Szóval az úgy volt, hogy elmentünk a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalba (ezentúl BÁH), kitöltöttük az igénylőlapot, beadtuk a papírokat amiket kellett, és hipp-hopp, röpke 3 hónap múlva meg is lett André tartózkodási engedélye. Jól hangzik, ugye? Igen!!! És tényleg így is történt, igaz, volt előtte meg közben is egy kis ezmegaz...

November közepén, pár héttel azelőtt, hogy André 90 napos turista vízuma lejárt volna, belevágtunk a tartózkodási engedély intézésébe. Mindezt tettük annak ellenére, hogy tudtuk, a magyar házassági anyakönyvi kivonat (ezentúl mhakk) kelleni fog, de ez akkor még nem állt rendelkezésünkre. Alaposan átnyálaztam a BÁH oldalára feltöltött dokumentumokat és tájékoztatókat, és arra jutottam, hogy amíg nincs meg a mhakk, addig az ideiglenes tartózkodási engedélyt kellene megpróbálnunk. Az is jobb mint a semmi, de mindenképpen klasszisokkal jobb, mintha a lejáró turista vízum miatt Andrénak el kellene hagynia az országot. A hazatoloncolást megakadályozandó mindenképpen be kellett adjunk valamilyen kérelmet, hiszen a főszabály szerint, amíg valakinek az ügye folyamatban van addig nem kell aggódnia, hogy hazaküldik, mert az csak majd a kérelem elutasítása után történik!

Telefonon kértem időpontot a BÁH-nál, november utolsó hetére kaptunk is. Az adott napon és időpontban szépen megjelentünk a megadott helyszínen, ahol egész gyorsan kiderült, hogy bizony, rossz helyre kaptuk az időpontot, mert a város közepi iroda helyett a Budafoki úton található egységbe kellett volna menjünk. Persze az időpontunkat nem tudták átrakni a másik irodába, mert az nem úgy van, de ne aggódjak, mindig van ügyfélfogadás, menjünk csak most rögtön, biztos el tudjuk majd intézni amit szeretnénk. Hát jó. Átbumliztunk a városon, kibuszoztunk a megadott címre, és láss csodát, nemcsak, hogy volt ügyfélfogadás, de alig voltak a sorban! Jelzem, először és utoljára volt ilyen rövid a sor...

Szerencsénkre egy kedves és rendes ügyintézőhöz kerültünk, aki nemcsak meghallgatta, hogy mit szeretnénk - ideiglenes vízumot amíg nincs kész a mhakk, aztán pedig valódi tartózkodási engedélyt, de mindenféle kérdéseket is feltett, és előállt a nagy ötlettel. Mivel aznap már éppen pár napja továbbította a nagykövetség a mhakk kérelmünket, aminek 2 hónapos a hivatalos elbírálási ideje, a tartózkodási engedélyé pedig 3 hónap, azt javasolta, hogy ahelyett, hogy az eredeti tervünk szerint járnánk el, ami egyébként hosszú hónapokat is igénybe vehet, és addig André nem csinálhat mást mint otthon malmozhat, szóval hogy húzzunk lapot 19-re, és fussunk neki kapásból a tarzózkodási engedélynek. Kicsit rizikós, igen, de szerinte meglesz a mhakk időben, de ha mégsem, akkor úgysem csúszik többet mind pár hét szóval tutibiztos meglesz a tartózkodási engedély is. Hmmm.

Rövid tanakodás után belementünk a dologba. Végülis, sok vesztenivalónk nincsen, csak nyernivalónk, max ha nem lesz kész a mhakk és emiatt el kell utasítsák a tartózkodási kérelmet, majd akkor kitaláljuk, hogy mi legyen. Az ügyintéző ezek után alaposan elmagyarázta, hogy mire számítsunk és milyen dokumentumokkal vértezve jöjjünk vissza amikor a tényleges igénylést adjuk be, azokon legyen-e valami speciális utalás, egyebek.

A következő pár nap a hiányzó papírok beszerzésével és rengeteg sürgölődéssel telt, de aztán alig egy hét múlva már ugyanannál az ügyintézőnél adogattuk le szépen sorban a kért iratokat, útjára indítva ezzel a magyar állampolgárok harmadik országbeli házastársai számára igényelhető tartózkodási engedély iránti kérelmet. 

