi lektornál bukkantuk ki a keresés útvesztőjéből. Pedig csak Anyu ismerősének az feleségének az ismerőse :) Hetente 1-2 alkalommal találkoznak, beszélgetnek Andréval és közben a valódi holland is gyorsan ragad rá.

Sok telefonálás és mégtöbb idegeskedés után november 14-én végre azt a választ kaptuk a Home Affairs telefonos ügyfélszolgálatától, hogy elkészült a részletes házassági kivonatunk!!! Hitetlenkedve vettük tudomásul, hogy hosszú hónapok után végre nem kamu szöveggel próbálnak miket lerázni, hanem tényleg készen van a papír!! Már "csak" el kellett érte menni, rátetetni egy speciális pecsétet, és leadni a magyar anyakönyvezési folyamathoz. Ahogy korábban említettem, erről külön szeretnék írni, így nem fejtem most ki az összes ezzel kapcsolatos lépésünket. Volt ugyanis bővel lépés még, sőt, még mindig lépegetünk :S

Sok sok évvel ezelőtt olvastam először a Tatai Lúd Sokadalomról. Azóta is minden évben nagyon el szerettem volna menni, de sosem sikerült... ám most végre teljesült ez a vágyam (is) <3 28-án szombaton egy teljes napot töltöttünk együtt Ricsi barátunkkal és testvéremmel. Közös reggelivel indult a nap, majd autókázással, madaras bemutatókkal folytatódott és végül kora este, alkonyatkor megláttuk és hallhattuk a csodát, a hőn áhított vadludas berepülést. Nagyon jól alakult a nap, igazán megérte leutazni Tatára. Mindenkinek csak ajánlani tudom, van sok program, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Megéri a hideg ellenére is, amire egyébként finom forralt bort lehet szürcsölgetni :)

1original.jpg

Érkezéskor:

- André kérsz forralt bort? 

- Hmmm, meleg bor? És fűszer is van benne? Jájj, nem kérek!

- Pedig nagyon finom!

- Nem, köszönöm, kihagynám.

3 órával később, teljesen átfagyva:

- André még mindig nem kérsz forralt bort? Én biztosan azt iszom, de ha nem kérsz akkor van forró tea is. 

- Najó, megpróbálom, kérek egyet.... Hmmmm.... ez nagyon finom!! Miért nem mondtad, hogy ilyen finom? :D

Szólj hozzá

havi Magyarország 45-48/2014