December 2 - 8

Elmúlt a tizennegyedik hét is, ami azt jelenti, hogy már egészen biztosan legaláb 3 hónapja, azaz negyed éve itt élek. Még mindig boldog, jókedvű és optimista vagyok, annak ellenére, hogy több minden nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. De hiszem, hogy ha megkeressük a jó dolgokat amik körül vesznek minket, akkor azok még a legnagyobb probléma esetén sem árnyékolják be teljesen az egész életünket. Nagy problémánk nincs, csak éppen nincs még kész a javított vízumom, nincs még állásom és André sincs itt és bár ezzel lelövöm a következő heti összefoglaló csúcspontját, de még egy darabig nem is lesz. Számomra nem túl nehéz pozitív dolgokat találni, szerintem senkinek sem lenne túl bonyolult, elég csak körbenézni és megfigyelni, hogy mitől szalad mosolyra a szánk és melegíti meg a szívünk.

Mosolyra fakaszt például a két kutya, még akkor is ha hatalmas koszt tudnak csinálni és ugrálnak és összetappancsnyomozzák a lakást meg a ruháimat. Mégis, reggelente amikor felkelek, máris jókedvem van a csupa izgatott jószágoktól, akik szinte megünneplik, hogy felkeltem. Aztán, ha visszafekszem, akkor megünneplik még egyszer, amikor újra felkelek :)

Jól esik látni azt is, hogy bővül az olvasótáborom. Tudom, ez főleg a Facebookos megosztásoknak köszönhető, de ha nem szeretnétek amit csinálok akkor hiába a megosztás, senki sem kattintana a linkekre. Kivéve persze pár hardcore rajongót mint pl Anyu meg Apu felesége meg még pár személy akik akármit írok úgyis elolvassák, mert annyira érdeklődnek irántam. A Google Analyticsből származó statisztikák is izgalmasak, szívesen boncolgatom az ország-város-fiú-lány kategóriákat.

Az is nagyon jó, amikor 1-1 számomra kedves személy emailt ír, vagy válaszol az általam írtakra. Jó tudni, hogy még nem felejtett el mindenki, hogy az emailjeim nem a kukában kötnek ki, vagy, hogy valaki veszi a fáradtságot és a blog ellenére ami szinte naprakész információkat nyújt, külön megkérdezi, hogy vagyok. Arról pedig, hogy az első potenciális látogatópáros bejelentkezett és napi emailezésben tárgyaljuk a részleteket, ne is beszéljünk. 

Apró öröm, de mindenképpen szép, hogy szombaton egyedül eltaláltam a farmers marketra. Eddig mindig André vezetett, és majd fél óra távolságra van, nem mindegy, hogy hol kanyarodsz le az autópályáról át a másikra majd aztán onnan a főútra. Akik ismernek, tudják, hogy tájékozódásban és vizuális memóriában jó vagyok, ennek ellenére gratuláltam magamnak a sikeres megérkezéshez. Bár André nincs, de velem jött a szomszédból a lány, Jeannette, vettünk egy csomó minden finomságot, igen kedvező áron. A csomó mindenből nagyon finom céklasalátát és lekvárokat készítettem, a fagyasztóban a világ legjobb pork cheese grillere (kolbászka) várja az Embör visszajöttét, ahogy az apró, édes sárgabarack is a barackosgombóccá alakulását.

A nagyjából egy hónappal ezelőtti eperlekvár sikerén felbuzdulva készítettem sárgabarack és őszibarack lekvárt is, nagyon nagyon finom lett mind a kettő. A kenyérre kenhetőség kedvéért a sárgabarackot apró kockákra vágtam és szétfőztem, az őszit pedig a krumplinyomóval tettem krémessé. Előrelátóan otthonról hoztam magammal pár csomag befőző kelléket is, hogy a zselésítés és a tartósítás gond nélkül menjen és ne romoljon meg a cucc hetek alatt a nagy melegben. Elégedett vagyok mind a minőséggel mind a mennyiséggel, ami szintén boldogság. 

A közvetlen szomszédunk, Jeannette barátja Mike, DJ. A művészneve Gettafix vagy Getta'fx vagy valami ilyesmi. Szegény én, szinte minden nap szól a zene, és "kénytelen" vagyok a jobbnál jobb mixeket meg miegymást hallgatni. Igen nagy megterhelés ez számomra, úgyhogy néha még a fürdőszoba ajtónkat is tágra nyitom, hogy a vékony falon minél jobban átszűrődjön a zene. Néha csalok és az ablakokat is kinyitom a jobb hangzás kedvéért :) Persze Mike sosem zenézik hangosan, sőt kifejezetten halknak és visszafogottnak mondható, nem játszik kora reggel és késő este sem, panaszra semmi ok. Vasárnap a kész lekvárból vittem nekik egy kis kóstolót, cserébe borral, magos pirítóssal és minőségi zenével kínáltak. 

Van egy új szomszédunk is, Kruben a feleségével és a kisfiukkal, akik az 5-ös egységbe költöztek be. A srác 5 és fél éves, be nem áll a szája és folyamatosan nyüzsög. Ez mind nem is lenne baj, ha Tessa nem lenne enyhén érzékeny a gyerekekre. Felborzolt szőrrel ugat rájuk, fut utánuk, és ha esetleg közel kerülnek és megpróbálják megsimogatni, akkor odakap. Valahol a 10-11 éves korosztály az, akiket pár nap után már egész jól elvisel, nem ugatja őket, és közel sem megy hozzájuk. A hét ennek megfelelően izgalmakban bő volt. Egyeztettem Krubennel a kutya vs gyerek szituációt, telefonszámokat cseréltünk és kialakítottunk egyfajta rendszert a napokban, hogy mikor van kint a gyerek és mikor a kutyák. Ez azonnal fel is borult mert iskolaszünet van, a fiúcska pedig egész nap itthon hemzseg. Sajnos az új kerítésünkön még nincs kapu, így csak egy odatámasztott raklap akadályozza a kutyákat a kimenetelben. Még nem jöttek rá, hogy simán fel tudják borítani, de ami késik nem múlik, okos kutyák ezek :) A tulajdonosokat nyúzom, hogy csináltassák meg a kapunkat, mindenki nyugalmára. A hét végfelé a helyzet javult kicsit, de ha nem nyugszanak meg a kedélyek teljesen és a kisfiú nem tanulja meg a mi kutyáinkkal való megfelelő interakciót, akkor valakinek költöznie kell majd. Mi pedig nem szeretnénk máshova menni. 

Gyerekből vasárnap óta már kettő is van, köszönet a nyári szünet alatt a gyerekét egy hónapra magához vevő Peternek, aki a 3-as egységben lakik. A fiú szerencsére 9 éves, egy kis kezdeti ugatás után Tessa már rá se hederít. Ez sajnos csak addig tart amíg a bicikli elő nem kerül, mert az a megugatandó nonpluszultra...

A pozitívum az egész gyerek kérdésben, hogy én is sokat tanulok belőle, kutyakezelésben lassan elérem a haladó szintet :) Gyerekekkel és az apjukkal egyeztetni nem mindig egyszerű, hiszen a gyerek hadd futkosson, de kérem a kutyának is hasonló futkosási joga van. Most béke van, remélem így is marad. 

Extra meleg szívről pedig az Anyu által szerzett és feltöltött, Nagymama által megvarrt textil adventi naptár gondoskodik. A naptárat a konyhát a szobával elválasztó fa lapocskás ajtóra csiptettük, így akármikor a konyhába megyek vagy a lakásból ki, elhaladok mellette :)