Egy kiskönyvre is elegendő papírt hagytunk ott:

• kitöltött formanyomtatvány, vagyis maga a konkrét igénylés
• arcfénykép - nem, nem igazolványkép vagy ilyesmi, arcfénykép!
• 10.000 Ft illetékbélyeg
• útlevélmásolat plusz a dél-afrikai személyi másolata
• eltartói nyilatkozat, hogy amíg nincs önálló kereset addig valaki, azaz én állok minden felmerülő költséget
• bankszámla másolatok azt bizonyítandó, hogy van elég pénz addig amíg munkába tud állni; az enyémről is adtunk be, hogy lássák, nem kamu az eltartási nyilatkozat
• befogadó nyilatkozat, vagyis lakhatási igazolás, hogy valaki azaz én őt a lakásomba befogadom, számára lakhatást biztosítva ezzel, na és persze lakcímkártyához való jogot is egyúttal
• hiteles tulajdoni lap másolat amivel én a befogadó igazolom, hogy a lakás tulajdonosa vagyok
• lakcímkártya bejelentő, hogy ha az egész lezajlott akkor azt ők el tudják nekünk készíttetni
• magán egészségbiztosítás, mert ugyebár amíg nincs tartózkodási engedély, addig nem szabad dolgozni, amíg nincs munka addig TAJ szám sincs, azaz, egészségbiztosítás se, de így meg nem lehet lenni mert mi van ha a nyakát töri, szóval kötni kell egy magán biztosítást ami a kórházi ellátást is fedezi
• dél-afrikai házassági anyakönyvi kivonat másolata (bár nem tudnak vele mit csinálni, de azért mi leadtuk, biztos ami biztos alapon)
• és ugye kellett volna még a mhakk is

Mindennek végeztével kaptunk egy szép listát arról, hogy mit adtunk le és mi hiányzik még (csak a mhakk...), illetve Andrénak adtak egy igazolást amit az útlevelében kellett hordania, hogy ha valaki igazoltatja és látja a lejárt vízumot, akkor se legyen probléma. Plusz még szóban tájékoztattak, hogy várhatóan kijönnek majd hozzánk látogatóba körbenézni és környezettanulmányt készíteni. 

Innentől nem volt más dolgunk mint várni és várni, hogy meglegyen a mhakk, meg hogy mikor jönnek környezettanulni, de leginkább, hogy mikorra lesz már ennek az egésznek vége. Januárban jöttek is, egy férfi meg egy nő, körbenéztek, kitöltöttünk még pár papírt, feltettek egy csomó kérdést, aztán mentek is a dolgukra. Bevallom, többre és komolyabbra és bonyolultabbra számítottam, legalább olyasmire mint az amerikai filmekben, hogy tényleg jó alaposan vizsgálódnak, de semmi izgalmas nem volt, még sikamlós kérdés se, alig 30 perc alatt megvoltak mindennel. Ezek után újra várakozó állásba helyezkedtünk, vártunk és vártunk, mígnem sok kínlódás és bonyodalom után Februárban  az utolsó utáni pillanat előtti másodpercben végre valahára meglett a mhakk is.

Közben persze kaptunk írásbeli tájékoztatást, hogy melyik a hiányzó dokumentum (mintha nem tudnám, ezzel keltem és feküdtem minden nap), meg, hogy nemsokára lejár a határidőnk, sőt, még telefonon is felhívtak és emailt is kaptam, hogy megkérdezzék, hogyan állunk a mhakk igénylésünkkel. Rendes volt a felterjesztőnk, vigyázott a kérvényünkre, sőt már arra is elkezdett lélekben felkészíteni, hogy mi lesz és mit kell majd tenni-írni kérvényezni, ha nem lesz meg időben a mhakk. De azt ugye senki sem akarta...

Végül meglett a mhakk, és én még rögtön aznap telefonáltam a felterjesztőnknek, hogy megvaaaaaan, André pedig már másnap ment a Budafoki útra leadni a papírunkat. Innentől felgyorsultak az események, alig pár nappal jártunk csak a végső határidőnk előtt. A következő hétre meglett a bírálat, elfogadták az igénylésünket, és tádááámmmm, Márciusban kézhez vehettük a tartózkodási engedélyt, avagy tartózkodási kártyát. Egy igazi, szép, érvényes, biztonságot adó kártyát :)

A tartózkodási engedélyhez várakozásainkkal ellentétben nem kaptunk azonnal kézhez a lakcímkártyát, úgyhogy azt mi magunk próbáltuk elintézni a közeli okmányirodában. Kb fél órás toporgás után, mert hogy ők ilyet még sosem csináltak, meg az irodavezető előkerítése után kiderült, hogy jogos a dolog, tényleg nem csináltak még ilyet :D Azt ugyanis a BÁH igényli meg, és ne aggódjak, Andréé is a gyártósoron van már. Tehát mégis jól tudta mindenki, úton van az, csak most kivételesen az amúgy 10 perc alatt elkészíthető lakcímkártya tellett 2 hétbe és nem a gyári tartózkodási engedély plasztikja ami szerintem alapból több idő :)

De minden jó, ha a vége jó, hamarosan a lakcímkártya is megérkezett, teljesen hivatalossá téve André nálam tartózkodását.

Már csak adószámra és TAJ kártyára volt szükség a teljes kollekcióhoz, nna de ezekről majd később írok. Van mit :D